Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Régi szokás szerént én is ma az én kedves hallgatóimat megajándékozom. Nem is mást, hanem ugyanezen szent nevet, a Jézus nevét adom néktek újesztendői ajándékban, mert ennél böcsületesebbet, drágábbat és hasznosabbat nem találok. Először azért ajándékozom én ezt a szent nevet a tiszteletes egyházi rendeknek, prelátusoknak, lelkipásztoroknak úgy, mint jó Pásztort, mert ő magát annak nevezte, és pásztori méltóságos tisztit igazán és ugyan valóban végbevitte, midőn az egy elveszett juhot, az emberi nemzetet gondos nagy fáradsággal kereste, vállaira felvette, legeltette, szorgalmatos gondját viselte, példát adván a lelkipásztoroknak az ő pásztorságok alá bízatott nyájjal mint kelljen nékik bánniok, úgymint kemény számadásra köteles őrállóknak.

A világi tekéntetes felsőknek, népek fejeinek, úgy a böcsületes nemes magisztrátusnak adom én másodszor újesztendői ajándékul ugyanezt, Jézus nevét úgy, mint Igazságot, mert ez is az ő titulusa. Kiről Isaiás mondotta: igazságban ítíli a szegényeket, és igazság szerént dorgál a földnek szelídiért. Miképpen dorgálta Isaiásnál amazokat, kik az árvának nem ítéltek, és az özvegynek ügye bé nem ment hozzájok. És nem sokkal alább azokat, kik megigazították az istentelent az ajándékért, és az igaznak igazságát elvették tőle.

A magisztrátusi jurisdictio, vagyis hatalom alatt lévő községet is itten ki nem felejtem. Ezeknek is azért harmadszor az engedelmes Jézust ajándékozom. Azt írja felőle az evangélista, hogy az ő gondviselő szüléinek engedelmes volt. Másutt pedig „az adópénzt, noha szabados volt attól, megfizette, hogy a vámos tiszteket meg ne botránkoztassa”. Kötelesek a hatalmasság alatt valók az engedelmességre (azt mondja Szent Pál), mert nincs hatalmasság, hanem az Istentől. Azokáért aki ellene áll a hatalmasságnak, az Isten rendelésének áll ellene, és kárhozatot szerez magának.

A keresztyén vitézek is (negyedszer), kik a szent religio mellett és hazánk óltalmáért véreket kiontani, életeket letenni készek, újesztendői ajándékra érdemesek. Bátor és erős szívűnek kell lenni a vitéznek; nem is találják fel azt jobban, mint a Jézus nevében. Mert írva vagyon: igen erős torony, bástya az Úr neve. Ehhez azért folyamodjanak a vitézek, hogy midőn az ő ellenségek szekerekben bíznak és lovakban, ők az Úr Jézus nevében kérjenek segítséget, és miként a vitéz Dávid a Góliát ellen, a seregek Urának nevében legyenek győzedelmesek.

Ti is immár (ötödször), jámbor házasok, ajándék nélkül ne maradjatok. Vagyon is bizony szükségtek olyan ajándékra, mely a házasságbéli kemény kereszteket, és amint Szent Pál szól, testi gyötrelmeket enyhítse, könnyebbítse. Ilyen a Jézus neve, ki a galileai kanabéli megfogyatkozott menyegzőben az ízetlen hideg vizet, a házasságbéli sok ízetlenségeknek képező symbolumát jóízű itallá, gyönyörködtető és szíveket melegítő borrá változtatta.

Abban is pedig (hatodszor) tudatlan nem vagyok, hogy az özvegyek vigasztalás nélkül szűkölködnek. Valóban, bizony vigasztaló a Jézus neve, kiről, úgy jut eszembe, olvastam együtt, hogy akiket Názáretben (az hol nevelkedett) valami szomorúság olykor ért, nem másutt, hanem Jézusnál, a Mária és József fiánál kerestek vigasztalást. E’ légyen azért ma az újesztendői ajándék a szomorú özvegyeknek, hogy ők is mondhassák a prófétával: vigadok az én Istenemben, az én Jézusomban. Egyébiránt amely özvegy másban keresi vigasságát, élvén megholt – azt mondja Szent Pál.

S hát immár (hetedszer) a szüzeknek mit adjak ajándékban? Virágot adok: a szüzek és minden igaz lelkek Vőlegényét. Aki magát gyöngyvirágnak nevezte. És ímé, noha téli időben, kinyílt ez a gyöngyvirág a Jesse gyökeréből Betlehemben. Ezt azért, ezt tegyék fejek felibe szépen illatozó bokréta gyanánt a tiszta életű ifiú legények, és fejeket ékesítő koszorú gyanánt a szűz leányzók; és megemlékezzenek arról, hogy az ő szűzességeknek fejér liliomát bé ne mocskolják, meg ne ferteztessék.

A míves embereknek (nyolcadszor) és egyéb munkásoknak azt ajándékozom, aki ácsember fiának Szent Máténál, ácsmívesnek Szent Márknál neveztetett. Ez pedig az ajándék arra szolgál nékik, hogy a magok munkájában és szorgalmatosságában ne bízzanak, hanem Jézus nevében eresszék meg Péterrel az ő hálójokat.

Minthogy pedig (kilencedszer) szűkölködő szegények is közöttünk vannak, ezeket is ajándék nélkül nem hagyom. Azt adom nékik ajándékul, akiben az Isten gazdagságinak kincsei elrejtve vannak. És aki gazdag minnyájokhoz, akik őtet segétségül híják.

Végre (tizedszer) közönséggel minden híveknek adok ajándékot: oly ajándékot, amelyben ki-ki, ami nélkül szűkölködik, az Atya mindenható Úr Istentől megnyerheti. A nyavalyás beteg egészséget, a háborúság-szenvedő szabadulást, a bűnös igazulást, az igaz vigasztalást; és ezeket ugyanez életben, a másvilágon pedig az örök boldogságot. Mert maga mondotta az evangeliomban: ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Illyés István (1708)

::Nyomtatható változat::