A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Tudományos neve Genezis, amelynek jelentése: eredet, származás. Ötven fejezetből áll. Két nagy részre oszlik: az úgynevezett őstörténetre, amely leírja a világ teremtését és az emberiség kezdetének történetét, valamint az ősatyákat (pátriárkákat) bemutató fejezetekre. Ábrahám, Izsák és Jákób életének bemutatása után József életútját is végigkísérhetjük benne.

Tudományos neve Exodus, amelynek jelentése: kivonulás. Negyven fejezetből áll. A könyv tartalmilag két nagy csoportra osztható: elbeszélésekre, valamint törvényekre és jogszabályokra.

Megismerhetjük belőle Izráel népének egyiptombeli életét és Mózes történetét születésétől kezdve a pusztába való menekülésén át az Úrtól való elhívásáig. Elolvashatjuk a tíz csapás, illetve az egyiptomi kivonulás leírását. Nyomon követhetjük a pusztában vándorló zsidó nép mindennapjait egészen a Sínai-hegyi kőtáblák, a Tízparancsolat átadásáig.

A történeti elbeszéléseken kívül törvényeket találunk benne. A legnevezetesebb gyűjtemény az úgynevezett Szövetség könyve. Az ebben található törvények az izráeli igazságszolgáltatás alaptörvényeivé váltak, de vallási jellegű rendelkezéseket is tartalmaz.

Tudományos neve Leviticus, azaz „a lévitákról szóló”. Huszonhét fejezetből áll. A könyv onnan kapta a nevét, hogy a lévita papságra vonatkozó törvényeket tartalmazza.

Rögzíti a törvényeket, az áldozati előírásokat, illetve leírja, hogy miként kell az ünnepeket megtartani – vagyis kultuszi rendelkezésekkel van tele a következő beosztásban: az első hét fejezet az áldozatokról szól; a 8–10. az első papokról és arról, hogy miként mutattak be áldozatot. A 11–15. tisztasági törvényeket tartalmaz; a 16. a nagy engesztelési ünnepről, a 17–26. az úgynevezett szentségtörvényről szól; a 27. a fogadalmak megváltását írja le.

Tudományos neve Numeri, azaz a számok könyve. Harminchat fejezetből áll. A pusztában vándorló nép megszámlálásáról kapta a nevét.

A könyv három szakaszra oszlik. Az első a léviták szolgálatáról és a tábor rendjéről szóló rendelkezéseket tartalmazza. A második szakasz a pusztai vándorlás történetét mondja el a Sínai-hegytől Kádésig, azaz a pihenőhelyig, ahol Isten vizet fakaszt a sziklából, Mózes és Áron megtudják, hogy nem mehetnek be az ígéret földjére, és Mózes kémeket küld ki Kánaánba. A harmadik szakasz a Jordántól keletre eső területek elfoglalásáról ír. Itt van szó többek között az érckígyóról, Bálám történetéről, a népszámlálásról és arról, hogy Józsué lesz Mózes utódja. A könyv törvényeket is tartalmaz.

Tudományos neve Deuteronomium, azaz a törvény megismétlése. Harmincnégy fejezetből áll. Az első tizenegy fejezetben Mózes beszél a néphez, visszatekintve a pusztai vándorlásra. A többi fejezetben a törvény áttekintése, illetve prédikációk olvashatók. A könyv zárószakasza Mózes búcsúját mondja el, aki átadja tisztjét Józsuénak. Az utolsó fejezetből megtudjuk, hogyan ment fel Mózes a Nebó hegyére, ahonnan – még mielőtt meghalt – megpillanthatta az ígéret földjét.

Huszonnégy fejezetből áll. A könyv eredetileg arról kapta a nevét, hogy kizárólag annak az időszaknak az eseményeit tárgyalja, amelyben Józsué volt Izráel vezetője. A könyv három fő részre osztható: az első elmondja, hogy Józsué vezetésével Izráel törzsei elfoglalták a Jordántól nyugatra eső területeket. A második az országnak a törzsek közötti felosztásáról szól, a harmadik rész pedig Józsué búcsúbeszédét tartalmazza.

Huszonegy fejezetből áll. A kutatásokat végző tudósok megállapították, hogy a könyv hosszabb ideig tartó gyűjtés és az anyag többszöri átdolgozása, bővítése nyomán jött létre. Négy fő részre tagolható; kapcsolódik a Józsué könyvében leírt honfoglaláshoz. A második részben folytatódik Izráel népének története a bírákhoz kapcsolódó történelmi háttér leírásával. A harmadik fő rész tartalmazza a bírákról szóló elbeszéléseket; Otniél, Éhúd, Samgar, Debóra és Bárák, Gedeon, Tólá és Jáir, Jefte, Ibcán, Élón, Abdón és Sámson tetteiről olvashatunk. Két függelék alkotja a negyedik részt, amely a Dánban létesült szentély történetét mondja el, illetve Benjámin törzsének életéről számol be.

