EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 45 - Ítéletnap – az örök élet reménységével

A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN az UTOLSÓ ELŐTTIT MEGELŐZŐ VASÁRNAP – 1Thessz 4,13–18

Hozzászólás a cikkhez

Ítéletnap – az örök élet reménységével

Az egyházi esztendő utolsó három vasárnapjának elnevezése: ítélet, reménység és örök élet vasárnapja. Van jogosultsága ennek a megkülönböztetésnek, bár a három téma átfedi egymást. Egyikről sem lehet a másik kettőtől elvonatkoztatva szólni. Olyannyira nem, hogy a mai vasárnap – ítélet vasárnapja – epistolájából hiányzik az ítéletre való közvetlen utalás.

Pál apostol igéje a megjelenése napjáig elhunyt híveket feltámasztó és az élőket velük együtt maga köré gyűjtő Krisztusra mutat. A vasárnap evangéliuma (Mt 24,15–28) azonban nem hagy kétséget afelől, hogy ítélet fogja sújtani az egész földet, mielőtt az Emberfia az ég felhőiben megjelenik, hogy a világ minden tájáról összegyűjtse övéit. Számukra ez a megmenekülést fogja jelenteni az addig soha nem látott szorongattatásból.

Az evangéliumi ige kontextusába állítva Pál apostol mondanivalója sem érthető másképp. Az Úr dicsőséges második eljövetelének időpontja éppen azért nem számítható ki semmiféle számmisztika segítségével, mert bekövetkezésének nem számtani feltételei vannak. Egyedül attól függ, hogy a világon egyre inkább elhatalmasodó bűn törvényszerű következményei mikorra érnek ítéletté, más szóval mikorra idéznek elő olyan körülményeket, amelyek közt Krisztus tanítványai és követői már valóban erejükön felüli kísértéseknek és megpróbáltatásoknak lennének alávetve.

Amikor Isten úgy látja, hogy valóban eljött a pillanat, amikor a földön már nem lehet keresztényként élni, akkor küldi el Krisztust, hogy övéit összegyűjtse és kimentse a föld végső pusztulását előidéző események szorongatásából. Pál szerint ez nemcsak az akkor élő hívők kiváltsága lesz, hanem a korábban elhunytak is részesülnek ebben a szabadításban. Ezért a Krisztushoz hűséges hívők úgy tekinthetnek az ítélet napja elé, mint a bűn szorongatásából való végső és teljes szabadulás örömteli napja elé. És akik e nap bekövetkezte előtt fejezik be földi életüket, azok sem szenvednek semmi hátrányt, ők is részesei lesznek az ekkor beteljesedő megváltásnak.

Akár megérjük azt a napot, akár előtte ér véget életünk, ennek a napnak a reménysége mindenképpen a miénk lehet. Ez Pál szerint nem attól függ, hogy meddig élünk, hanem attól, hogy amíg élünk, hitben élünk-e. Egész pontosan attól, hogy hisszük-e, hogy „Jézus meghalt és feltámadt” (14. vers).

Érthető, ha ezt hallva kételkedni kezdünk: biztos, hogy ez elég? Ha úgy értjük Pál apostol igéjét – mint ahogy sokan félreértik –, hogy az csupán Jézus halálának és feltámadásának történeti eseményként való elhivését követeli, akkor az ilyen „hit” valóban nem elegendő. Ez valóban csak idézőjelben nevezhető hitnek. Pál nem erre gondol, amikor kijelenti: „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.”

Ez a hit sokkal több a nagypénteken és húsvétkor történtek elhivésénél. Luther helyesen magyarázza Pálnak ezeket a szavait, amikor azt mondja, hogy az apostol itt azokról beszél, akik „Krisztussal együtt haltak meg”, és „vele együtt az ő halálába plántáltattak”. Ezek pedig nem mások, mint akik „lélekben a bűnnek, testben a világnak és saját maguknak is meghalnak”. Luther szerint ez a keresztény ember mindennapi életprogramja. És ez nem teljesíthetetlen!

Nem volt teljesíthetetlen Pál apostol korában, a keresztényüldöző, pogány Római Birodalomban, nem volt teljesíthetetlen Luther korában, amikor az igaz keresztényeket eretnekként üldözték, és még ma sem teljesíthetetlen! Mert ha az lenne, akkor Jézus már visszajött volna: hiszen ő hűséges, állja a szavát, és nem engedi övéit erejükön felül kísérteni.

Ezért amíg itt kell élnünk a világban, biztosak lehetünk benne: nem erőnket meghaladó elvárás, hogy valóban keresztényként éljünk. Nincs mentségünk, ha kibúvót keresünk!

Ha viszont komolyan vesszük az apostol szavát, és naponta arra törekszünk, hogy azok közé tartozzunk, akik „lélekben a bűnnek, testben a világnak és saját maguknak is meghalnak”, akkor – miként Luther mondja – „hitünkben bizonyosak lehetünk afelől, hogy életre jutunk, amiképpen Krisztus is feltámadott a halálból és él. Mert (…) Krisztus az ő halálával megfojtotta a mi halálunkat és bűnünket. Ezért a feltámadásban és az életben is vele leszünk. Se bűn, se halál nem árthat tehát többé, mint ahogy neki sem. Nyomorult testünk bátortalanságára – mert testünk még fél a haláltól – ez a mi vigasztalásunk.”

Imádkozzunk! Mindenható örök Isten, aki kezedben tartod életünket, és halálunk óráját egyedül ismered! Emlékeztess a számadás közeledtére, és add, hogy győzelemmel harcoljuk meg a hit harcát, míg végül elnyerjük az élet koronáját az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

Véghelyi Antal


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
A legrövidebb út
Legyőzni a csüggedést
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Szimpátiaszavazástól lelkésziktatásig
Tamástalanság Bakonytamásiban
Százhetven éve áll a templom a központban
Életfák Baranyában
Keresztutak
Koszorúzás a sírkertben
Letették a Reformáció park alapkövét
Templomában emlékeztek Reményik Sándorra
Hatvanévesen – a célban
GAW-ünnep Wittenbergben
Hálaadás a reformálásért és a renoválásért
A lelkipásztor nem hagyhatja el a nyáját
Ordassról a kaszinóban
Primoz Trubar, a szláv reformátor
Evangélikusok
„Mondó tüzek voltunk itt mi mégis!”
Sághy Jenő lelkész emlékezete
e-világ
A hegymászó
Keresztény szemmel
Magánügy-e a vallás?
A hét témája
Magyarok? Szentek?
Magyar szentek lapja
Amit a szentté avatásról tudni kell
evél&levél
Vanyarc – ahol mindenki énekelt
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
A Rát Mátyás-díj 2007. évi kitüntetettje: Alexa Károly
Novotny Zoltán laudációja
Dr. Boleratzky Lóránd kitüntetése
Ifj. dr. Fabiny Tibor laudációja
Boleratzky Lóránd életének formálóiról
Isten közelében
Déli harangszó Bokodról
A vasárnap igéje
Ítéletnap – az örök élet reménységével
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Szószóró
A világ dallama zúg a fülünkbe
Ige+hirdető
A perikópa
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2007 45 Ítéletnap – az örök élet reménységével

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster