Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az Egyházak Világtanácsa (EVT) – a világ legnagyobb ökumenikus szervezete, amely több mint száz országból, 349 tagegyházból közel hatszázmillió keresztényt fog össze – az idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Ennek jegyében ülésezett a világszervezet százötven fős központi bizottsága (KB) a genfi ökumenikus központban február 13-tól 20-ig.

Az EVT KB munkája örvendetes eseménnyel indult, hiszen két új tagegyházat vehettünk fel, az egyiket Brazíliából, a másikat pedig Laoszból. Összehasonlításként említem, hogy 1948-ban Amszterdamban 147 egyház alapította meg az EVT-t. Az elnöki-moderátori (Walter Altmann, Brazília) és a főtitkári (Samuel Kobia, Kenya) jelentést követő vita viszont már jelezte, hogy nem csupán ünnepelni érkeztek a KB-tagok Genfbe. A hatvanadik születésnap a hálaadás mellett önvizsgálatra is kell, hogy indítsa a világszervezet felelős vezetőit. Az EVT küldetésének hármas pillére látszólag vitán felüli: egység, tanúságtétel, szolgálat. Értelmezésük viszont már több mint sokszínű. Egyes delegátusok sürgették például olyan újabb jelszavak zászlóra tűzését, mint a dialógus és a szolidaritás. Az egyik legkényesebb kérdés, hogy mennyire lehet nyitott az EVT. Milyen mértékben szabad szélesebbre tárni a következő nagygyűlés kapuit, amelyre a tervek szerint 2013-ban kerül majd sor? Az elmúlt év novemberében Kenya adott otthont az első globális keresztény fórumnak, amely kapcsolatfelvételt jelentett olyan evangelikál és pünkösdista közösségekkel, amelyek nem tagjai az EVT-nek. Ma a világkereszténység legdinamikusabban növekvő hajtásai az úgynevezett karizmatikus mozgalmak, az EVT KB-nak viszont eddig csupán egyetlen pünkösdista tagja van… Az esetleges nyitással szemben viszont komoly aggályaiknak adtak hangot az ortodox egyházak képviselői. De nemcsak a keleti és a nyugati kereszténység teológiai nézetkülönbségei jelentkeztek élesen, hanem kitapinthatóvá vált a másik – sajnos – immár klasszikus konfliktusforrás, az észak–dél ellentét. Ez a feszültség motiválta Samuel Kobia drámai bejelentését; a főtitkár közölte, hogy az év végén lejáró ötéves megbízatása után nem vállalja tovább a szolgálatot. A sokakat meglepő döntés mögött az eddigi főtitkár munkáját támadó, főleg európai tagegyházakból származó kritika sejthető. Így a KB külön bizottságot kellett, hogy felállítson új főtitkár felkutatására és jelölésére. Gyakran jutott eszembe az ismert ökumenikus himnusz, amely a Keresztyén énekeskönyv új részében a 754. szám alatt található: „Nincs Krisztusban kelet, nyugat, és nincsen észak, dél, csak egy szeretetközösség…” Gyönyörű gondolat, könnyű énekelni, de nagyon nehéz valóban Krisztusban élni és építeni az ökumenikus közösséget. Kijózanító, őszinte bűnbánatra és kitartó imádságra indító felismerés, hogy az ökumenikus mozgalom észak–dél, kelet–nyugat szimbolikus keresztjére feszülve keresi az egyház Urának akaratát, kéri a Lélek vezetését. Ez a biblikus, gyógyító hang szólalt meg február 17-én, vasárnap az impozáns genfi Szent Péter-katedrálisban tartott ünnepi istentiszteleten. A jubileumi alkalom igehirdetője az a Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka volt, aki ösztöndíjasként maga is az EVT Bossey-i Ökumenikus Intézetében tanulta a keresztény egységtörekvések nehéz leckéjét. Már textusválasztása is telitalálat volt: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Kor 1,10) Az ökumenétörténeti jelentőségű igehirdetés magyar fordítása a közeljövőben megjelenik a Lelkipásztor című folyóiratban, angolul pedig máris olvasható az EVT honlapján, a www.oikoumene.org címen. Biztató volt az ünnepi istentisztelet végén felhangzó közös elkötelezésünk: „Feltámadott Úr! Szentlelked erejében bízva ígérjük a hatvanadik évfordulón: Bízunk egymásban a te szolgálatod közösségében. Hű sáfárai leszünk a tőled kapott időnek és talentumoknak. Téged keresünk felekezetünk és kultúránk határain belül és túl is. Követünk téged, bárhová vezetsz. Másokért élünk, amint te meghaltál mindannyiunkért. Áldj meg, Urunk, hogy áldássá lehessünk a világ számára. Ámen.” A templom kijáratánál kis virágcserépbe ültetett mécsest kaptunk útravalóként, hogy a jézusi szeretet, öröm és békesség fénymagját vigyük, adjuk tovább, szórjuk szét a világban. Így valósulhat meg a jubileum logójának magyarra nehezen fordítható, tömör felhívása: „Együtt változtassunk/változzunk…” Betöltve a jézusi főpapi imádság kérését, amely az ökumenikus központ tanácskozótermének faliszőtteséről is prédikál: „…eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem…” (Jn 17,23)

Genfi látogatásom külön ajándéka volt, hogy szolgálhattam a helyi magyar protestáns gyülekezet bibliaóráján. Erről külön fényképes hír olvasható a március 9-i Evangélikus Életben megjelenő Útitársban.

1. P.

Gáncs Péter

::Nyomtatható változat::