Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A reformációra emlékező október 28-i istentiszteleten, a győri evangélikus templomban kerül sor az alapításának 175. évfordulóját ünneplő Gustav-Adolf-Werk (GAW) köszöntésére. Az évforduló alkalmából – olvasóink számára – dr. Békefy Lajos foglalta össze a magyarországi protestáns egyházak életében még ma is fontos szerepet játszó szervezet történetét. Mert, ha valaki nem tudná, ez a lipcsei székhelyű segélyszervezet hazánkban is évtizedek óta segíti a protestáns gyülekezeteket, egyházakat, lelkészeket, nem utolsósorban pedig – ösztöndíjjal – a külföldön tanulni vágyó protestáns teológusokat…

Az 1832-ben alapított Gustav-Adolf-Werk az Európában, Latin-Amerikában és Közép-Ázsiában élő protestáns kisebbségeket segélyező szervezet. Feladatai közé tartozik a templomépítések és renoválások pénzügyi támogatása, szociális és diakóniai segélyek nyújtása gyülekezeteknek, lelkészeknek, egyháztagoknak.

Bibliai mottójuk Gal 6,10: „…míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.”

A GAW feladatának tekinti a belső protestáns ökumené – az evangélikusok, reformátusok, baptisták, kongregacionalisták, pünkösdiek, presbiteriánusok, valdensek közötti kapcsolatok – ápolását, a kölcsönös segítségnyújtást. Lelki-teológiai támogatást nyújt ahhoz is, hogy a protestáns kisebbségek nem keresztyén környezetben is megélhessék hitüket, és azt tovább is tudják adni. Harmincöt országban negyven egyházzal tart fenn partneri kapcsolatot. Évente mintegy százötven, a jubileum évében százhatvanegy projektet finanszíroz.

A II. Gusztáv Adolf svéd király nevét viselő szervezet 1994–2006 között negyvenmillió euró, azaz több mint tízmilliárd forint összeget szánt segélyezésre.

A lipcsei evangélikus szuperintendens, D. Christian Großmann professzor a svéd király, II. Gusztáv Adolf (1594–1632) halálának kétszázadik évfordulóján szólította fel az ünnepi összejövetel résztvevőit arra, hogy támogassák a diaszpórában élő protestáns hittestvéreiket.

A svéd király nevének választása utalás arra, hogy nehéz időkben is lehet gyakorolni a hitbeli helytállást és szolidaritást, amint azt a lutheránus uralkodó Európa nehéz helyzetében tette. Az „éjszaka oroszlánjának” nevezett II.Gusztáv Adolf Észak-Németországtól egészen Münchenig vonult seregével, hogy a jogfosztott lutheránusoknak visszaadja vallásuk gyakorlásának lehetőségét. Tizenhat hónapos felszabadító hadjárata eredményeként a protestánsok mindenütt szabadsághoz jutottak.

A 19. században azonban már nem a kard, hanem a pénz volt az az eszköz, amelyet szenvedő hittestvéreiknek igyekeztek rendelkezésükre bocsátani a szervezet jótevő adakozói. Az első „reagálás” D. Christian Großmann indítványára 1833-ban érkezett; az első segélyezett gyülekezet pedig, ahová már a Gusztáv Adolf Alapítvány küldte meg a segélyét, egy Ingolstadt-közeli kis egyházközség volt. 1841-ben Karl Zimmermann darmstadti udvari prédikátor felhívást küldött a protestáns világhoz, melyben közölte: megalakította a Diaszpóra Egyletet, németországi, illetve azon kívüli gyülekezetek támogatására.

1843-ban jelent meg első füzetük, amelyben felsorolták a támogatottakat és a támogatás mértékét. 1844-ben megindult tengerentúli szolgálatuk, Buenos Aires protestánsaival vették fel a kapcsolatot. 1851-ben megkezdődött a szervezett női munka, illetve annak támogatása. 1904-ben kezdték el a gyermek- és ifjúsági munkaágak segélyezését. 1930-ban szentelték fel a lipcsei Rendtorff-házat, amely 1939-ig a szórványegyházakból érkezett teológusoknak adott otthont.

1946-ban a segélyszervezet betagolódott az EKD-ba, a Németországi Protestáns Egyházak szervezetébe. 1947-től indult meg a kettéosztott Németország keleti felében, a Német Demokratikus Köztársaságnak nevezett országrészben az intenzív segélyezés. 1966-ban írták alá az úgynevezett berlini egyezményt a keleti és a nyugati ág együttműködéséről. 1992-ben Herrnhutban került sor az újraegyesülésre. 2000-től létrejött a Belnémet Diaszpóra, melynek feladata a németországi protestáns gyülekezetek támogatása.

Segítségük a magyar protestantizmusnak is áldás. A segélyszervezet évtizedek óta nyújt jelentős támogatást a magyar evangélikus és a református egyháznak. Jelenleg hét projektet támogatnak, négyet a református, hármat az evangélikus egyházban, összesen 108 ezer euró értékben.

Lapjuk, az 1955 óta folyamatosan megjelenő Gustav-Adolf-Blatt, továbbá internetes honlapjuk folyamatos és átfogó képet ad összes segélyezésükről. Emellett igehirdetéseket és prédikációs segédanyagokat is közzétesznek.

Németországban a 175. évforduló tiszteletére 175 gyülekezetben tartanak ünnepi megemlékezéseket, hálaadást. De szerveznek olyan utakat is, amelyek célja a diaszpóraközösségek meglátogatása, az ott élőkkel egy-egy közös feladatban – például építkezésen, ifjúsági táborok létesítésében, programok lebonyolításában – való tevőleges részvétel. Ilyenre került sor a nyár folyamán Észtországban, Bulgáriában, Olaszországban, Romániában, Csehországban. De szerveznek előadásokat is, melyeknek a témája a misszióval foglalkozik, kiváltképpen a globalizáció kihívásai között.

Szemináriumaikon, a lipcsei egyetem teológiai fakultásán volt már előadó a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, dr. Bölcskei Gusztáv, illetve Balog Zoltán lelkész is. E sorok írója pedig – sok hazai és Kárpát-medencei lelkésszel együtt – jó szívvel emlékezik arra, hogy előbb Wittenbergben, majd két évtizeddel később Heidelbergben lehetett a GAW stipendistája (ösztöndíjasa) rövidebb-hosszabb ideig.

A szervezetnek jelenleg dr. Wilhelm Hüffmeier lelkész az elnöke, két helyettese Martina Helmer-Pham Xuan lelkésznő és Martin Herche esperes. Ők is, a mögöttük lévő kiterjedt szervezet munkatársai is éppúgy, mint a támogatók százezrei, köszönetet érdemelnek imáikért, adományaikért, „fantáziadús” szolidaritásukért. A GAW nélkülözhetetlen szolgálatán pedig továbbra is maradjon Isten áldása!

::Nyomtatható változat::