Négy fejezetből áll. A könyv elmeséli, hogyan lett egy hűséges móábita leányból Izráel leánya és Dávid király dédanyja.

Harmincegy fejezetből áll. A könyv leírja Sámuel próféta születését, gyermek- és ifjúkorát, a szövetség ládájának történetét, Izráel megtérését és Sámuelnek a filiszteusok felett aratott győzelmét. Beszámol a királyság kezdetéről, Saul kiválasztásáról, királlyá választásáról, illetve háborúiról. Elmeséli Dávid kiválasztását és királlyá való felkenését, Góliáttal való csatáját, Saul udvarában töltött napjait, majd onnan való menekülését és bujdosását. A könyv végül leírja a Gilbóa-hegyi csatát és Saul halálát.

Huszonnégy fejezetből áll. A könyv elején olvashatunk Dávid uralkodásának kezdeteiről: hogyan gyászolja meg a halott Sault és Jonátánt, hogyan lesz először Júda, majd egész Izráel királya; hogyan foglalja el Jeruzsálemet, és viteti oda a szövetség ládáját. Olvashatunk templomépítési tervéről, illetve listát kapunk győzelmeiről és tisztviselőiről. A második rész leírja Ammon ellen vívott háborúját, illetve Betsabé történetét. A 13–18. fejezet Absolon életét idézi fel, majd azt, hogyan ismerte el újra királyának Dávidot Júda és Izráel, és hogyan lázadt fel Seba. A függeléknek tekintett utolsó három fejezet Dávid király életéből idéz.

Huszonkét fejezetből áll. A könyv a tartalmáról kapta a nevét: Júda és Izráel királyainak a történetét írja le. Sámuel könyvéhez hasonlóan eredetileg a Királyok könyve is egy könyv volt; csak 1448 óta van két könyvre osztva a héber szövegekben is. Olvashatunk benne Dávid uralkodásának a végéről, végrendelkezéséről és haláláról, Salamon trónra lépéséről, bölcsességéről, birodalmának szervezéséről, a jeruzsálemi templom építéséről, az uralkodó sikereiről és korának árnyoldalairól. A könyv leírja, hogyan szakadt ketté az ország, majd párhuzamosan sorra veszi a két ország királyait, illetve az akkor élt prófétákat – így például Illést és Mikeást.

Huszonöt fejezetből áll. Folytatja a királyoknak, illetve a két ország történetének a számbavételét. A könyvben olvasható Illés próféta mennybemenetelének leírása, valamint részletek Elizeus, Hóseás és Ezsdrás próféták munkásságából. A próféták kezdettől fogva ott vannak a királyok mellett. Ők képviselik az Urat, illetve tudatják a királyokkal és a néppel az Úr akaratát. Ezért kapnak nagy hangsúlyt a próféta személyek a Királyok könyvében.

Huszonkilenc fejezetből áll. A Krisztus előtti 3. században keletkezett könyv a választott nép történetét írja le a világ teremtésétől Dávid király haláláig, uralkodásának végéig.

Harminchat fejezetből áll. Folytatódik a zsidók történetének leírása Salamon uralkodásától kezdve egészen a babiloni fogság végéig, amikor is Círus perzsa király megengedi a népnek, hogy hazatérjen.

Tíz fejezetből áll. A könyv Círus király kiáltványával kezdődik, amelyben engedélyt ad a fogságból való hazatérésre, illetve parancsba adja a jeruzsálemi templom újjáépítését. A könyv tartalmazza a hazatérők névsorát, illetve a templomépítés történetét. A hetvenéves fogságból hazatértek között volt Ezsdrás pap is, aki jól ismerte Isten törvényét, és igyekezett helyreállítani az istentiszteleti életet.

Tizenhárom fejezetből áll. A könyv elbeszéli Nehémiás történetét. A próféta a perzsa király pohárnoka volt. Értesült a hazájába visszatért zsidóság szenvedéséről és Jeruzsálem romos állapotáról, ezért engedélyt kért a királytól rá, hogy hazatérhessen, és újjáépíthesse a fővárost. A templom ugyan már elkészült, de a város teljesen védtelen volt a samaritánusok támadásaival szemben. Nehémiás felfegyverezte Izráelt, és közben építették a falakat is. Amikor elkészültek, a próféta felolvasta nekik Isten törvényét. Ezek után visszatért Perzsiába. A nép azonban visszaesett régi bűnébe, ezért újra elment hozzájuk, hogy megtérésre szólítsa fel őket.

Tíz fejezetből áll. A könyv Eszternek, egy olyan zsidó lánynak a története, akinek a családja a szabadulás után sem tért vissza Izráel földjére. A Perzsa Birodalom tartományaiban maradt zsidók a pogány környezetben is hűségesek maradtak Istenükhöz, és igyekeztek megtartani az ősöktől örökölt hagyományokat. A királyi udvar egyik főembere ezért elhatározta, hogy kiirtja őket. A népet az időközben a perzsa király feleségévé lett Eszter mentette meg a haláltól. Ehhez kötődik a zsidók purim ünnepe.

Negyvenkét fejezetből áll. A könyv egy istenfélő, becsületes ember történetét írja le, akit a sátán – Isten engedélyével – próbára tett. Mindenét elvehette, Jób akkor sem tagadta meg Istent, az Úrhoz való hűsége töretlen maradt. Ezt látva az Úr bőségesen megjutalmazta őt.

Százötven fejezetből áll. A könyv százötven imádságot és dicsérő éneket tartalmaz; jelentős részüknek Dávid király a szerzője, de Mózes és Salamon nevét is láthatjuk némelykor a feliratokban. Több zsoltár felett olvasható a „zarándokének” felirat; ez a babiloni fogságból hazatérő zsidók ajkán született énekre is utalhat. Megkülönböztetünk történeti, tanító, hálaadó, bűnbánati és messiási zsoltárokat.

Harmincegy fejezetből áll. A könyv tömör, bölcs mondások gyűjteménye, amelyeket az elöljáró szöveg és egyes fejezetcímek Salamon királynak tulajdonítanak.

Tizenkét fejezetből áll. A könyv a zsidó Biblia egészen egyedi gondolatiságú műve. A csaknem mindig önéletrajzi formában megfogalmazott reflexiók, vallomások, törvényi elvek és megfontolások arra szolgálnak, hogy a szerző felhívja olvasói figyelmét az emberi létezés céljára mint tipikusan bölcseleti kérdésre.

Nyolc fejezetből áll. A könyv szerelmiének-gyűjtemény, amelynek alapjául egy, a lakodalomhoz kötődő szokás szolgál. Az elnyúló esküvői ünnepségek alatt a házasulandókat az ünnep királyának és királynőjének rangjával illették, s egy speciális – trónnak elnevezett – asztalhoz ültették őket. A vendégek tiszteletükre himnuszokat, régi lakodalmi dalokat énekeltek. Az Énekek éneke is ilyen dalgyűjtemény. A kanonikus iratok közé való bekerülését az énekek allegorikus értelmezésének köszönheti: Jézus a vőlegény, az egyház a menyasszony.

Hatvanhat fejezetből áll. A könyvet három próféta írásának tartják. Az első rész leírja Ézsaiás próféta elhívását, tetteit. A második rész szerzője ismeretlen próféta, aki a fogság vége felé élt. Azzal az örömhírrel fordult népéhez, hogy szolgaságuk hamarosan véget ér. Az 55–56. fejezet a fogság után működő névtelen prófétától származik, és a vigasztalás könyvének nevezik. Babilon legyőzését és a szabadulást jövendölte meg benne a próféta. Reménységet ébresztett azokban, akik elcsüggedtek. Azt hirdette, hogy a pogányok is részesülnek Isten ajándékaiból.

Ötvenkét fejezetből áll. A próféták közül Jeremiás személyéről és életéről tudunk a legtöbbet. A könyvet a későbbi korokban többször átdolgozták; mai formájában négyféle anyagot tartalmaz: prófétai mondásokat, prózai prédikációkat, Jeremiás saját szavait önmagáról, illetve tudósításokat. Prófétai működését négy időszakaszra oszthatjuk. Az első szakasz az elhívástól Jósiás király reformjáig tart. A második szakasz Jójákim király uralkodásának idejére esik. Ekkor főleg a templom és a kultusz problémáival foglalkozott a próféta, és emiatt összeütközésbe került a papsággal és magával a királlyal is. A harmadik szakasz Cidkijjá országlásának idejéhez kötődik. Ekkor elsősorban politikai szerepet vállalt Jeremiás. A negyedik szakasz a legrövidebb: Jeruzsálem elfoglalásától Jeremiás Egyiptomba hurcolásáig terjed, szólva a próféta által ott eltöltött rövid időszakról. Jeremiás prófétai igehirdetésének legjellemzőbb vonása az, hogy egységben látja a politikai, a vallási és az erkölcsi életet. Próféciái így a nép egész életét átfogják, egységben szemlélik.

