EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 09 - Sajtószabadság vagy népbutítás?

e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Sajtószabadság vagy népbutítás?

Interjú Heltai Andrással, az MTI és az MTV korábbi tudósítójával

Egyházunknak szüksége van arra, hogy a kívülálló szemével is lássa magát. Célszerű lehet külső szakembereket is megkérdezni arról, milyennek látja az egyházat a társadalom, milyen képet sugárzunk – s milyet kellene nyújtanunk magunkról. Heltai András több évtizedes szakmai tapasztalattal bíró, ismert alakja a hazai médiának. A hatvanas és a nyolcvanas években Bécsben, a hetvenes és a kilencvenes években Washingtonban volt a Magyar Távirati Iroda (MTI) tudósítója és a Magyar Televízió (MTV) külső munkatársa. Hosszú ideig az MTV híradójának műsorvezetőjeként is dolgozott. 1994 óta a Pester Lloyd című, Budapesten megjelenő német nyelvű hetilap főszerkesztő-helyettese.

– Megismerte a vasfüggöny mindkét oldalát. Hogy látja: milyen helyzetben van az egyház Magyarországon a világi médiában? – Az egyháznak a rendszerváltás előtti alárendelt, a hatalom szempontjából periferikus szerepét mindannyian ismerjük. Minden médium egységes pártirányítás alatt volt, jószerével csak a hatalom által megszabott, hol szűkebb, hol valamelyest tágabb vagy tágítható korlátok között működhettek. A rendszerváltás új helyzetet hozott, s érdekes a kérdés: hogyan tükröződik az egyházak élete, tevékenysége ebben az alapvetően más helyzetben a világi médiában? Attól tartok, hogy nem túl nagy a különbség – legalábbis eddig. A kommunista időkben az „egyház” vagy szitokszó volt, vagy legfeljebb megtűrt rossz. Ennek megfelelően is bánt a világi sajtó az egyházakkal. Kivéve persze, ha különböző propagandacélokra kívánták őket felhasználni. Ma sajnos a baloldali-liberális irányultságú médiában viszonylag korlátozott képet látunk az egyházakról, legtöbbször negatív összefüggésben jelennek meg, hiszen ezek az orgánumok javarészt anyagi kérdésekről, az állami költségvetési támogatás mértékéről folyó meg-megújuló vitákról tudósítanak. Sokkal ritkábban van szó más, érdemi kérdésekről, mint például az egyház pozitív szerepéről, oktatási, szociális munkájáról a mai társadalomban. Ha hozzávesszük, hogy a ma élő generációk többségének az iskolában nem volt alkalma érdemben megismerni az egyházak történetét, történelmi szerepét, tanításait, ma pedig azt is látja, hogyan vállal egy szűk egyházi kisebbség – néha vitatható – szerepet a napi politikában, akkor a kör bezárul: a társadalomnak nincs valós képe az egyházakról s azok társadalmi lehetőségeiről. – Van esélyük az egyházaknak pozitív módon megmutatkozniuk a világi médiában? – Természetesen az egyházaknak nagy esélyük van erre, de attól tartok, nem élnek vele eléggé. Nemrég olvastam az érdekes hírt, hogy a katolikus egyház kezdi SMS-ben terjeszteni a Biblia tanításait hívőknek és nem hívőknek. Ez kiváló példa arra, hogyan alkalmazhatják az egyházak is a kommunikáció korszerű eszközeit. Ezt az Egyesült Államokban már régen felismerték, Magyarországon csak jó évtizeddel a rendszerváltás után jelentek meg egyházi tévé- és rádióállomások. Azt gondolom, hogy az egyházak vezetőinek és a híveknek meg kell ismerniük és alkalmazniuk kell a kommunikáció modern módszereit. Mint tudjuk, „minden létezik, ami a médiában látható, hallható, olvasható – s ami ott nincs, az nincs is…” Ez persze erős túlzás, de van benne igazság. Az egyházaknak talán élniük kellene a legkülönbözőbb lehetőségekkel, hogy jelen legyenek a sajtóban – főleg az audiovizuális médiában, nemkülönben az interneten. Nem csak a keresztény adások behatárolt világában kellene mozogniuk, hiszen azokat főként a hívők nézik, hallgatják. Az egész társadalmat kell elérni, akkor is, ha tagjai közül sokan néha – vagy akár gyakran – nem értenek egyet azzal, amit hívők, lelkipásztorok mondanak nekik. Mégis fontos, hogy megismerjék ezt a másik világot, amelyről nagy többségüknek vagy nincs fogalmuk – vagy hamis fogalmaik vannak. – Annak idején magyarként a „másik világot” is megismerte, hiszen Bécsből és Washingtonból is tudósított. Mint a világi média képviselője hogyan találkozott az egyházzal? – Ezek az emlékek mindenekelőtt a katolikus egyházzal függnek össze, amely ismeretesen a legnagyobb felekezet Ausztriában és Magyarországon is. Az egyik apátságnak köszönhetem, hogy 1971-ben hazai újságíróként először készíthettem tévéinterjút Habsburg Ottóval, ami akkor elég nagy feltűnést keltett. Korábban egyébként azt kellett látnom, hogy az osztrák és a magyar katolikus egyház egyaránt igencsak konzervatív. Ma az a különbség, hogy az osztrák egyház hangadóinak, híveinek jelentős része másként, korszerűbben látja egyházának, püspökeinek szerepét, feladatait. Ami az Egyesült Államokat illeti, ott megtapasztalhattam – mint mindenki, aki egyszer is ellátogatott ebbe az országba – az egyházaknak olyan fokú önállóságát, az államtól való függetlenségét, amely Európában jószerével ismeretlen. Ugyanakkor ott az egyházaknak, köztük a keresztényeknek, különösen hatékony társadalmi szerepük van. Ezek az erős közösségek saját intézményeikkel a kisebb településeken éppúgy összetartanak, mint a nagyvárosokban, s valóban formálják, befolyásolják a hívők millióinak gondolkodását, mindennapi életét, magatartását. S persze, társadalmi erejüknél fogva, a nagypolitikát is. – A rendszerváltás egyik következménye az volt, hogy Magyarországot meghódította a kereskedelmi média. Mi a véleménye erről az időszakról a kínálat minőségét és az egyháznak a médiában való szereplését tekintve? – Ez a történet inkább szomorú, mint ahogy sok minden más is, ami a rendszerváltás után zaklott. Sok várakozás torkollott csalódásba. Reméltük, hogy a szabadság révén nagyon színvonalas sajtó alakul ki – ám ez sajnos csak kevéssé sikerült. A szabadnak nevezett média nagyobb részben a kereskedelmi szempontok által vezérelt nyomtatott sajtóból áll, kisebbik része pedig valamely politikai tábor elkötelezettje, ezért nem független, nem igazán szabad. A színvonalas, anyagilag valóban független s politikailag nem valahonnan irányított lapok száma elenyésző. A legrosszabb a helyzet az audiovizuális médiában. Különösen a televízió esetében katasztrófának tartom, hogy két nagy nemzetközi társaság kapott engedélyt, amelyek mindenekelőtt pénzt csinálnak, s már korábban sem arról voltak ismertek, hogy tudást, kultúrát, erkölcsöt terjesztenének. Népbutító tevékenységük még szembeszökőbb, mint Németországban, Belgiumban vagy Hollandiában, ahol otthon vannak. Sajnos a magyar nézők túlnyomó többsége ezeket a silány kereskedelmi adókat nézi, a popzenét bugyogtató rádióadásokat hallgatja. Mindez immár bizonyíthatóan a társadalom elbutulásához vezet. – A magyar közszolgálati tévéadók viszonylag nagy arányban közvetítenek egyházi műsorokat, de nézettségi mutatóik a magáncsatornákhoz képest és nemzetközi összehasonlításban is elég alacsonyak. Miért nem képesek megnyerni a nézőket a maguk számára? – Érdekes kérdés. Naponta nézem a német, az osztrák, a svájci vagy a brit állami adókat. Ezek minőséget kínálnak, mert jól szervezett és finanszírozott, hagyományokkal bíró intézmények, a szakmailag legjobb erőket egyesítik, ehhez illő vezetés alatt. Magyarországon azonban kontraszelekció zajlott. A közszolgálati adók, amelyek feladata a kereskedelmi népbutítás ellensúlyozása, a színvonalas, ugyanakkor a tömegeket is vonzó műsorszolgáltatás lenne, egyrészt maguk is a mindenkori pártpolitikai csaták áldozatai, másrészt alulfinanszírozottak, s az ismételt politikai kontraszelekció következtében szakmailag elgyengültek. Ebben a helyzetben sem az egyházaknak, sem a társadalom más morális intézményeinek nincs a súlyuknak és a társadalmi szükségletnek megfelelő terük ahhoz, hogy elérhessék az embereket, kifejezhessék véleményüket.

