evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Kedves meghívásnak tehettünk eleget október 14-én, vasárnap: Tóth Melinda, az Ózdi Evangélikus Egyházközség lelkésze hívott meg bennünket, hogy szolgáljunk közöttük igével, bizonyságtétellel.

Kora reggel indultunk útnak: Taschner Erzsébet főnök asszony, Endreffy Mária és Hatos Irén diakonissza testvér és e sorok írója. A jól fűtött autóban megborzongva néztük, hogy a Bükk északi lábánál kanyargó úton a hőmérő olykor mínusz öt fokot is mutatott, de Ózdra megérkezve annál melegebb fogadtatásban volt részünk. A lelkésznő és két asszonytestvér jött elénk autóval, és kalauzolt el bennünket az evangélikus templomhoz. Megcsodáltuk a több mint százéves, szépen rendben tartott, egytornyú épületet, és benne a nemrég – teljesen saját erőből – felújított orgonát. S miközben megismerkedtünk a gyülekezet nehéz helyzetével, egyre nagyobb tisztelettel hallgattuk a lelkésznőt, aki embert próbáló szolgálatát nagy hűséggel és odaadással végzi, s egyszerre arra is gondoltunk, hogy Isten valóban olyan helyre vezetett bennünket, ahol szükség van az igével, bizonyságtétellel való bátorításra, annak megerősítésére, hogy nincsenek egyedül, hanem beletartoznak az evangélikusok nagy családjába.

Délelőtt tíz órakor kezdődött az istentisztelet, amelyen a Fébé lelkésze szolgált igehirdetéssel, Taschner Erzsébet pedig az egyesület megalakulásáról és történetéből mondott el szemelvényeket. Délután három órakor szeretetvendégségen jöttünk össze ismét a gyülekezet tagjaival, akik között voltak, akik Borsodnádasdról jöttek át Ózdra, hogy a közösségben együtt lehessenek. Elsőként levetítettük azt a filmet a Fébé életéről és szolgálatáról, amelyet a budahegyvidéki gyülekezetben tartott első országos Fébé-napon, 2007. június 2-án mutattunk be. Azután pedig a gyülekezeti tagok kérdéseire a főnök asszony és a diakonissza testvérek válaszoltak, bizonyságot téve szolgálatuk öröméről s arról, hogy ma sem választanának mást: ha megkérdeznénk őket, most is azt válaszolnák, hogy „diakonissza szeretnék lenni”.

A szeretetvendégség e sorok írójának áhítatával ért véget.

Nehéz volt a búcsú a szeretetben együtt töltött, szép nap után, de végül megkönnyítette az a reménység, hogy újra láthatjuk majd egymást Budapesten, a minden hónap első szombatján tartandó Fébé-napunkon és jövőre Piliscsabán, a Fébé valamelyik konferenciáján.

Veperdi Zoltán lelkész (Fébé, Budapest)

::Nyomtatható változat::