Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Hu­szár Gál – az 1500-as évek­ben élt re­for­má­tor, nyom­dász, ének­szer­ző. „A Hu­szár Gál” – a fő­vá­ros szí­vé­ben 1995-ben nyílt evan­gé­li­kus pa­pír- és köny­ves­bolt rö­vid, im­már fo­ga­lom­má vált el­ne­ve­zé­se, és nem csak lu­the­rá­nus ber­kek­ben. Fánczi Györ­gyi bolt­ve­ze­tő­vel az üz­let­he­lyi­ség ol­va­só­sar­ká­ban be­szél­get­tünk.

– Idén, a re­for­má­ció ün­ne­pén lesz ti­zen­öt éve, hogy meg­nyi­tot­tunk. A De­ák té­ri gyü­le­ke­zet ak­ko­ri ve­ze­tő­i­től – Zász­ka­licz­ky Pé­ter lel­kész­től és Gryl­lus Vil­mos fel­ügye­lő­től –, il­let­ve dr. Ha­fen­scher Ká­roly­né­tól szár­ma­zott az öt­let, hogy a gyü­le­ke­zet a tu­laj­do­ná­ban lé­vő, ut­cá­ra nyí­ló he­lyi­sé­get misszi­ói cé­lok­ra hasz­no­sít­sa. Vé­gül köny­ves­bolt lét­re­ho­zá­sa mel­lett dön­töt­tek, amely a gim­ná­zi­um kö­zel­sé­ge mi­att egé­szült ki pa­pír­áru-vá­lasz­ték­kal. A név­vá­lasz­tás­sal Hu­szár Gál és mun­kás­sá­ga előtt kí­ván­tak tisz­te­leg­ni; ne­ki ál­lít egyéb­ként em­lé­ket az evan­gé­li­kus mú­ze­um mun­ka­tár­sai ál­tal el­ké­szí­tett tár­ló is, amely a bolt­ba lép­ve a szem­ben lé­vő fal­nál lát­ha­tó.

– Nem vé­let­le­nül utal­tam a be­ve­ze­tő­ben a köz­is­mert­sé­gük­re. Más fe­le­ke­ze­tek tag­jai kö­zött is gyak­ran el­hang­zik a mon­dat: „Ezt a Hu­szár Gál­ban vet­tem” – és to­váb­bi ma­gya­rá­zat nem szük­sé­ges…

– Kez­de­tek­től meg­ha­tá­ro­zó elv volt, hogy ne csak evan­gé­li­kus ki­ad­vá­nyo­kat le­hes­sen ná­lunk kap­ni, ha­nem a töb­bi ke­resz­tény, sőt egyéb, szép­iro­dal­mat meg­je­len­te­tő ki­adó kí­ná­la­ta is hoz­zá­fér­he­tő le­gyen. Ter­mé­sze­te­sen a mos­ta­ni áru­vá­lasz­ték is fo­lya­ma­to­san bő­vül. Szí­ve­sen ke­res­nek meg ben­nün­ket ma­guk a ki­adók, de mi is igyek­szünk nyo­mon kö­vet­ni az új­don­sá­go­kat. Szám­ta­lan­szor elő­for­dul, hogy a vá­sár­lók hív­ják fel fi­gyel­mün­ket ki­ad­vá­nyok­ra, vagy kér­nek meg ar­ra, hogy egy-egy ne­he­zen hoz­zá­fér­he­tő köny­vet pró­bál­junk meg be­sze­rez­ni szá­muk­ra.

– Aki járt már eb­ben a De­ák té­ri üz­let­ben, át­él­het­te, hogy mi­lyen so­kat szá­mít a vá­ros for­ga­ta­gá­ban egy olyan nyu­godt hely, ahol az ér­dek­lő­dő kis asz­tal­hoz te­le­ped­ve, halk mu­zsi­ka­szó mel­lett la­poz­hat be­le a ki­ad­vá­nyok­ba, mi­előtt a vá­sár­lás mel­lett dönt.

