A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Tudományos neve Genezis, amelynek jelentése: eredet, származás. Ötven fejezetbõl áll. Két nagy részre oszlik: az úgynevezett õstörténetre, amely leírja a világ teremtését és az emberiség kezdetének történetét, valamint az õsatyákat (pátriárkákat) bemutató fejezetekre. Ábrahám, Izsák és Jákób életének bemutatása után József életútját is végigkísérhetjük benne.

Tudományos neve Exodus, amelynek jelentése: kivonulás. Negyven fejezetbõl áll. A könyv tartalmilag két nagy csoportra osztható: elbeszélésekre, valamint törvényekre és jogszabályokra.

Megismerhetjük belõle Izráel népének egyiptombeli életét és Mózes történetét születésétõl kezdve a pusztába való menekülésén át az Úrtól való elhívásáig. Elolvashatjuk a tíz csapás, illetve az egyiptomi kivonulás leírását. Nyomon követhetjük a pusztában vándorló zsidó nép mindennapjait egészen a Sínai-hegyi kõtáblák, a Tízparancsolat átadásáig.

A történeti elbeszéléseken kívül törvényeket találunk benne. A legnevezetesebb gyûjtemény az úgynevezett Szövetség könyve. Az ebben található törvények az izráeli igazságszolgáltatás alaptörvényeivé váltak, de vallási jellegû rendelkezéseket is tartalmaz.

Tudományos neve Leviticus, azaz „a lévitákról szóló”. Huszonhét fejezetbõl áll. A könyv onnan kapta a nevét, hogy a lévita papságra vonatkozó törvényeket tartalmazza.

Rögzíti a törvényeket, az áldozati elõírásokat, illetve leírja, hogy miként kell az ünnepeket megtartani – vagyis kultuszi rendelkezésekkel van tele a következõ beosztásban: az elsõ hét fejezet az áldozatokról szól; a 8–10. az elsõ papokról és arról, hogy miként mutattak be áldozatot. A 11–15. tisztasági törvényeket tartalmaz; a 16. a nagy engesztelési ünneprõl, a 17–26. az úgynevezett szentségtörvényrõl szól; a 27. a fogadalmak megváltását írja le.

Tudományos neve Numeri, azaz a számok könyve. Harminchat fejezetbõl áll. A pusztában vándorló nép megszámlálásáról kapta a nevét.

A könyv három szakaszra oszlik. Az elsõ a léviták szolgálatáról és a tábor rendjérõl szóló rendelkezéseket tartalmazza. A második szakasz a pusztai vándorlás történetét mondja el a Sínai-hegytõl Kádésig, azaz a pihenõhelyig, ahol Isten vizet fakaszt a sziklából, Mózes és Áron megtudják, hogy nem mehetnek be az ígéret földjére, és Mózes kémeket küld ki Kánaánba. A harmadik szakasz a Jordántól keletre esõ területek elfoglalásáról ír. Itt van szó többek között az érckígyóról, Bálám történetérõl, a népszámlálásról és arról, hogy Józsué lesz Mózes utódja. A könyv törvényeket is tartalmaz.

Tudományos neve Deuteronomium, azaz a törvény megismétlése. Harmincnégy fejezetbõl áll. Az elsõ tizenegy fejezetben Mózes beszél a néphez, visszatekintve a pusztai vándorlásra. A többi fejezetben a törvény áttekintése, illetve prédikációk olvashatók. A könyv zárószakasza Mózes búcsúját mondja el, aki átadja tisztjét Józsuénak. Az utolsó fejezetbõl megtudjuk, hogyan ment fel Mózes a Nebó hegyére, ahonnan – még mielõtt meghalt – megpillanthatta az ígéret földjét.

