A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ma­gyar­or­szá­gon ez idő tájt még nem kap­ha­tó a Glo, az USA-ban múlt év ok­tó­be­ré­ben de­bü­tált DVD-ROM, amely – szlo­gen­je sze­rint – „for­ra­dal­ma­sít­ja a bib­lia­ol­va­sást”. A fo­lya­ma­tos in­ter­net­kap­cso­la­tot is igény­lő és vá­sár­lói szá­má­ra a vi­lág­há­ló­ról is el­ér­he­tő szá­mí­tó­gé­pes prog­ram lé­nye­gé­ben egy in­ter­ak­tív kon­kor­dan­cia. Be­mu­ta­tó­já­nak is­me­re­té­ben egyet kell ér­te­nünk a ke­resz­tény Zon­der­van Ki­adó aján­lá­sá­val: ez a lé­leg­zet­el­ál­lí­tó­an lát­vá­nyos mul­ti­mé­di­ás le­mez iga­zi al­ter­na­tí­vá­ja le­het a nyom­ta­tott Bib­li­á­nak, hi­szen „ol­da­la­in” szin­te meg­ele­ve­ne­dik a Szent­írás, nem utol­só­sor­ban há­rom­ezer­nél több nagy fel­bon­tá­sú fény­kép, tu­cat­nyi tér­kép és mint­egy há­rom és fél órá­nyi vi­de­o­a­nyag jó­vol­tá­ból. Az Ó- és Új­szö­vet­ség úgy­szól­ván min­den ver­sé­ről egyet­len kat­tin­tás­sal ugor­ha­tunk nem csu­pán más hi­vat­ko­zott ige­vers­re, de akár egy vo­nat­ko­zó tér­kép­re vagy az idő­vo­nal­ra (ti­me­tab­le), avagy azon­nal ki­gyűjt­het­jük egy adott szó­cikk va­la­mennyi elő­for­du­lá­si he­lyét (7500 szó­cikk­ről kü­lön is­mer­te­tő is ol­vas­ha­tó). És az em­lí­tet­tek csu­pán alap­funk­ci­ók a ten­ge­ren­túl már­is best­sel­ler­ré lett ki­ad­vány le­he­tő­sé­gei kö­zül, me­lyek egyi­ke fél­ezer­nél több vir­tu­á­lis tú­rát kí­nál a Szent­föld­re – pél­dá­nak oká­ért a jé­zu­si élet­út hely­szí­ne­i­nek „be­já­rá­sá­ra”…

Nem ne­héz fel­is­mer­ni, mi­lyen fan­tasz­ti­kus se­gít­sé­get je­lent­het ez a prog­ram a Bib­li­át ta­nul­má­nyo­zók szá­má­ra, hi­szen egy-két – biz­tos ta­lá­la­tot ígé­rő – kat­tin­tás még­is­csak ki­sebb erő­fe­szí­tés, mint a köny­vek­ben va­ló ide-oda la­poz­ga­tás vagy egy szent­föl­di za­rán­dok­lat. Csak hát tá­vo­li szent he­lyek fel­ke­re­sé­se­sét je­len­tő, szláv ere­de­tű za­rán­dok­lat sza­vunk ép­pen­ség­gel erő­fe­szí­tés­re utal („fá­rad­sá­gos ke­gye­le­ti uta­zás”)…

Még ha tud­juk is, hogy a Bár­czi Gé­za és Or­szágh Lász­ló fő­szer­kesz­tet­te ér­tel­me­ző szó­tár sze­rint a hit­buz­gal­mi cél­ból igyek­vő za­rán­dok tu­laj­don­kép­pen „ka­to­li­kus, gö­rög­ke­le­ti, mo­ha­me­dán vagy más ke­le­ti val­lást kö­ve­tő hí­vő”, egy Iz­ra­el­be re­pí­tő tu­ris­ta­utat va­la­hogy pro­tes­táns­ként is il­lőbb­nek tartunk za­rán­dok­út­nak aposzt­ro­fál­ni.

De va­jon za­rán­dok­nak te­kint­he­ti-e ma­gát az, aki (a ma már több­nyi­re szin­tén nem gya­lo­go­san meg­tett egyé­ni uta­zás he­lyett) szer­ve­zett tár­sas­uta­zás ke­re­té­ben in­dul fel­ke­res­ni a bib­li­ai he­lye­ket? A szük­sé­ges anya­gi­ak elő­te­rem­té­sén túl igé­nyel-e bár­mi­ne­mű erő­fe­szí­tést egy ké­nyel­mes ho­tel­szo­bá­kat, pa­zar el­lá­tást, lég­kon­di­ci­o­nált au­tó­buszt, gon­do­san össze­ál­lí­tott prog­ra­mot és szak­sze­rű ide­gen­ve­ze­tést kí­ná­ló za­rán­dok­lat? A leg­fon­to­sabb hely­szí­nek – ál­ta­lá­ban – egyet­len hét­be sű­rí­tett meg­te­kin­té­sé­hez per­sze ilyen­kor is szük­sé­gel­te­tik né­mi fi­zi­kai több­let­erőn­lét, ám az út­nak in­du­ló ta­lán nem is sej­ti, hogy az iga­zi (az­az lel­ki) erő­fe­szí­tést a csa­ló­dá­sok so­ro­za­tá­nak el­vi­se­lé­se igény­li majd…

