Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Nem akár­mi­re vál­lal­ko­zott François Der­man­ge pro­fesszor, a Gen­fi Egye­tem Pro­tes­táns Teo­ló­gi­ai Fa­kul­tá­sá­nak eti­ka­ta­ná­ra és dé­kán­ja, a gen­fi Fran­cia Eti­kai In­té­zet igaz­ga­tó­ja. Ta­lán ép­pen Genf, Kál­vin vá­ro­sa s a re­for­má­tor fran­cia anya­nyel­vű­sé­ge is ösz­tö­nöz­het­te őt ar­ra, hogy nyolc té­tel­ben meg­pró­bál­ja össze­fog­lal­ni Kál­vin gon­dol­ko­dá­sá­nak leg­főbb jel­lem­ző­it. A gen­fi re­for­má­tus pro­fesszor a sváj­ci Pro­tes­táns Egy­ház­szö­vet­ség kül­dött­gyű­lé­sén vál­lal­ko­zott er­re. Elő­adá­sá­nak ezt a cí­met ad­ta: Mi ma­radt ne­künk má­ra Kál­vin­ból? A nyolc sa­já­tos­sá­got pa­ra­do­xon­sze­rű té­ma­pá­ro­sok­ban fo­gal­maz­ta meg. Is­mer­ked­jünk meg Der­man­ge pro­fesszor meg­fo­gal­ma­zá­sa­i­val, s pró­bál­juk meg mi ma­gunk is át­gon­dol­ni, il­let­ve ahol csak le­het, kö­zös meg­be­szé­lé­se­ink tár­gyá­vá ten­ni té­te­le­it, vagy újab­ba­kat fo­gal­maz­ni.

Elő­re­lá­tás és krisz­to­ló­gia

Is­ten ma­ga az ál­lan­dó­an mű­kö­dő elő­re­lá­tás. Ez az elő­re­lá­tás ad éle­tet az em­be­rek­nek, s ez te­szi az éle­tet em­be­ri­vé. De Is­ten egy­út­tal a ki­je­len­tés Is­te­ne is, aki Jé­zus Krisz­tus meg­vál­tó mű­ve ré­vén egy­há­zat hoz lét­re.

Kál­vin mun­kás­sá­ga so­rán ezt a két va­ló­sá­got el­kü­lö­nít­ve, de egy­más­tól nem el­sza­kít­va gon­dol­ta vé­gig. Ugyan Iz­ra­el és Jé­zus Krisz­tus, az elő­re­lá­tás és a krisz­to­ló­gia nem mon­da­nak el­lent egy­más­nak gon­dol­ko­dá­sá­ban, de az össze­tar­tó erő, il­let­ve meg­ol­dás Is­ten­ben van, s eze­ket mi már egy­más­tól el­kü­lö­nít­ve nem fog­hat­juk fel.

Hu­ma­niz­mus és fel­hí­vás meg­szen­te­lő­dés­re

Kál­vin egy­ide­jű­leg kép­vi­se­li a hu­ma­niz­must az em­be­ri dol­gok­ban, ugyan­ak­kor pe­dig ra­di­ká­li­san ki­áll amel­lett, hogy min­den ke­resz­tény­nek ön­ma­gá­val szem­ben a meg­szen­te­lő­dés igé­nyét kell tá­masz­ta­nia.

A sze­re­tet ket­tős pa­ran­csa vagy más­ként fo­gal­maz­va az arany­sza­bály min­den em­ber szá­má­ra el­fo­gad­ha­tó, és sa­ját lel­ki­is­me­re­te ré­vén al­kal­maz­hat­ja is azt éle­té­ben (Róm 2,15). A ket­tős pa­ran­cso­lat és a lel­ki­is­me­ret a biz­to­sí­ték ar­ra, hogy az em­be­ri élet va­ló­ban em­ber­sé­ges is lesz.

Ám a ke­resz­tény em­ber­nek még en­nél is több­re kell tö­re­ked­nie. Ha a pa­ran­cso­la­tok til­tó ren­del­ke­zé­se­it, te­hát a ne­ga­tív ki­je­len­té­se­ket po­zi­tív nor­mák­ká ala­kít­juk át, ak­kor ez azt je­len­ti, hogy a ke­resz­tény em­ber­nek nemcsak azt kell meg­tar­ta­nia, hogy „Ne ölj!”, ha­nem min­dent meg kell ten­nie an­nak ér­de­ké­ben, hogy a töb­bi­ek is él­ni tud­ja­nak. Nemcsak azt kell be­tar­ta­nia, hogy „Ne lopj!”, ha­nem azon kell fá­ra­doz­nia, hogy min­den­ki ren­del­kez­hes­sék is a szük­sé­ges­sel.

Evan­gé­li­um és tör­vény

Az egé­szen biz­tos, hogy a ke­resz­tény em­bert nem men­tik meg a cse­le­ke­de­tei, ha­nem csak Is­ten fel­té­tel nél­kü­li ígé­re­te, amely vi­szont tő­lünk bi­zal­mat vár el. De ha meg­sza­ba­dul­tunk, ak­kor azon fá­ra­do­zunk, hogy éle­tün­ket Is­ten aka­ra­tá­nak meg­fe­le­lő­en foly­tas­suk.

