Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Már hónapok óta készültek Lébényben az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése évfordulójának idei megünneplésére. Az önkormányzat ebben az ügyben megkereste az evangélikus gyülekezetet is. Elkészült az ünnepség tervezete; eszerint a fáklyás felvonulás – az elmúlt évitől eltérően – az evangélikus templomot is érintette volna. Azonban a zord időjárás miatt a közösségi házban tartott ünnepi megemlékezés után, amelyen Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke tartotta a beszédet, a szabadtéri rendezvényeket egy helyre kellett összevonni. Koháry Ferenc helyi lelkipásztor az 1956-os forradalom hőseinek és áldozatainak emléktáblája előtt elmondott beszédében Sághy Jenő lébényi születésű lelkészről emlékezett meg.

Sághy Jenő 1914. október 17-én született. Édesapja evangélikus tanító volt; sajnos 1921-ben, a spanyolnáthajárvány idején meghalt, így gyermekei korán félárvaságra jutottak. Ő maga nagy megbecsülésnek örvendett, hálás tanítványai révén sírján a mostani időkig gyakran van virág.

Tanulmányai végeztével Sághy Jenő Balatonszárszón lett lelkész. Itt bekapcsolódott a népi írók szárszói irodalmi körének munkájába, ami egész életére kihatással volt. E körben jegyezte el magát a szépirodalommal. A későbbiek során több színművet és novellát is írt.

A második világháború után Harkára került, a gyülekezet nagy részét viszont kitelepítették, és öt gyermekkel a család megélhetése bizonytalanná vált. 1951-ben a szinte szomszédos bezi–enesei gyülekezetbe hívták meg. Költözés közben a kocsit húzó ló az udvaron egy fácskára lépett, amely kettéhasadt. Ezt többen baljós előjelnek vélték.

Új szolgálati helyén Sághy nagy lendülettel kezdte a munkáját. Sokat látogatott, Enesén befejezte a templomépítést, színműveket tanított be, köztük A spion című, általa írt darabot is.

A titkosrendőrség rendszeresen zaklatta. Rá akarták venni, hogy legyen besúgó, és ne foglalkozzon az ifjúsággal. Ő azonban nem volt hajlandó erre. 1954-ben Lébényből többen arra biztatták, hogy pályázzon a gyülekezetbe, de ő nem jelentkezett. Így érkezett el 1956 októbere, amikor a felindult beziek a téeszelnök házához vonultak. Amikor ezt Sághy Jenő meghallotta, odasietett, és lecsillapította a felzúdult embereket. Ezt mondta nekik: „Értsék meg, egyik bűnös ember nem ítélkezhet a másik felett, mert akkor sohasem lesz béke!”

Hamis tanúvallomások alapján azonban Sághy Jenőt három év börtönre ítélték, amelyből másfél évet töltött le, nagyrészt a kistarcsai munkatáborban. Jó magaviseletére és arra való tekintettel szabadult, hogy nem követett el bűncselekményt. Tehát – ahogy akkoriban mondták – a semmiért kapta a három évet.

A bezi gyülekezet példamutató módon gondoskodott családjáról, amíg ő a börtönben volt. Élete sajnos így is derékba tört, Mórichidára kellett távoznia, ahol nyugalomba vonulásáig szolgált. Gyermekei továbbtanulását is megnehezítették. Nagy öröme volt, hogy Ildikó leánya és András fia lelkész lehetett.

A rendszerváltás után Kolozsváry Ernő, Győr város első polgármestere segített megoldani lakásgondjaikat. Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság 1956-os Emlékérmével tüntette ki Sághy Jenőt. Szívós alkatának köszönhetően magas kort ért meg jó egészségben, amiért mindig hálát adott Istennek. Sohasem zúgolódott amiatt, ami vele történt.

A budapesti Terror Háza Múzeumban egyedüli ’56-os elítélt evangélikus lelkészként külön kis tárló őrzi Sághy Jenő fogságban használt személyes tárgyait, köztük a Lébényből származókat is, közvetlenül Ordass Lajos püspök tárlója mellett. 1999-ben hunyt el, a budapest-farkasréti temetőben temették el.

K. F.

::Nyomtatható változat::