Huszonnégy fejezetbõl áll. A könyv eredetileg arról kapta a nevét, hogy kizárólag annak az idõszaknak az eseményeit tárgyalja, amelyben Józsué volt Izráel vezetõje. A könyv három fõ részre osztható: az elsõ elmondja, hogy Józsué vezetésével Izráel törzsei elfoglalták a Jordántól nyugatra esõ területeket. A második az országnak a törzsek közötti felosztásáról szól, a harmadik rész pedig Józsué búcsúbeszédét tartalmazza.

Huszonegy fejezetbõl áll. A kutatásokat végzõ tudósok megállapították, hogy a könyv hosszabb ideig tartó gyûjtés és az anyag többszöri átdolgozása, bõvítése nyomán jött létre. Négy fõ részre tagolható; kapcsolódik a Józsué könyvében leírt honfoglaláshoz. A második részben folytatódik Izráel népének története a bírákhoz kapcsolódó történelmi háttér leírásával. A harmadik fõ rész tartalmazza a bírákról szóló elbeszéléseket; Otniél, Éhúd, Samgar, Debóra és Bárák, Gedeon, Tólá és Jáir, Jefte, Ibcán, Élón, Abdón és Sámson tetteirõl olvashatunk. Két függelék alkotja a negyedik részt, amely a Dánban létesült szentély történetét mondja el, illetve Benjámin törzsének életérõl számol be.

Négy fejezetbõl áll. A könyv elmeséli, hogyan lett egy hûséges móábita leányból Izráel leánya és Dávid király dédanyja.

Harmincegy fejezetbõl áll. A könyv leírja Sámuel próféta születését, gyermek- és ifjúkorát, a szövetség ládájának történetét, Izráel megtérését és Sámuelnek a filiszteusok felett aratott gyõzelmét. Beszámol a királyság kezdetérõl, Saul kiválasztásáról, királlyá választásáról, illetve háborúiról. Elmeséli Dávid kiválasztását és királlyá való felkenését, Góliáttal való csatáját, Saul udvarában töltött napjait, majd onnan való menekülését és bujdosását. A könyv végül leírja a Gilbóa-hegyi csatát és Saul halálát.

Huszonnégy fejezetbõl áll. A könyv elején olvashatunk Dávid uralkodásának kezdeteirõl: hogyan gyászolja meg a halott Sault és Jonátánt, hogyan lesz elõször Júda, majd egész Izráel királya; hogyan foglalja el Jeruzsálemet, és viteti oda a szövetség ládáját. Olvashatunk templomépítési tervérõl, illetve listát kapunk gyõzelmeirõl és tisztviselõirõl. A második rész leírja Ammon ellen vívott háborúját, illetve Betsabé történetét. A 13–18. fejezet Absolon életét idézi fel, majd azt, hogyan ismerte el újra királyának Dávidot Júda és Izráel, és hogyan lázadt fel Seba. A függeléknek tekintett utolsó három fejezet Dávid király életébõl idéz.

Huszonkét fejezetbõl áll. A könyv a tartalmáról kapta a nevét: Júda és Izráel királyainak a történetét írja le. Sámuel könyvéhez hasonlóan eredetileg a Királyok könyve is egy könyv volt; csak 1448 óta van két könyvre osztva a héber szövegekben is. Olvashatunk benne Dávid uralkodásának a végérõl, végrendelkezésérõl és haláláról, Salamon trónra lépésérõl, bölcsességérõl, birodalmának szervezésérõl, a jeruzsálemi templom építésérõl, az uralkodó sikereirõl és korának árnyoldalairól. A könyv leírja, hogyan szakadt ketté az ország, majd párhuzamosan sorra veszi a két ország királyait, illetve az akkor élt prófétákat – így például Illést és Mikeást.

Huszonöt fejezetbõl áll. Folytatja a királyoknak, illetve a két ország történetének a számbavételét. A könyvben olvasható Illés próféta mennybemenetelének leírása, valamint részletek Elizeus, Hóseás és Ezsdrás próféták munkásságából. A próféták kezdettõl fogva ott vannak a királyok mellett. Õk képviselik az Urat, illetve tudatják a királyokkal és a néppel az Úr akaratát. Ezért kapnak nagy hangsúlyt a próféta személyek a Királyok könyvében.