Fél­re­ér­tés ne es­sék, én ma­gam még nem ta­lál­koz­tam olyan za­rán­dok­kal, aki meg­bán­ta vol­na, hogy Iz­ra­el­be lá­to­ga­tott. A cso­por­tos utak részt­ve­vő­i­nek jó­lé­té­re kü­lö­nös­kép­pen is ügyel­nek a há­zi­gaz­dák, akik nem is na­gyon en­ge­dik, hogy he­lyi (értsd: zsi­dó, il­let­ve pa­lesz­tin) ide­gen­ve­ze­tő nél­kül bók­lássza­nak csa­pa­tos­tul a más val­lá­sú jö­ve­vé­nyek. És egy hely­is­me­ret­tel iga­zol­tan (értsd: nya­ká­ban füg­gő iga­zol­vánnyal) ren­del­ke­ző ve­ze­tő ön­ma­gá­ban is biz­to­sí­ték ar­ra, hogy cél­irá­nyo­san ha­lad­junk, s ne té­ve­lyeg­jünk az ígé­ret – pa­lesz­tin konk­lá­vék­kal tar­kí­tott – föld­jén.

Bé­ke­idő­ben ugyan­is nem­csak val­lá­si ün­nep­na­po­kon te­lí­tet­tek a za­rán­dok­utak, de a je­len­tő­sebb bib­li­ai hely­szí­nek­re lé­nye­gé­ben egész éven át jel­lem­ző a reg­gel­től es­tig tar­tó csúcs­for­ga­lom. Ez bi­zony ele­ve csa­ló­dást okoz­hat mind­azok­nak, aki­ket el­ső­sor­ban va­la­mi­fé­le „Is­ten-kö­ze­li­ség-él­mény” meg­ta­pasz­ta­lá­sá­nak re­mé­nye vonz Pa­lesz­ti­ná­ba. Lás­suk be: több száz zsi­bon­gó za­rán­dok tár­sa­sá­gá­ban er­re nem­hogy a je­ru­zsá­le­mi Szent Sír-ba­zi­li­ká­ban, de még az Olaj­fák he­gyén, az amúgy li­ge­tes Ge­cse­má­né-kert­ben sincs sok esély. Leg­ke­vés­bé ta­lán Jé­zus ke­reszt­hor­do­zá­sá­nak út­ján, a Via Do­lo­ro­sán, mely­nek stá­ci­ói men­tén ba­zá­ri ke­res­ke­dők kel­le­tik por­té­ká­i­kat.

Mond­hat­nánk, ma­gá­ra ves­sen, aki nem szá­molt az­zal, hogy bár a zsi­dók temp­lo­ma 70-ben le­rom­bol­ta­tott, a ku­fá­rok a he­lyü­kön ma­rad­tak. A do­log azon­ban nem ilyen egy­sze­rű: vég­té­re Jé­zus Krisz­tus sem áhí­ta­tos csend­ben álldogálók sor­fa­la kö­zött vonszolta magát a Kál­vá­ri­á­ra…

Csa­ló­dá­sok so­ro­za­tá­val ijeszt­get­tem fen­tebb, ezek el­ső szint­je két­ség­kí­vül a „za­rán­dok­biz­nisszel” va­ló fo­lya­ma­tos szem­be­sü­lés.

In­kább csak ér­de­kes, mint­sem ér­dem­le­ges meg­fi­gye­lés, hogy a szent­föl­di mi­li­ő­ben mi­lyen so­kan érez­nek lel­kük leg­mé­lyét érin­tő te­her­té­tel­nek olyan ap­ró-csep­rő ne­ga­tív él­mé­nye­ket is, ame­lyek a vi­lág bár­mely pont­ján elő­for­dul­hat­nak (haj­szál a le­ves­ben, go­rom­ba pin­cér stb.). Szó­ra azért ér­de­me­sít­he­tő ez még­is, mert hí­ven jel­zi az Iz­ra­el­be tett utak sem­mi más­sal össze nem vet­he­tő kü­lön­le­ges­sé­gét. Így az­után alig­ha két­sé­ges, hogy – Glo Bib­lia ide, vir­tu­á­lis tú­ra oda – a Szent­föld sze­mé­lyes fel­ke­re­sé­sé­re a jö­vő­ben sem lan­kad majd a vágy. A Mek­ká­ba kö­te­les­ség­sze­rű­en za­rán­dok­ló mo­ha­me­dá­nok­kal el­len­tét­ben ne­künk, ke­resz­té­nyek­nek sze­ren­csé­re nem üdv­kér­dés e vágy va­ló­ra vál­tá­sa. Mi több, meg­es­het, hogy üd­vös­sé­günk­re – az em­lí­tett fel­fo­ko­zott vá­ra­ko­zás mi­att – a Szent­föl­dön le­sel­ke­dik na­gyobb ve­szély…

