Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 02
- Megpróbáltam a szemedbe nézni…
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Megpróbáltam a szemedbe nézni…
…de nem sikerült. Mert éppen akkor mindig másra kellett figyelnem. Először arra, hogy el ne essek. Pont abban a pillanatban, amikor érezhettem volna azt a fénysugarat. Persze, mégis elestem.
Aztán a barátok rángattak félre, majd a sok tanulás vakított meg. Mindig éreztem, hogy kellene nekem az a pillantás, de valahogyan, akkor és ott, sosem jött össze. Aztán a hivatás tartott fogva, az iskoláért, a rám bízott sok gyerekért aggódó, álmatlanul töltött éjszakák gyötrelme.
Magyarázat mindig akadt, de ezek egyre gyarlóbbak lettek. Lassan már magam se hittem, hogy igazi oka van a meghátrálásnak. Akkor rádöbbentem, hogy féltem tőled, tekintetedtől, és hagytam sodorni magamat a kimagyarázkodások kétes tisztaságú áradatában.
Intésemre százszor zengett a „Halld a mennyei halleluját…”, de lehet, hogy én magam is süket voltam hozzá.
Aztán tapasztalnom kellett, hogy csak lehajtott fejjel, a jászolba tekintve kaphatom meg éltető fényedet. De a konok nyak és büszke fej nehezen néz lefelé, még ha később meg is bánja. Mire ezt végiggondoltam, olyankor mindig késő volt már, elmúlt a karácsony, jászol sehol…
És csoda történt. Te kerestél meg engem. Nem a szemembe, a szívembe világítottál. Megmutattad, hogy a jászol mindig itt van, mindig rád nézhetek, és mindig érezhetem éltető fénysugaradat, mert állandóan itt vagy. És ez egyáltalán nem alkalom, nem ráérős idő kérdése, mert veled minden percben lehet beszélgetni, jó veled beszélgetni, sőt kell veled beszélgetni.
Talán másnak egyszerű a történet, csupán hagytad, hogy megtaláljalak.
Jó, hogy ezt elmondhattam neked, meghallgattál, és ezt a pár sort leírattad velem. Karácsony elmúltával is köszönöm.
Talán annyira már nem is kell félnem tőled.
Dr. Schrott Géza karnagy (Kőszeg)
::Nyomtatható változat::
|