Huszonkilenc fejezetbõl áll. A Krisztus elõtti 3. században keletkezett könyv a választott nép történetét írja le a világ teremtésétõl Dávid király haláláig, uralkodásának végéig.

Harminchat fejezetbõl áll. Folytatódik a zsidók történetének leírása Salamon uralkodásától kezdve egészen a babiloni fogság végéig, amikor is Círus perzsa király megengedi a népnek, hogy hazatérjen.

Tíz fejezetbõl áll. A könyv Círus király kiáltványával kezdõdik, amelyben engedélyt ad a fogságból való hazatérésre, illetve parancsba adja a jeruzsálemi templom újjáépítését. A könyv tartalmazza a hazatérõk névsorát, illetve a templomépítés történetét. A hetvenéves fogságból hazatértek között volt Ezsdrás pap is, aki jól ismerte Isten törvényét, és igyekezett helyreállítani az istentiszteleti életet.

Tizenhárom fejezetbõl áll. A könyv elbeszéli Nehémiás történetét. A próféta a perzsa király pohárnoka volt. Értesült a hazájába visszatért zsidóság szenvedésérõl és Jeruzsálem romos állapotáról, ezért engedélyt kért a királytól rá, hogy hazatérhessen, és újjáépíthesse a fõvárost. A templom ugyan már elkészült, de a város teljesen védtelen volt a samaritánusok támadásaival szemben. Nehémiás felfegyverezte Izráelt, és közben építették a falakat is. Amikor elkészültek, a próféta felolvasta nekik Isten törvényét. Ezek után visszatért Perzsiába. A nép azonban visszaesett régi bûnébe, ezért újra elment hozzájuk, hogy megtérésre szólítsa fel õket.

Tíz fejezetbõl áll. A könyv Eszternek, egy olyan zsidó lánynak a története, akinek a családja a szabadulás után sem tért vissza Izráel földjére. A Perzsa Birodalom tartományaiban maradt zsidók a pogány környezetben is hûségesek maradtak Istenükhöz, és igyekeztek megtartani az õsöktõl örökölt hagyományokat. A királyi udvar egyik fõembere ezért elhatározta, hogy kiirtja õket. A népet az idõközben a perzsa király feleségévé lett Eszter mentette meg a haláltól. Ehhez kötõdik a zsidók purim ünnepe.

Negyvenkét fejezetbõl áll. A könyv egy istenfélõ, becsületes ember történetét írja le, akit a sátán – Isten engedélyével – próbára tett. Mindenét elvehette, Jób akkor sem tagadta meg Istent, az Úrhoz való hûsége töretlen maradt. Ezt látva az Úr bõségesen megjutalmazta õt.

Százötven fejezetbõl áll. A könyv százötven imádságot és dicsérõ éneket tartalmaz; jelentõs részüknek Dávid király a szerzõje, de Mózes és Salamon nevét is láthatjuk némelykor a feliratokban. Több zsoltár felett olvasható a „zarándokének” felirat; ez a babiloni fogságból hazatérõ zsidók ajkán született énekre is utalhat. Megkülönböztetünk történeti, tanító, hálaadó, bûnbánati és messiási zsoltárokat.

Harmincegy fejezetbõl áll. A könyv tömör, bölcs mondások gyûjteménye, amelyeket az elöljáró szöveg és egyes fejezetcímek Salamon királynak tulajdonítanak.

Tizenkét fejezetbõl áll. A könyv a zsidó Biblia egészen egyedi gondolatiságú mûve. A csaknem mindig önéletrajzi formában megfogalmazott reflexiók, vallomások, törvényi elvek és megfontolások arra szolgálnak, hogy a szerzõ felhívja olvasói figyelmét az emberi létezés céljára mint tipikusan bölcseleti kérdésre.

