Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Szentháromság után a 2. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten hívása hangzik felénk; meg ne vessük azt, aki szól! Az Úr Jézus egylényegű az Atyával, az ő hívó szavát tolmácsolja. „Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!” (Ézs 55,3) A mai ünnep példázatában a meghívottakat a vagyon, a munka, a család akadályozta a nagy vacsorán való részvételben. Minket ki vagy mi választhat el Jézustól? Aki és ami fontosabb számunkra nála, az mind bálvány! A hívás még hangzik: „Jöjjetek, mert már minden készen van.” (Lk 14,17) És az „Úrnak végvacsorájára és az ő áldozatára, keresztyén népek, jöjjetek, hogy erős legyen hitetek”! (GyLK 663,1) Még tart a kegyelem ideje, az üres helyek betöltése Isten országába, s az ő igéje eléri célját. „Ma még lehet, ma még szabad, / Borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos) A kihívottak közössége mindenféle népből így lesz Krisztus élő gyülekezetévé: „…nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,19) A bölcsesség és a balgaság hívogatása ma is együtt hangzik, de senki meg ne tévesszen minket! „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9,10) A fáraó elől menekülő Mózest Midján papja befogadja: „Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2Móz 2,20) Így lett jövevény. A gyermektelen Anna a silói szentélyben Istent hívta segítségül nyomorúságában: „…elkeseredve könyörgött az Úrhoz (…). Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha (…) fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom…” (L. 1Sám 1,10–11!) Talán a nagy vacsora egyik előképének is tekinthetjük, hogy Jézus kenyérrel és hallal vendégelte meg a pusztában őt hallgató négyezer férfit és családtagjaikat. „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük…” (Mt 15,32b) A megfeszített Jézus meghívta örök országába a magát bűnösnek, őt Úrnak és királynak valló gonosztevőt: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) Luther így gondolja: „A lator közülünk való, s mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát mi is a Krisztushoz, akkor majd nekünk is azt mondja, mint a latornak: Legyen néked a te hited szerint.” És ekkor zenghetjük: „Isten ruház fel engem erővel, és tökéletessé teszi utamat.” (Zsolt 18,33; LK) Isten hazahívja választott népét a fogságból. De miért? „Mert atyja vagyok Izráelnek…” „Mert megváltotta az Úr Jákóbot, megszabadította az erősebb kezéből.” (Jer 31,9.11) A prófétának az örömről s az Úrtól kapott javakról szóló szavai minket a Megváltónkkal s Szabadítónkkal együtt töltendő örök életre emlékeztetnek. Jézus „Jöjjetek!” hívása végül ebben teljesül: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (Jel 19,9) És „még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, / Elfogad összetört, árva szívet. / Jézus ma még vár…” (EÉ 449,1) – Reánk is!

Garai András

::Nyomtatható változat::