Holger Manke


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Nagyon egyszerű böjti keksz
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Sámuel könyvei – a hatalom
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Kórustalálkozó Nyíregyházán
Egyházkerületi születésnap
Búcsúzott az igazgató
Az élet missziója
Ferencvárosi evangélikus közéleti klub
Pénztárosok és tisztségviselők találkozója
II. evangélikus borfesztivál
Keresztutak
200 éve született Wilhelm Löhe
Az egyetértés joga
Születésnap – kérdőjelekkel
Lássuk és halljuk egymást!
Füstölgés a sajtónyelvről katolikus körben
Éljük az Igét
Evangélikusok
Amikor meghajlik a lélek
Evangélikus gimnáziumok III. országos kórustalálkozója Nyíregyházán
Enyhíteni Kenya kínjain
„Odaát Bachnak szeretnék fújtatni”
Elment „a Deák téri presbiter”
e-világ
Sajtószabadság vagy népbutítás?
Káros tartalmak az interneten
Keresztény szemmel
Leplezetlenül
Ima a pizzériában
evél&levél
Válasz Gregersen-Labossa György írására
A közelmúlt krónikája
A templomot s az iskolát…
E heti Luther-idézet
Semper Reformanda
Kultúrkörök
Sápadt orrocskák
Egyértelmű bizonyosság
Johannes Rau igehirdetései magyarul
Aki a fasizmus terrorjától mentett meg zsidó életeket és a kommunista terror áldozata lett
A vasárnap igéje
„A kereszt által jött öröm a világba”
Oratio oecumenica
Oratio ścumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
Ige+hirdető
A kezek igehirdetése
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2008 09 Sajtószabadság vagy népbutítás?

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster