Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

Most induló hatrészes sorozatunkban Ákossal és Matyival, a két jó baráttal gyülekezeti rajzszakkörön vehettek részt képzeletben, amelyet Szépdombi Zsolt festőművész tart. Zsolti bácsi minden alkalommal egy-egy bibliai személyről és a szüleiről mesél. A szakkörös gyerekek lefesthetik a családot, ti pedig megoldhatjátok a hozzájuk kapcsolódó feladatokat. A helyes megfejtéseket – akár a hatodik rész után összegyűjtve – küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok.

– Ide nézz, Ákos! Ez aztán a nekünk való program! – lökte oldalba barátját Matyi a templom bejáratánál levő hirdetőtáblánál.

– Gyülekezeti rajzszakkör gyerekeknek? És Zsolti bácsival? Hát ez fantasztikus! Zsolti bácsi a világ legjobb festője, apukám is mindig azt mondja. Mikor is lesz az első alkalom? Pénteken délután három órakor? Ott a helyünk!

A két fiú alig várta már az első foglalkozást. Több rajzversenyre is beneveztek már, és ha nyertek, büszkén nézegették az oklevelet.

Zsolti bácsi, azaz Szépdombi Zsolt híres festőművész volt. A gyerekek nagyon örültek, hogy a gyülekezetükhöz tartozik. Sokszor meglátogatták őt, és ámulva nézték, ahogy varázslatos ügyességgel használja az ecsetet. Annak örültek a legjobban, hogy most egy-két mesterfogást is megtanulhatnak tőle.

– Húsvétig hat alkalommal fogunk ebben a körben találkozni – kezdte a művész az első órát. – Mindegyik foglalkozáson egy-egy bibliai személyről beszélgetünk, és felelevenítjük, hogy kik voltak a szülei. Mindenki megpróbálja elképzelni, hogy nézhettek ki, majd le is festjük őket.

Az előttünk álló legközelebbi egyházi ünnep vízkereszt. Ekkor Jézus megkeresztelésére is emlékezünk, ezért ma Keresztelő Jánosról és a szüleiről a beszélgetünk.

Zakariás, János édesapja pap volt a helyi zsinagógában, édesanyja, Erzsébet pedig Áron törzséből, azaz papi családból származott. Mindketten nagyon szerették Istent. Csak egy bánatuk volt: elég idősek voltak már, és még nem született gyermekük.

Egy nap a templomban sorsolással Zakariást jelölték ki arra, hogy bemutassa a füstölőáldozatot. Az emberek kint imádkoztak, mivel nekik tilos volt bemenniük a belső szentélybe.

Egyszer csak megjelent Zakariás előtt az Úr angyala az oltárnál. Azt mondta, hogy Isten meghallgatta imáit, és megjövendölte, hogy Erzsébet fiút fog szülni. Meghagyta, hogy Jánosnak nevezzék el a gyermeket. Az Úr kiválasztottja lesz, és sokan hallgatnak majd a szavára.

Zakariás először nagyon megrettent, majd az angyalt hallgatva igencsak elcsodálkozott. Hogyan lehetséges mindez? Hiszen ők már igencsak öregek a feleségével, nekik már nem lehet gyermekük! Mivel kételkedett az angyal szavában, Gábriel a fiú megszületéséig tartó némasággal büntette a papot.

Amikor Zakariás kiment a szentélyből, az emberek látták rajta, hogy látomása volt. El akarta nekik mesélni, ki jelent meg előtte, de egy hang sem jött ki a torkán. Valóban megnémult.

Telt-múlt az idő, és Erzsébet néhány hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet. Nagy öröm volt ez a családban és a szomszédságban is. Amikor eljött a nyolcadik nap, megtartották a hivatalos névadást. Ahogyan akkoriban szokás volt, a rokonok apja után a kisfiúnak is a Zakariás nevet akarták adni. Ám Erzsébet nem engedte.

„János legyen a neve” – mondta. Mindenki nagyon elcsodálkozott, hiszen a rokonságban nem volt még ilyen nevű férfi. Ekkor megkérdezték az édesapát is, hogy akarja hívni a fiút. Ekkor Zakariás kért egy táblát, és ráírt egy mondatot. Ezt elolvasva mindenki elámult. Zakariásnak pedig egyszerre megoldódott a nyelve, és újra tudott beszélni. Első szavaival imádkozott, és áldotta az Urat.

Aki csak ott volt, döbbenten figyelt. Tudták, hogy nem mindennapi eseménynek voltak a szemtanúi. Azt is sejtették, hogy a gyermek az Úr kiválasztottja, ami valóban igaz is volt.

– Most pedig, gyerekek – mondta Zsolti bácsi –, próbáljátok elképzelni ezt a jelenetet és rajzoljátok is le! Én pedig körbemegyek, és segítek közben.

Olvassátok el, mit írt Zakariás a táblára!

::Nyomtatható változat::