Nyolc fejezetbõl áll. A könyv szerelmiének-gyûjtemény, amelynek alapjául egy, a lakodalomhoz kötõdõ szokás szolgál. Az elnyúló esküvõi ünnepségek alatt a házasulandókat az ünnep királyának és királynõjének rangjával illették, s egy speciális – trónnak elnevezett – asztalhoz ültették õket. A vendégek tiszteletükre himnuszokat, régi lakodalmi dalokat énekeltek. Az Énekek éneke is ilyen dalgyûjtemény. A kanonikus iratok közé való bekerülését az énekek allegorikus értelmezésének köszönheti: Jézus a võlegény, az egyház a menyasszony.

Hatvanhat fejezetbõl áll. A könyvet három próféta írásának tartják. Az elsõ rész leírja Ézsaiás próféta elhívását, tetteit. A második rész szerzõje ismeretlen próféta, aki a fogság vége felé élt. Azzal az örömhírrel fordult népéhez, hogy szolgaságuk hamarosan véget ér. Az 55–56. fejezet a fogság után mûködõ névtelen prófétától származik, és a vigasztalás könyvének nevezik. Babilon legyõzését és a szabadulást jövendölte meg benne a próféta. Reménységet ébresztett azokban, akik elcsüggedtek. Azt hirdette, hogy a pogányok is részesülnek Isten ajándékaiból.

Ötvenkét fejezetbõl áll. A próféták közül Jeremiás személyérõl és életérõl tudunk a legtöbbet. A könyvet a késõbbi korokban többször átdolgozták; mai formájában négyféle anyagot tartalmaz: prófétai mondásokat, prózai prédikációkat, Jeremiás saját szavait önmagáról, illetve tudósításokat. Prófétai mûködését négy idõszakaszra oszthatjuk. Az elsõ szakasz az elhívástól Jósiás király reformjáig tart. A második szakasz Jójákim király uralkodásának idejére esik. Ekkor fõleg a templom és a kultusz problémáival foglalkozott a próféta, és emiatt összeütközésbe került a papsággal és magával a királlyal is. A harmadik szakasz Cidkijjá országlásának idejéhez kötõdik. Ekkor elsõsorban politikai szerepet vállalt Jeremiás. A negyedik szakasz a legrövidebb: Jeruzsálem elfoglalásától Jeremiás Egyiptomba hurcolásáig terjed, szólva a próféta által ott eltöltött rövid idõszakról. Jeremiás prófétai igehirdetésének legjellemzõbb vonása az, hogy egységben látja a politikai, a vallási és az erkölcsi életet. Próféciái így a nép egész életét átfogják, egységben szemlélik.

Öt fejezetbõl áll. A könyv gyászénekgyûjtemény. Jeremiás bûntudatot és megtérést akart ébreszteni népében, ezért hirdette Jeruzsálem pusztulását. A prófécia beteljesedett – a pusztulás a bûn büntetése volt. Jeremiás maga is átélte az isteni ítéletet, de nem feledkezett meg az Úr könyörülõ szeretetérõl sem – elõretekintett, és imádságot mondott a nép szabadulásáért.

Negyvennyolc fejezetbõl áll. A könyv szerzõje pap volt, akit Jeruzsálem ostromakor Babilonba vittek, ahol fogolytáborban élt. Itt hívta el õt Isten arra, hogy prófétai szóval vigasztalja és intse fogolytársait. A könyvben Isten üzenete képekben, látomásokban jelenik meg. A próféta Isten akaratát nemcsak hirdette, hanem szemléltette is. A fogságban szenvedõ népet Ezékiel igehirdetése tartotta meg a hitben. Nemcsak a fogság utáni papi teológia atyjának tekinthetõ, de az õ próféciáiban jelentkeznek a késõbbi apokaliptika elemei is.

