e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Ro­va­tunk leg­utób­bi szá­má­ban Si­mó Áron a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lők és a vá­sár­lók kö­zött ki­ala­ku­ló köz­vet­len ke­res­ke­de­lem el­vi alap­ja­i­ról be­szélt. A té­ma nem­csak kör­nye­zet­vé­del­mi és tár­sa­dal­mi szem­pont­ból fon­tos, hanem azért is, mert sze­ret­nénk egész­sé­ges élel­mi­sze­re­ket fo­gyasz­ta­ni.

– Köz­vet­len ke­res­ke­de­lem min­dig is lé­te­zett, vagy ezt va­la­ki­nek ki kel­lett ta­lál­nia?

– So­kan még ma is a sa­ját kert­jük­ben ter­mesz­tik a le­ves­be­va­lót, de per­sze élel­mi­szer­ke­res­ke­de­lem rég­óta lé­te­zik. A tá­vo­li tá­jak cse­me­gé­it ke­res­ke­dők­től le­he­tett meg­ven­ni, de a fal­vak­ról vá­ro­sok­ba be­ho­zott zöld­sé­ge­ket és gyü­möl­csö­ket a ter­me­lők áru­sí­tot­ták, vagy­is ez ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en köz­vet­len ke­res­ke­de­lem volt. Az­tán jött a fo­gyasz­tói tár­sa­da­lom. Ta­lán nem vé­let­len, hogy a mo­dern ko­ri köz­vet­len ke­res­ke­de­lem a „túl­fej­lett” Ja­pán­ban és Ame­ri­ká­ban ala­kult ki az 1960-as, 70-es évek­ben, az­után a nyu­gat-eu­ró­pai or­szá­gok kö­vet­kez­tek.

– Ma­gyar­or­szá­gon mi­kor kez­dő­dött va­la­mi ha­son­ló?

– Ami­ről én tu­dok, az ép­pen Gö­döl­lőn in­dult, de még jó­val az­előtt, hogy oda jár­tam vol­na egye­tem­re. 1998-ban a gö­döl­lői egye­tem Kör­nye­zet­gaz­dál­ko­dá­si In­té­ze­te a vá­ros­tól nem messze lét­re­ho­zott egy bio­ker­tet, amely­nek ve­ze­tő­je az an­gol Matt­hew Ha­yes lett, aki ak­kor már évek óta Ma­gyar­or­szá­gon élt. Matt­hew – az egye­te­men min­den­ki így is­me­ri – a bio­ter­mesz­tés mel­lett kez­det­től fog­va az­zal is pró­bál­ko­zott, hogy meg­ho­no­sít­sa a „kö­zös­ség ál­tal tá­mo­ga­tott me­ző­gaz­dál­ko­dást”. Mind­járt ta­lált öt-hat csa­lá­dot, amelyek rend­sze­res vá­sár­ló­vá vál­tak, és egy­út­tal rend­sze­re­sen meg is for­dul­tak a völgy­ben, sze­mé­lye­sen meg­győ­ződ­ve a ter­mesz­té­si mód­sze­rek­ről.

– Most eszem­be ju­tott, hogy a kö­zel­múlt nagy­kö­rűi meggy­men­tő ak­ci­ó­ja is a köz­vet­len ke­res­ke­de­lem ka­te­gó­ri­á­já­ba so­rol­ha­tó. De ezt nem a bio­ter­mé­kek irán­ti ke­res­let vál­tot­ta ki, ha­nem a ma­gyar gaz­dák ki­szol­gál­ta­tott­sá­ga.

– Igen, tény­leg az tör­tént, hogy 2008 nya­rán a kö­zép-ti­szai Nagy­kö­rű meggy­ter­me­lő­i­nek a fel­vá­sár­lók el­ké­pesz­tő­en ala­csony árat ad­tak vol­na a gyü­möl­csért. Ak­kor már lé­te­zett a Szö­vet­ség az Élő Ti­szá­ért – rö­vi­den Szö­vet – ne­vű egye­sü­let, amely a Ti­sza men­tén élő em­be­rek meg­él­he­té­sét akar­ja se­gí­te­ni, de egy­út­tal a fo­lyó öko­ló­gi­ai ál­la­po­tá­nak ja­ví­tá­sá­ért is küzd. Kaj­ner Pé­ter és mun­ka­tár­sai el­kezd­ték szer­vez­ni, hogy egy te­her­au­tó­nyi meggyet fel­hoz­nak Pest­re el­ad­ni, és ezt szá­mí­tó­gé­pes le­ve­le­ző­lis­tá­kon is meg­hir­det­ték. Az­tán ki­de­rült, hogy ak­ko­ra az ér­dek­lő­dés, hogy a meg­hir­de­tett na­pon reg­gel 9-ig 4,5 ton­na meggy fo­gyott el 170 fo­rin­tos áron.

– Ez ugye jó­val ol­csóbb, mint amennyi­ért ak­ko­ri­ban a pi­a­con meggyet le­he­tett kap­ni?

– Fe­le-har­ma­da volt a pi­a­ci ár­nak, de a nagy­kö­rű­i­ek így is jó­val több pénz­hez ju­tot­tak, mint amennyit a fel­vá­sár­lók­tól kap­tak vol­na. Per­sze eb­ben az ak­ci­ó­ban kü­lön­fé­le ele­mek ke­ve­red­tek. Biz­to­san vol­tak, akik csak az alacsony ár mi­att moz­dul­tak meg, na­gyon so­kan vi­szont a ma­gyar gaz­dák irán­ti szo­li­da­ri­tás­ból vá­sá­rol­tak. Ez min­dig össze­fo­nó­dik a kör­nye­ze­ti szem­pont­tal is, hi­szen so­kan tu­da­tá­ban van­nak, hogy mennyi­vel na­gyobb szennye­zés­sel jár, ha kül­föld­ről szál­lí­tott gyü­möl­csöt vá­sá­rol­nak. Ta­lán nem is fon­tos, hogy pon­to­san el­kü­lö­nít­sük, ki mi­ért in­dult el ko­rán reg­gel meggyet ven­ni.

