Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,8b)

Vízkereszt hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a világ világosságát, Jézust ragyogtatják fel szívünkben. Krisztus dicsősége megjelenik a világban is. „Boruljon le előtte minden király, és minden nép őt szolgálja!” (Zsolt 72,11; LK) Vízkereszt ünnepe hármas üzenetet hordoz: az úgynevezett „három pogány király” hódolata a misszió ügyét helyezi az egyházak népeinek a vállára. Jézus megkeresztelkedéséről kapta nevét az ünnep, mert János vízzel keresztelt. S végül utal Jézus első csodatételére, a kánai menyegzőn történtekre. A napkeletről érkezett bölcsek „meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt”. Jézus, a Király, főpap s próféta ajándékokat is kapott: „aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2,11). Luther Márton missziói javaslata ez: „A bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt, és szívből keresve, Megváltóként imádjuk. Úgyszintén pénzünkkel, javainkkal is azon legyünk, hogy országa – melyet az ördög s világ amúgy is annyiféleképpen gátol és elnyomni igyekszik – terjedjen és gyarapodjék!” A pogányok apostola megosztja velünk Krisztus titkát: „…tudniillik a pogányok örököstársaink (…) Krisztus Jézusért az evangélium által.” (Ef 3,6) A szeretet apostola pedig megláttatja velünk az Atya nagy szeretetét: „…Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk”, mert tőle születtünk újjá pogány életmódunkból (1Jn 3,1). Az első emberpár sem hitt Isten szavának. Éden kertjében a jó és a gonosz tudása fájának gyümölcse jó volt eledelnek, kedves volt a szemnek, és kívánatos is volt, mert okossá tette a belőle evőt. Íme, a test meg a szem kívánsága és az élettel való kérkedés mint az eredendő bűn megnyilvánulásai! De az Úr Jézus „azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket”, ezért a kereszten legyőzte a bűn, a halál és a sátán hatalmát, mert „őbenne nincsen bűn” (1Jn 3,5)… A világ szeretete helyett engedelmeskedjünk Isten szeretetparancsolatának az ő gyermekeiként, mert „aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,17)! Pál az Úr nevében tanúsítja, „hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint”. A gondolkodásmód teljes megváltozása, tehát a megtérés által „újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert” (Ef 4,17.23.24)! Hogyan lehetséges az új életben Isten világosságában járni? Ha az ige fényében meg-, fel- és beismerjük: sötétségben jártunk, akkor „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7)! Zakariás Jézusunkról mint erős üdvözítőről prófétált: „…meglátogat minket a felkelő fény (Károlinál: a naptámadat) a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak…” (Lk 1,78–79) S pogány népek térnek az Úrhoz: „Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek Urához folyamodjanak…” (Zak 8,22) Mi is kérhetjük: Urunk „Jézus, mennynek ragyogása, / Járj át tiszta fényeddel! (…) Gyógyítsd konok pogányságunk, / S mindörökké téged áldunk!” (EÉ 400,1.4)

Garai András

::Nyomtatható változat::