Öt fejezetből áll. A könyv gyászénekgyűjtemény. Jeremiás bűntudatot és megtérést akart ébreszteni népében, ezért hirdette Jeruzsálem pusztulását. A prófécia beteljesedett – a pusztulás a bűn büntetése volt. Jeremiás maga is átélte az isteni ítéletet, de nem feledkezett meg az Úr könyörülő szeretetéről sem – előretekintett, és imádságot mondott a nép szabadulásáért.

Negyvennyolc fejezetből áll. A könyv szerzője pap volt, akit Jeruzsálem ostromakor Babilonba vittek, ahol fogolytáborban élt. Itt hívta el őt Isten arra, hogy prófétai szóval vigasztalja és intse fogolytársait. A könyvben Isten üzenete képekben, látomásokban jelenik meg. A próféta Isten akaratát nemcsak hirdette, hanem szemléltette is. A fogságban szenvedő népet Ezékiel igehirdetése tartotta meg a hitben. Nemcsak a fogság utáni papi teológia atyjának tekinthető, de az ő próféciáiban jelentkeznek a későbbi apokaliptika elemei is.

Tizenkét fejezetből áll. Az első hét a Kr.e. 3. századból való; a többi jóval később keletkezett. A könyv egy Babilonba hurcolt zsidó fiatalember életét mutatja be, aki a pogány környezetben is kitart Istene és vallása mellett. Küldetése volt, hogy biztassa népét: bár mindenüket elvesztették, az Úr továbbra is él. A könyv második része apokaliptikus irat, amely sokat ír Isten eljövendő országáról.

Tizennégy fejezetből áll. A könyv felirata arra utal, hogy Hóseás Észak-Izráel történetének utolsó évtizedeiben működött, kortársa lehetett Ámósznak, és II. Jeroboám korában kezdett prófétálni. Az első három fejezet egy parázna nővel kötött házasságát írja le, amelyre az Úr parancsára lépett. A feleség hűtlen lett, de ő visszafogadta. A történet Isten és Izráel viszonyát jelképezi. A könyv többi részében kisebb próféciákat és mondásokat találunk.

Négy fejezetből áll. A könyv két egységre oszlik: a sáskajárást – mint az Úr napjának előhírnökét –, valamint az Úr napját leíróra. A próféta azt javasolja népének, hogy szálljon magába, és tartson bűnbánatot. A 3. fejezetben a Lélek kitöltését jövendöli – Péter apostol pünkösdi prédikációjában Jóel próféta szavaira hivatkozott.

Kilenc fejezetből áll. Az Ószövetség legrégebbi teljes könyve, Ámósz pedig az Ószövetség első író-prófétája. A könyv valószínűleg csak a fogság utáni időben nyerte el végső formáját, de maguk a próféciák már nem sokkal Ámósz halála után megvoltak írásban. Ezek majdnem kizárólag ítéletet hirdetnek, azt, hogy az Úr megbünteti bűneiért az északi országot. Világosan tükrözik a II. Jeroboám korabeli Izráel politikai, társadalmi és vallási helyzetét.

Egy fejezetből áll. A könyv tulajdonképpen anonim irat, ugyanis a feliratban szereplő „Obadiah” szó jelentése az Úr szolgája, azaz próféta. Elképzelhető azonban, hogy mégis tulajdonnév, de az író személyéről nem tudunk meg többet. Ézsau leszármazottai voltak az edomiták, Izráel népének rokonai. Amikor a választott nép Egyiptomból Kánaán földjére vonult, az edomiták nem engedték meg, hogy átmenjenek az országukon. Később kárörömmel nézték Jeruzsálem pusztulását, a lakosság elhurcolását. Az Edomon át Egyiptomba menekülő zsidókat legyilkolták. Abdiás szemtanúja lehetett Jeruzsálem pusztulásának. Amikor az arab törzsek fenyegették Edomot, prófétai kijelentést kapott az Úrtól, és ítéletet hirdetett Edom ellen, amely később be is teljesedett.