Is­ten a ke­resz­tény em­be­re­ket sza­bad­ság­ra hív­ta el, még­pe­dig ar­ra a sza­bad­ság­ra, mely­ben min­den­től sza­bad­dá vál­ha­tunk, el­ső­sor­ban ön­ma­gunk kény­sze­re­i­től. Ha pe­dig egy­szer va­ló­ban sza­bad­dá le­szünk, ak­kor fel­sza­ba­du­lunk ar­ra is, hogy a tör­vény­nek sa­ját dön­té­sünk alap­ján, ön­ként en­ge­del­mes­ked­jünk.

A ke­resz­tény em­ber – cse­lek­vő (ágens) és ő ma­ga a cse­lek­vés (ac­tus)

A Jé­zus Krisz­tus­ban meg­kö­tött új szö­vet­ség ké­pe­ssé tesz ar­ra, hogy Is­ten aka­ra­tát tel­je­sít­sük.

Is­ten ke­gyel­me min­den­kor mű­kö­dik, és min­de­nek­előtt Szent­lel­ke ál­tal idéz elő vál­to­zást az em­be­ri ké­pes­sé­gek­ben – a meg­ér­tés­ben és az aka­rat­ban –, s ez­zel az em­be­rek el­jut­hat­nak oda, hogy azt akar­ják, amit Is­ten akar. De el­jut­hat­nak oda is, hogy az is­te­ni aka­rat és az em­be­ri en­ge­del­mes­ség kö­zött szim­met­ria és egyet­ér­tés ala­kul­has­son ki.

Az egyén és az egy­ház

Kál­vin­nál na­gyon lényeges, hogy fel­épül­jön és el­mé­lyül­jön a hí­vő em­ber élő kap­cso­la­ta Is­ten­nel. Ha már egyé­ni­leg el­fo­gad­tuk a meg­iga­zí­tást, ak­kor az egy­ház­ban a to­váb­bi szük­sé­ges tá­mo­ga­tást is meg fog­juk ta­lál­ni.

Az egyén na­gyon fon­tos, de az egy­ház­ban min­den­ki egyen­lő, s nincs más köz­ve­tí­tő és köz­ben­já­ró, egye­dül Jé­zus Krisz­tus. Az egy­ház anya és ta­ní­tó­nő egy­ben, s őt Is­ten kí­sé­ri tá­mo­ga­tó je­len­lé­té­vel.

Ide­a­liz­mus és prag­ma­tiz­mus – ra­di­ka­liz­mus és min­den­na­pi élet Min­den ke­resz­tény meg­hívást ka­pott ar­ra, hogy Krisz­tus kö­ve­té­sé­ben meg­szen­te­lőd­jék, még­pe­dig olyan úton, ame­lyen Urunk is járt.

A ke­resz­tény éle­tet mégis min­den­ki­nek ott kell meg­él­nie, ahol ép­pen tar­tóz­ko­dik: csa­lád­já­ban, hi­va­tá­sá­ban, po­li­ti­kai el­kö­te­le­zett­sé­gé­ben. Az el­hí­vás ra­di­ka­liz­mu­sát a min­den­na­pi élet­ben, az egy­sze­rű dol­gok­ban és te­en­dők­ben va­ló­sít­juk meg.

Sze­re­tet és igaz­sá­gos­ság

Va­jon Kál­vin a sze­re­te­tet az igaz­sá­gos­ság­ra szű­kí­ti le, vagy for­dít­va: az igaz­sá­gos­sá­got for­dít­ja át sze­re­tet­té? Az­az: igaz­sá­gos­sá­got akar sze­re­tet­ben? A sze­re­tet kér­dé­ses­sé te­szi mind­azt, ami az igaz­sá­gos­ság ese­té­ben túl ki­csi­nyes vagy szá­mí­tó. Az igaz­sá­gos­ság vi­szont a sze­re­tet el­ső gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tá­sa. A re­for­má­tu­sok­nak nem kell meg­men­te­ni­ük a vi­lá­got, de Is­ten és em­be­rek szá­má­ra is el­fo­gad­ha­tób­bá kell ala­kí­ta­ni­uk azt, még­pe­dig úgy, hogy igaz­sá­go­sabb vi­lág meg­va­ló­sí­tá­sá­ra tö­re­ked­je­nek.

Kál­vin – szent vagy pró­fé­ta?

Kál­vin nem volt szent, hi­szen tet­te­it nem tud­ta min­dig kö­vet­ke­ze­te­sen el­ve­i­hez iga­zí­ta­ni. Né­ha nya­kas, in­to­le­ráns, tü­rel­met­len volt, és csak az­zal tö­rő­dött, hogy ál­lás­pont­ját – ha kel­lett, ha­tal­mi esz­kö­zök­kel is – ke­resz­tül­vi­gye. Ké­pes volt el­men­ni ad­dig, hogy még sa­ját el­ve­it is fel­ál­doz­ta, ha úgy lát­ta, a re­for­má­ció jö­vő­je, ami­ért fe­le­lős­nek érez­te ma­gát, ve­szély­be ke­rül.

Még­is pró­fé­ta ma­radt, hi­szen az evan­gé­li­u­mot a ma­ga tel­jes ra­di­ka­liz­mu­sá­val fo­gad­ta el és pró­bál­ta át­ül­tet­ni a gya­kor­lat­ba, sze­mé­lye­sen és kö­zös­sé­gi­leg egy­aránt.

Dr. Bé­ke­fy La­jos

::Nyomtatható változat::