Keresztutak

Aki miatt Szlovéniában október 31. is piros betűs ünnep

Hozzászólás a cikkhez

A kétmillió lakosú Szlovéniában a protestánsok száma alig haladja meg az ötvenezret – a lakosság nyolcvankét százaléka katolikus. Ennek ellenére a reformáció napja piros betűs nemzeti ünnep. Déli szomszédunk kéteurós pénzérméjén (képünkön) a „szlovén Luther”, Primoz Trubar (németül: Primus Truber) portréja látható. Az ország és a szlovén nép neki köszönheti a szlovén írott nyelvet és a nemzeti nyelvű Bibliát.

Trubar 1508. június 8-án született Laibachban (Ljubljanában) egy szegény molnár fiaként. Meglehetősen regényes életének útja először Ljubljana akkori papi szemináriumába vezetett, majd egyre erősödő evangéliumi nézetei miatt emigrálni kényszerült. A kivételes tehetséggel megáldott ifjú Salzburgban és Triesztben folytatott tanulmányokat, főként latinnal, némettel és zenével foglalkozott. Egyre többet lapozta Luther és Zwingli írásait az evangéliumi, protestáns hitről. 1530-ban a svájci reformátorok írásait olvasta. 1542-ben eltért a katolikus rítustól.

1547-ben került sor a kenyértörésre szülővárosa püspökével, aki ezután kiközösítette őt. Eretnekként kezelték, gyűlölettel üldözték, aminek hatására 1548-ban a frankok földjére menekült. 1549-ben házasságot kötött Barbara Sitarral; négy gyermekük született.

Primoz Trubar Nürnbergben talált megértésre, mégpedig a Luther bizalmasaként ott szolgáló Veit Dietrich prédikátor részéről. Ez utóbbi Wittenbergben tanult, egy ideig a reformátor kíséretéhez tartozott. Neki is voltak nehézségei evangéliumi hite miatt: erősen lutheri nézeteiért a nürnbergi tanács 1547-ben felfüggesztette hivatalából. Dietrich viszont kieszközölte, hogy a szlovén teológus Rothenburgban lelkészi álláshoz jusson, ami nem volt kis dolog. Itt, a középfrank birodalmi városban Trubar megírta szlovén nyelvű katekizmusát, amely erősen hasonlított Luther és Johann Brenz hasonló munkájához. Ezzel teremtette meg a szlovén irodalmi, írott nyelvet. Munkáját 1550-ben adták ki Tübingenben, mivel másutt nem kapta meg a kiadáshoz szükséges urasági nyomtatási engedélyt.

Három évvel később délre indult szolgálni. 1553 és 1561 között a kempteni St. Mangkirche lelkésze. Ez a birodalmi szabad város a korai reformációban inkább a Zwingli-féle radikális irányzathoz csatlakozott. A tanács olyan férfit keresett, aki a vallási békét kissé feldúló hitviták után kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy rendbe szedje az egyházi életet.

A szlovén hitújító következetes és szívós ember volt. Kemptenben kezdte el a Biblia szlovén fordításának az elkészítését. Ott kísérletezett az evangélikus egyházi rend kipróbálásával is, és ezt sikerült is megvalósítania. Egyházi rendszabályozása azonban kissé református irányba hajlott, még az orgonát is kiiktatta az istentiszteletből; ezt csak utódának, O.Stabnak sikerült visszaillesztenie.

1555-ben megjelent a Luther-szöveg alapján készített, 1557-ben pedig már az Újszövetség teljesebb fordításává kiegészült alkotása, a négy evangéliummal és az Apostolok cselekedeteivel.

Szlovéniában hálásan fogadták a kiadást. Részben abból a célból is, hogy könyveinek horvát nyelvű fordítását elő tudja készíteni, az ország urai hazahívták őt Ljubljanába. Itt prédikátor lett, de ez sem tartott sokáig. Amint az ország földesurai 1564-ben az általa készített és Urachban kinyomtatott evangélikus egyházi rendet (Cerkovna ordninga) hatályba akarták helyezni, az ország új ura, II. Károly főherceg véglegesen kiutasította Trubart Szlovénia területéről.

A fordító 1565-ben Württembergbe tért vissza. Itt 1586. június 28-án bekövetkezett haláláig fordításainak szentelte erejét és idejét.

1566-ban megjelent szlovén nyelvű zsoltárfordítása, 1582-ben készen volt a teljes Újszövetség, közben 1567-ben kikerült keze alól egy szlovén énekeskönyv is. Később egymást érték horvát nyelvű fordításai: a Bibliát énekek, traktátusok, levelek és az egyházi rendszabályzat követték. Szinte valamennyi új munkáját Urachban jelentette meg, az ottani bibliakiadónál. (A 16. századi horvát nyelvű protestáns irodalom valamennyi alkotása innen származik.)

Mivel korában a horvát nyelvet Balkán-szerte megértették, Primoz Trubar hatása messze túlterjedt szülőföldje tájain. Neki köszönhető az is, hogy a Balkán népei között a szlovének és a horvátok latin betűket használnak, s így neki köszönhető a nyugatias irányzatú nemzeti identitás kiformálása is.

Személyét illetően a történelmi értékelés megegyezik abban, hogy Trubar toleráns, népeket összekapcsoló, kultúraformáló személyiség volt és maradt a mai napig – reformátor, teológus, prédikátor, lelkigondozó, aki a gyülekezet mellett a diákokkal is sokat törődött. Szlovéniában ma úgy tekintenek rá, mint a szlovén irodalom és kultúra atyjára.

A tübingen-derendingeni templomban, ahol eltemették, emléktáblát helyeztek el tiszteletére; ezen utalás található – szlovén és német nyelven – 1550-ből származó katekizmusára. Egyik mondata így hangzik: „Az igaz hit ajándék, Isten adománya.” Úgy, amint az ő élete is az volt délnyugati szomszédunk evangéliumi hitű szlávjainak az épülésére.

Dr. Békefy Lajos

::Nyomtatható változat::