Ar­ra a kér­dés­re, hogy ki mit vár az út­tól, lát­szó­lag kü­lön­fé­le vá­lasz ad­ha­tó. Fé­lő azon­ban, hogy a vá­la­szok „kö­zös több­szö­rö­se” teg­nap, ma és hol­nap egy­aránt ugyan­az: a Szent­föld­re lá­to­ga­tó leg­több za­rán­dok hely­szí­ni bi­zo­nyí­té­ko­kat ke­res. Csak­hogy aki el­fe­le­di, hogy üd­vös­sé­günk zá­lo­ga nem ilyen-olyan bi­zo­nyí­ték, ha­nem a sze­mé­lyes hit, az vél­he­tő­en a Szent­föl­dön sem fog­ja tud­ni meg­lát­ni a fá(k)tól az er­dőt…

Nos, ami két­ség­te­len tény: mi­u­tán I. (Nagy) Kons­tan­tin ró­mai csá­szár el­fo­ga­dott val­lás­sá tet­te a ke­resz­tény­sé­get, az el­ső za­rán­do­kok már a 4. szá­zad­tól kezd­ve Jé­zus „nyo­má­ba” ered­tek, sőt nyom­ke­re­ső buz­gal­muk­ban szá­mos be­azo­no­sí­tott­nak vélt evan­gé­li­u­mi szín­hely fö­lé emel­tek ká­pol­nát, il­let­ve temp­lo­mot. Az­tán 640-ben jöt­tek az arab hó­dí­tók, és ha­son­ló in­ten­zi­tá­sú ke­resz­tény épít­ke­zé­si ver­seny lé­nye­gé­ben csak a 19. szá­zad­tól in­dul­ha­tott. Má­ra azon­ban lé­nye­gé­ben már min­den Bib­li­á­ban em­lí­tett hely­színt va­la­mely ke­resz­tény fe­le­ke­zet temp­lo­ma – fe­dez.

Hi­á­ba sze­ret­nénk a ma­ga érin­tet­len­sé­gé­ben, „ere­de­ti­sé­gé­ben” lát­ni a bet­le­he­mi bar­lan­got, a szent sírt vagy épp Jé­zus szí­ne­vál­to­zá­sá­nak he­gyét, ezek elé-fö­lé itt is, ott is temp­lom tor­nyo­sul. Rá­adá­sul az új­ko­ri tu­do­mány jó­vol­tá­ból ma már szá­mos hely­szín­ről va­ló­szí­nű­sít­he­tő, hogy nem is ott van, ahol a temp­lom jel­zi, ha­nem – mond­juk ahol ma egy da­to­lya­ül­tet­vény ter­pesz­ke­dik. A nem fel­tét­le­nül val­lá­sos ide­gen­ve­ze­tők – megint csak a leg­újabb ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­re hi­vat­koz­va – oly­kor ma­guk­nak a Bib­li­á­ban rög­zí­tett ese­mé­nyek­nek a meg­tör­tén­tét, idő­pont­ját vagy le­zaj­lá­sá­nak mód­ját is meg­kér­dő­je­le­zik. Et­től még bő­ség­gel ta­lál­ha­tunk per­sze el­vi­tat­ha­tat­lan bib­li­kus em­lék­he­lye­ket, a „lé­lek­ben fá­radt” za­rán­do­kon azon­ban könnyen úr­rá le­het a csa­ló­dott­ság. Pe­dig, hogy Gyür­ki Lász­ló nagy­sze­rű úti­ka­la­u­zá­ból (A Bib­lia föld­jén, Szent Gel­lért Ki­adó, 1990) idéz­zük a szent­atyá­kat: „A Szent­föld az ťötö­dik evan­gé­li­umŤ: ma­ga is a Meg­vál­tó­ról be­szél ne­künk, át­ad­ja és ért­he­tőb­bé te­szi az öröm­hírt szá­munk­ra. Az evan­gé­li­um szö­ve­ge itt han­go­sab­ban hal­lat­szik, és utat ta­lál a lé­lek­hez.” Így igaz, ám eh­hez nyi­tott szív, hal­ló fül és lá­tó szem szük­sé­gel­te­tik. Egyet­len szó­val: hit.

Tár­sas za­rán­dok­la­ton na­gyon nem mind­egy, hogy kik a tár­sak, hogy mi­lyen lel­ki­sé­gű kö­zös­ség­gel sze­gő­dünk Jé­zus nyo­má­ba. A ke­resz­tény cso­port tag­ja­ként meg­ta­pasz­talt szent­föl­di él­mé­nyek is­mer­te­té­sé­re la­punk egy ké­sőb­bi szá­má­ban még vissza­té­rünk.

T. Pin­tér Ká­roly

::Nyomtatható változat::