Tizenkét fejezetbõl áll. Az elsõ hét a Kr.e. 3. századból való; a többi jóval késõbb keletkezett. A könyv egy Babilonba hurcolt zsidó fiatalember életét mutatja be, aki a pogány környezetben is kitart Istene és vallása mellett. Küldetése volt, hogy biztassa népét: bár mindenüket elvesztették, az Úr továbbra is él. A könyv második része apokaliptikus irat, amely sokat ír Isten eljövendõ országáról.

Tizennégy fejezetbõl áll. A könyv felirata arra utal, hogy Hóseás Észak-Izráel történetének utolsó évtizedeiben mûködött, kortársa lehetett Ámósznak, és II. Jeroboám korában kezdett prófétálni. Az elsõ három fejezet egy parázna nõvel kötött házasságát írja le, amelyre az Úr parancsára lépett. A feleség hûtlen lett, de õ visszafogadta. A történet Isten és Izráel viszonyát jelképezi. A könyv többi részében kisebb próféciákat és mondásokat találunk.

Négy fejezetbõl áll. A könyv két egységre oszlik: a sáskajárást – mint az Úr napjának elõhírnökét –, valamint az Úr napját leíróra. A próféta azt javasolja népének, hogy szálljon magába, és tartson bûnbánatot. A 3. fejezetben a Lélek kitöltését jövendöli – Péter apostol pünkösdi prédikációjában Jóel próféta szavaira hivatkozott.

Kilenc fejezetbõl áll. Az Ószövetség legrégebbi teljes könyve, Ámósz pedig az Ószövetség elsõ író-prófétája. A könyv valószínûleg csak a fogság utáni idõben nyerte el végsõ formáját, de maguk a próféciák már nem sokkal Ámósz halála után megvoltak írásban. Ezek majdnem kizárólag ítéletet hirdetnek, azt, hogy az Úr megbünteti bûneiért az északi országot. Világosan tükrözik a II. Jeroboám korabeli Izráel politikai, társadalmi és vallási helyzetét.

Egy fejezetbõl áll. A könyv tulajdonképpen anonim irat, ugyanis a feliratban szereplõ „Obadiah” szó jelentése az Úr szolgája, azaz próféta. Elképzelhetõ azonban, hogy mégis tulajdonnév, de az író személyérõl nem tudunk meg többet. Ézsau leszármazottai voltak az edomiták, Izráel népének rokonai. Amikor a választott nép Egyiptomból Kánaán földjére vonult, az edomiták nem engedték meg, hogy átmenjenek az országukon. Késõbb kárörömmel nézték Jeruzsálem pusztulását, a lakosság elhurcolását. Az Edomon át Egyiptomba menekülõ zsidókat legyilkolták. Abdiás szemtanúja lehetett Jeruzsálem pusztulásának. Amikor az arab törzsek fenyegették Edomot, prófétai kijelentést kapott az Úrtól, és ítéletet hirdetett Edom ellen, amely késõbb be is teljesedett.

Négy fejezetbõl áll. A könyv az úgynevezett prófétalegendákhoz tartozik – nem prófétai beszédeket tartalmaz, hanem egy prófétának a történetét. Jónás maga történeti személy volt, a Názárettõl északkeletre fekvõ Gat-Héferbõl származott, és II. Jeroboám idejében Ámósz kortársaként mûködött Észak-Izráelben. A könyv tanítást ad arról, hogy az Úr kegyelme, irgalmassága nemcsak Izráelre terjed ki, hanem más nemzetekre is.

Hét fejezetbõl áll. A könyv felirata szerint Mikeás Ézsaiás kortársa volt. A próféta Jeruzsálemben szólaltatta meg Isten üzenetét. Gyászba öltözve, mezítláb járta a várost, és prédikált. Fellépett a nép vezetõi ellen, megfeddte a papokat, mert elmulasztották kötelességüket. Ostorozta a pénzimádatot. Könyvében olvashatunk a messiás eljövetelérõl; teljes bizonyossággal kijelenti, hogy Betlehemben fog megszületni a Megváltó.

