Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A helyi lelkész az aszódi kastély kertjében köszönti a kirándulókat

Egynapos csapatépítő kiránduláson vettek részt a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának és az Evangélikus Élet szerkesztőségének munkatársai, valamint az Üllői út 24. alatti gyűjtemények dolgozói május 23-án, pénteken. Az irodában már hagyományosnak számító program célállomása ezúttal Aszód volt.

Az egyházi dolgozók útjuk első állomásaként meglátogatták az aszódi Podmaniczky–Széchenyi-kastélyt, amely sajnos igen romos állapotban van, és vevőre vár. Megdöbbentő adat, hogy a nagyobbrészt egyházunk tulajdonában lévő kastély őrzése havonta közel egymillió forintba kerül, ezért minél előbb jó lenne olyan gazda kezére bízni, aki meg tudja becsülni az értékeit. Az impozáns épületegyüttes tulajdonképpen két kastély összeépülésével alakult ki, a Podmaniczky család első udvarházát Podmanicky János építtette. Lőrincz Csaba fiatal aszódi lelkész és Koncz István, az evangélikus gimnázium igazgatóhelyettese sok értékes információt osztott meg a látogatókkal, míg bejárták a romjaiban is lenyűgöző épület termeit. A díszterem 1776–77-ben festett mennyezetfreskója a hit és a keresztény erények diadalát ábrázolja a pogány bűnök felett. A kastélybeli séta után a hegyre épült aszódi evangélikus templomba vezetett a kirándulók útja; itt Lőrincz Csabának a heti ige alapján tartott áhítata adott lelki útravalót. Podmaniczky János – az evangélikus hit dolgaiban képzett földesúr – és családja jóvoltából 1719-ben kezdtek hozzá Aszódon a középkori alapokra emelt mai templom felépítéséhez. A több mint háromszáz éves Aszódi Evangélikus Egyházközség huszonötödik lelkésze közel egy éve teljesít itt szolgálatot. Templom és iskola – ebben a sorrendben folytatódott a kirándulás is: a budapesti vendégek az aszódi Petőfi-gimnáziumot keresték fel. Dr. Roncz Béla igazgató és Veizer Valéria igazgatóhelyettes kalauzolta körbe az újonnan épített (tehát nem visszakapott!), modern iskolában a vendégeket. Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma 1994. szeptember 1-jén kezdte meg újra működését, akkor ideiglenes helyszínen. Az intézmény jelenlegi otthonát Nagy Tamás Ybl-díjas építész tervezte; az új létesítményt 1997. szeptember 6-án szentelte föl D. dr. Harmati Béla püspök. Ma hétszáz diákot – akik egyébként ötvenkét településről járnak be – oktatnak-nevelnek a gimnáziumban; az intézmény személyi állománya (a tantestület és az egyéb munkakörökben dolgozók összesen) hetvennyolc fő. A tanárok hatvan százaléka, a gyerekek egyharmada evangélikus. Az iskolai munkát jól felszerelt szaktantermek – számítógéptermek, kémiai és nyelvi labor – és korszerű eszközök – például digitális tábla – segítik. A gimnázium egyúttal kistérségi oktatási központ, kiemelt jelentőségű projektje a kompetenciaalapú oktatás, amelynek segítségével igyekeznek felkészíteni a Galga völgye fiataljait az élethosszig tartó tanulásra. Az igazgató rámutatott: igazi missziós területté teszi az oktatási intézményt, hogy a gyerekek által a középgeneráció is megszólíthatóvá válik. Ha csapatépítés, akkor játék: az Üllői úti munkatársak programjából természetesen ez sem hiányozhatott. Heinemann Ildikó kórházlelkész vezetésével a gimnáziumi osztályteremből hirtelen a Csendes-óceánon hánykolódva, egyszemélyes mentőcsónakban találta magát a közösség, ahol már csak arról kellett konszenzusra jutnia mintegy negyvenöt embernek, hogy melyek a túléléshez leginkább szükséges kellékek. Bő másfél órás egyeztetés után minden hajótörött szerencsésen partot ért… Az önismereti és közösségépítő játék, majd a gimnáziumban elköltött ebéd után az Aszódtól hat kilométerre fekvő Galgamácsán fejeződött be a tartalmas nap programja: az egyházi iroda munkatársai megtekintették a falumúzeumot és benne Vankó Imréné Dudás Juli naiv festő képeit.

K. D.

::Nyomtatható változat::