Négy fejezetből áll. A könyv az úgynevezett prófétalegendákhoz tartozik – nem prófétai beszédeket tartalmaz, hanem egy prófétának a történetét. Jónás maga történeti személy volt, a Názárettől északkeletre fekvő Gat-Héferből származott, és II. Jeroboám idejében Ámósz kortársaként működött Észak-Izráelben. A könyv tanítást ad arról, hogy az Úr kegyelme, irgalmassága nemcsak Izráelre terjed ki, hanem más nemzetekre is.

Hét fejezetből áll. A könyv felirata szerint Mikeás Ézsaiás kortársa volt. A próféta Jeruzsálemben szólaltatta meg Isten üzenetét. Gyászba öltözve, mezítláb járta a várost, és prédikált. Fellépett a nép vezetői ellen, megfeddte a papokat, mert elmulasztották kötelességüket. Ostorozta a pénzimádatot. Könyvében olvashatunk a messiás eljöveteléről; teljes bizonyossággal kijelenti, hogy Betlehemben fog megszületni a Megváltó.

Három fejezetből áll. A könyv prófétai beszédei Ninivének, Asszíria fővárosának a közeli bukásáról szólnak. A jövendölés hamarosan beteljesedett: a médekkel szövetkező babiloniak elfoglalták és lerombolták Ninivét.

Három fejezetből áll. A könyv spontán módon tagolódik két egységre. Elsőként a látnok próféta panaszát olvashatjuk arról, hogy istentelenek bitorolják a hatalmat. Fölteszi a kérdést az Úrnak: miért tűri, hogy annyi gonoszságot műveljenek az igazakkal? A második egységben egy himnuszt olvashatunk, amely semmiben sem különbözik a Zsoltárok könyve műfajilag hasonló alkotásaitól.

Három fejezetből áll. A könyv felirata – a többi prófétai könyvtől eltérően – négy nemzedékre visszamenőleg tudatja az olvasóval a próféta származását. Zofóniás olyan korban élt, amikor az emberek elfeledkeztek Istenről. Az Úr közelgő ítéletét hirdette. A könyv Isten ígéretével zárul: megtisztítja népének ajkát, hogy mindenki őt dicsőítse.

Két fejezetből áll. A könyv öt próféciát tartalmaz, melyek mind a templommal, felépítésével és jövendő dicsőségével foglalkoznak. A fogságból hazaérkezőknek fel kellett építeniük a templomot. Haggeus biztatására el is kezdték, lelkesedésük hamar elszállt. Sokan attól tartottak, hogy nem tudják újra megalkotni az eredeti salamoni remekművet. Nekik hirdette a próféta, hogy bár az új templom egyszerűbb lesz, dicsősége meghaladja majd a régiét, mert a messiási korszakban még a pogányok is oda fogják hozni kincseiket. (Később Jézust is ebben a templomban mutatták be szülei Istennek. Itt imádkozott, tanított és prédikált.) Ezsdrás könyvéből értesülünk arról, hogy Haggeus és Zakariás prófétának nagy szerepe volt abban, hogy a templom építését minden nehézség ellenére befejezték.

Tizennégy fejezetből áll. A könyv első felében a próféta Istentől kapott látomásait olvashatjuk. Jelképekben rajzolta meg kortársai előtt a jelen és jövő eseményeit. Babilonban született, gyermekkorát is ott töltötte (a foglyok első csoportjával tért vissza), ezért a látomásaiban is sok minden Babilonra emlékeztet. Istentől kapott megbízása alapján a templomépítés folytatását és befejezését szorgalmazta. Zakariás prófétánál jelentkezik először a fogság utáni gyülekezet messiási várakozása. Míg eleinte két messiást vártak – egy papi és egy királyi messiást –, addig későbbi próféciájában már csak papi messiásról szól. Az Újszövetség írói sokat idéztek Zakariás könyvéből – a szamárháton közelgő alázatos király, a jó pásztor, a harminc ezüstpénz képe mind olvasható benne.

Három fejezetből áll. A könyv szerzője ismeretlen – a héber szó jelentése: az én küldöttem. Jeruzsálemben felépült a templom, de a gyülekezet csüggedt és fáradt, a papok sem végzik jól a feladatukat. Malakiás megszólal, és küzd az igazságtalanságok, a kötelességek elhanyagolása ellen. Prófétál egy új követről, az új Illésről, így Keresztelő János jövetelét jelenti be. Malakiás könyvére jellemző a párbeszédes forma. Az egész könyvben mintha a próféta és a nép beszélgetne: ő válaszol azokra a kérdésekre, amelyek képzeletében a nép ajkán elhangzanak.

::Nyomtatható változat::