Három fejezetbõl áll. A könyv prófétai beszédei Ninivének, Asszíria fõvárosának a közeli bukásáról szólnak. A jövendölés hamarosan beteljesedett: a médekkel szövetkezõ babiloniak elfoglalták és lerombolták Ninivét.

Három fejezetbõl áll. A könyv spontán módon tagolódik két egységre. Elsõként a látnok próféta panaszát olvashatjuk arról, hogy istentelenek bitorolják a hatalmat. Fölteszi a kérdést az Úrnak: miért tûri, hogy annyi gonoszságot mûveljenek az igazakkal? A második egységben egy himnuszt olvashatunk, amely semmiben sem különbözik a Zsoltárok könyve mûfajilag hasonló alkotásaitól.

Három fejezetbõl áll. A könyv felirata – a többi prófétai könyvtõl eltérõen – négy nemzedékre visszamenõleg tudatja az olvasóval a próféta származását. Zofóniás olyan korban élt, amikor az emberek elfeledkeztek Istenrõl. Az Úr közelgõ ítéletét hirdette. A könyv Isten ígéretével zárul: megtisztítja népének ajkát, hogy mindenki õt dicsõítse.

Két fejezetbõl áll. A könyv öt próféciát tartalmaz, melyek mind a templommal, felépítésével és jövendõ dicsõségével foglalkoznak. A fogságból hazaérkezõknek fel kellett építeniük a templomot. Haggeus biztatására el is kezdték, lelkesedésük hamar elszállt. Sokan attól tartottak, hogy nem tudják újra megalkotni az eredeti salamoni remekmûvet. Nekik hirdette a próféta, hogy bár az új templom egyszerûbb lesz, dicsõsége meghaladja majd a régiét, mert a messiási korszakban még a pogányok is oda fogják hozni kincseiket. (Késõbb Jézust is ebben a templomban mutatták be szülei Istennek. Itt imádkozott, tanított és prédikált.) Ezsdrás könyvébõl értesülünk arról, hogy Haggeus és Zakariás prófétának nagy szerepe volt abban, hogy a templom építését minden nehézség ellenére befejezték.

Tizennégy fejezetbõl áll. A könyv elsõ felében a próféta Istentõl kapott látomásait olvashatjuk. Jelképekben rajzolta meg kortársai elõtt a jelen és jövõ eseményeit. Babilonban született, gyermekkorát is ott töltötte (a foglyok elsõ csoportjával tért vissza), ezért a látomásaiban is sok minden Babilonra emlékeztet. Istentõl kapott megbízása alapján a templomépítés folytatását és befejezését szorgalmazta. Zakariás prófétánál jelentkezik elõször a fogság utáni gyülekezet messiási várakozása. Míg eleinte két messiást vártak – egy papi és egy királyi messiást –, addig késõbbi próféciájában már csak papi messiásról szól. Az Újszövetség írói sokat idéztek Zakariás könyvébõl – a szamárháton közelgõ alázatos király, a jó pásztor, a harminc ezüstpénz képe mind olvasható benne.

Három fejezetbõl áll. A könyv szerzõje ismeretlen – a héber szó jelentése: az én küldöttem. Jeruzsálemben felépült a templom, de a gyülekezet csüggedt és fáradt, a papok sem végzik jól a feladatukat. Malakiás megszólal, és küzd az igazságtalanságok, a kötelességek elhanyagolása ellen. Prófétál egy új követrõl, az új Illésrõl, így Keresztelõ János jövetelét jelenti be. Malakiás könyvére jellemzõ a párbeszédes forma. Az egész könyvben mintha a próféta és a nép beszélgetne: õ válaszol azokra a kérdésekre, amelyek képzeletében a nép ajkán elhangzanak.

::Nyomtatható változat::