A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az 1114-ben tartott esztergomi zsinat törvényei közt olvassuk: „…minden vasárnapon a nagy egyházakban evangélium, levelek és hittételek magyaráztassanak a népnek, a kisebbekben pedig a hittételek és az úri imádság.” Ebből arra következtethetünk, hogy a nagyobb gyülekezeteknek már akkor rendelkezniük kellett az istentiszteleten felolvasandó szentírási szakaszok magyar fordításával.

A legrégibb magyar nyelvű bibliai szövegeket az 1416–1450-es évekből való három kódex őrzi. A Bécsi vagy Révai-kódex Ruth, Judit, Eszter, a makkabeusok, Dániel és a tizenkét „kis próféta” könyvét tartalmazza. Az Apor-kódexben zsoltárfordítás található; a Müncheni vagy Jászay-kódexben a négy evangélium olvasható. Ez utóbbi érdekessége, hogy névtelen készítői a Szentlelket „Zent Zelleth”-nek fordították. Ebből valószínűsítik, hogy a fenti három kódex a Bálint és Tamás pap néven közismert, huszita eretnekséggel vádolt Újlaki Bálint és Pécsi Tamás Bibliájának részeit tartalmazza.

Az első nyomtatott magyar nyelvű evangéliumkiadás 1536-ban jelent meg; készítője, Pesti Gábor gyulafehérvári kanonok és küküllői főesperes az Erasmus által görögből latinra fordított Újszövetséget vette alapul munkájához. Nemeskürty István így jellemzi: „Világos fogalmazású, szép, tiszta szöveg… Ő használta először a maihoz legközelebb lévő, központinak is nevezhető nyelvjárást.”

Az első magyarul megjelent teljes Újszövetség az evangélikus Sylvester János fordítása. Az utolsó lap bejegyzése szerint „Újszigeten Abádi Benedek nyomtatta vala 1541. esztendőben” Nádasdy Tamás nádor Újszigeten létesített nyomdájában, mely hazánkban elsőként adott ki magyar nyelvű könyvet. A kötet népszerűségét mutatja, hogy egymás után kétszer is kinyomtatták. Sylvester így nyilatkozik a fordítás közben szerzett tapasztalatáról: „Kisőn vivők eszünkbe az mü nyelvünknek mindenben való nemes voltát.” Azt állítja, hogy a Biblia jelképes beszéde közel áll a magyar nyelvhez: „Él énekekben, kiváltképpen az virágénekekben, melyekben csudálhatja minden nép az magyar népnek elméjének éles voltát a lelésben, mely nem egyéb, hanem magyar poézis.”

Kolozsvár lutheránus lelkészének, Heltai Gáspárnak az 1561-ben kiadott Újtestamentum-fordítása szintén Nádasdy újszigeti nyomdájában készült. Heltai 1565-ig négy kötetben kiadta az Ószövetség legtöbb könyvét is (csak a Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter és Jób könyve hiányzik belőle). Ezeket lelkésztársa, Gyulai István fordította Egri Lukács és Szegedi Lajos segítségével. Heltai és munkatársai néhol szó szerint fordítottak, másutt szabadabban; ezt így indokolták: „Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni.”

Említésre méltó Félegyházi Tamás Újszövetség-fordítása, mely halála után, 1586-ban jelent meg Debrecenben a város költségén.

A lutheránus Bornemisza Péter ki szerette volna nyomtatni a teljes Bibliát. E célból kívánt nyomdát alapítani Sáros várában; már nyomdászt is szerződtetett Mantskovit Bálint személyében. Tervében azonban megakadályozta 1584-ben bekövetkezett halála. 1590-ben társa és utóda, Mantskovit nyomtatta ki Vizsolyban Károli Gáspár Bibliáját, az első teljes magyar bibliafordítást.

V. A.

::Nyomtatható változat::