– Szi­go­rú ér­te­lem­ben ne­vez­he­tő-e ez az ak­ció köz­vet­len ke­res­ke­de­lem­nek? Hi­szen itt leg­fel­jebb a gyü­mölcs­ter­mesz­tők egy ré­szé­vel vol­tak kap­cso­lat­ban a vá­sár­lók.

– Ez igaz. Az ak­ció si­ke­rén fel­buz­dul­va a szer­ve­ző egye­sü­let más ter­mé­nyek, sőt kéz­mű­ves áruk el­adá­sá­ba is be­se­gít, és a mi­nő­ség sza­va­to­lá­sa ér­de­ké­ben lét­re­hoz­ták az Élő Ti­sza véd­je­gyet. De az or­szág­ban több­fe­lé meg­in­dul­tak ha­son­ló cé­lú kez­de­mé­nye­zé­sek. A Du­na–Ti­sza kö­zi ho­mok­hát­sá­gon tu­laj­don­kép­pen egy in­ter­ne­tes adat­bá­zist ala­kí­tot­tak ki. Egy hon­la­pon meg­ta­lál­ha­tó a ter­me­lők ne­ve, el­ér­he­tő­sé­gük és az, hogy mi­lyen ter­mé­ke­ket árul­nak. A fo­gyasz­tó így tud kap­cso­lat­ba lép­ni a ter­me­lő­vel, az­tán meg­ál­la­pod­nak a to­váb­bi­ak­ról.

– A zöld­sé­gen és gyü­möl­csön kí­vül más ter­mé­ke­ket is be le­het sze­rez­ni köz­vet­le­nül a ter­me­lők­től?

– Mé­zet min­den­kép­pen. A tej­ter­mé­kek­kel és hús­ké­szít­mé­nyek­kel is pró­bál­koz­nak. Egy­re több a tej­au­to­ma­ta, amit sok­szor a ter­me­lő tölt fel. Nagy elő­nye, hogy a pa­lac­kot a vá­sár­ló vi­szi, így nem ke­let­ke­zik cso­ma­go­lá­si hul­la­dék. De az ál­la­ti ere­de­tű ter­mé­kek ér­té­ke­sí­té­sét meg­ne­he­zí­tik a sok­szor ér­tel­met­le­nül szi­go­rú hi­gi­é­ni­ai és ál­lat­jó­lé­ti ren­del­ke­zé­sek.

– Mi az, amit az új év el­ső nap­ja­i­ban a hoz­zám ha­son­ló­an nyi­tott, de me­ző­gaz­da­sá­gi ügyek­ben nem jár­tas vá­ro­si­ak­nak ja­va­sol­ni tud? Hogy kezd­he­tünk el részt ven­ni a köz­vet­len ke­res­ke­de­lem­ben?

– Fi­gyel­je­nek a ci­vil szer­ve­ze­tek ál­tal meg­szer­ve­zett le­he­tő­sé­gek­re, és él­je­nek ve­lük! De én leg­alább ilyen fon­tos­nak tar­tom a sze­mé­lyes kap­cso­la­tok ki­ala­kí­tá­sát. Ha már­is van­nak is­me­rő­se­ik az ős­ter­me­lői pi­a­con, ak­kor kér­dez­zék ki őket. Ha le­het, ak­kor is­mer­jék meg, hogy hol, mi­lyen kö­rül­mé­nyek kö­zött ter­mesz­tik áru­i­kat. In­nen már csak egy lé­pés, hogy né­hány csa­lád össze­fog­jon, és biz­tos, hosszú tá­vú vá­sár­ló­vá vál­jon. Vi­dé­ken ta­lán még könnyebb meg­szer­vez­ni, hogy a csa­lá­dok fel­vált­va in­téz­zék az áru­be­szer­zést. Min­den­kép­pen an­nak a hí­ve va­gyok, hogy kö­ze­li gaz­dák­kal lép­je­nek kap­cso­lat­ba, így ki­sebb lesz a szál­lí­tá­si költ­ség és a kör­nye­zet­szennye­zés.

– Leg­utóbb em­lí­tet­te, hogy Önök­nél, a plé­bá­ni­án is mű­kö­dik egy „be­vá­sár­ló-kö­zös­ség”. Ar­ra nincs pél­da, hogy a vá­ro­si gyü­le­ke­ze­tek tag­jai a kö­ze­li fa­lu­si gyü­le­ke­zet köz­ve­tí­té­sé­vel jut­nak jó mi­nő­sé­gű zöld­sé­gek­hez, gyü­möl­csök­höz?

– Ilyen tí­pu­sú „köz­vet­len ke­res­ke­del­met” nem is­me­rek, de na­gyon örül­nék, ha gya­ko­ri len­ne a ka­to­li­kus és a pro­tes­táns egy­há­zak­ban is. Nem mint­ha csak a ke­resz­tény em­be­rek bíz­hat­ná­nak egy­más­ban, de egy­há­zi ke­re­tek kö­zött könnyebb a kap­cso­lat­te­rem­tés, és a bi­za­lom lég­kö­re is adott.

Ga­dó György Pál

::Nyomtatható változat::