– Va­ló­ban so­kan ne­ve­zik ezt a köny­ves­bol­tot a bé­ke szi­ge­té­nek is. A meg­nyi­tás pil­la­na­tá­tól van ven­dég­köny­vünk, jó ér­zés a ben­ne lé­vő el­is­me­rő sza­va­kat ol­vas­ni.

– Egy ide­je azon­ban mint­ha ke­ve­sebb len­ne a vá­sár­ló…

– A ki­mu­ta­tá­sok sze­rint is emel­ke­dő for­ga­lom jel­le­mez­te a bol­tot 2005-ig. Ek­kor azon­ban a nö­ve­ke­dés meg­tor­pant, egy da­ra­big stag­nált, majd el­kez­dett csök­ken­ni a for­gal­munk. Eb­ben vél­he­tő­en több ok is köz­re­ját­szott: ez idő tájt je­len­tek meg a nagy könyv­há­ló­za­tok, ame­lyek az el­ső perc­től kezd­ve egy he­lyen kí­nál­tak bő­vebb, szé­le­sebb vá­lasz­té­kot. Mi­vel óri­á­si ha­szon­kulccsal dol­goz­nak, ők a kez­de­tek­től meg­en­ged­het­ték ma­guk­nak, hogy ak­ci­ó­kat hir­det­ve ked­vez­mé­nyek­kel csá­bít­sák be a ve­vő­ket. A kis­ke­res­ke­del­mi bol­tok, mint ami­lyen a Hu­szár Gál is, ezt nem te­he­tik meg.

Nagy kon­ku­ren­ci­át je­len­te­nek – el­ső­sor­ban a fi­a­ta­lab­bak kö­ré­ben – az in­ter­ne­tes könyv­ke­res­ke­dé­sek is, hi­szen elég egy meg­ren­de­lő­la­pot ki­töl­te­ni a szá­mí­tó­gé­pen, és a fu­tár akár né­hány órán be­lül ház­hoz is szál­lít­ja a ki­vá­lasz­tott ter­mé­ket.

A kis­ke­res­ke­dők for­gal­má­nak csök­ke­né­sé­hez ve­zet az a pár éve el­ter­jedt gya­kor­lat is, hogy a ki­adók köz­vet­le­nül ke­re­sik meg a ve­vő­ket, il­let­ve cél­kö­zön­sé­gü­ket. En­nek egyik jel­lem­ző for­má­ja a hely­szí­ni áru­sí­tás egy-egy ren­dez­vé­nyen, ahol ese­ten­ként je­len­tős ked­vez­mé­nyek­kel kí­nál­ják ki­ad­vá­nya­i­kat.

A ki­ala­kult gaz­da­sá­gi vál­ság is érez­te­ti ha­tá­sát: a ki­adók csök­ken­tet­ték kí­ná­la­tu­kat és ez­ál­tal a mi a vá­lasz­té­kun­kat is. És ter­mé­sze­te­sen azt is te­gyük hoz­zá, hogy egy­re töb­ben van­nak, akik­nek az anya­gi hely­ze­te már nem en­ge­di meg köny­vek vá­sár­lá­sát.

Ezek az okok ve­zet­nek sok köny­ves­bolt be­zá­rá­sá­hoz. A mi ese­tünk­ben óri­á­si se­gít­sé­get je­lent, hogy nem kell bér­le­ti dí­jat fi­zet­nünk a tu­laj­do­nos gyü­le­ke­zet­nek, de a köz­üze­mi szám­lák össze­gé­nek és a sze­rény fi­ze­té­sek­nek a ki­gaz­dál­ko­dá­sa oly­kor ne­künk is ko­moly fel­ada­tot je­lent. Ha a kí­vül­ál­lók tud­nák, hogy mi­lyen fi­ze­té­se­ket tu­dunk nyúj­ta­ni, ak­kor ők is azon a vé­le­mé­nyen len­né­nek, hogy ná­lunk a szol­gá­lat és az ügy irán­ti el­kö­te­le­zett­ség tart­ja meg a dol­go­zó­kat.

– Ad-e va­la­mi­lyen több­le­tet a köny­ves­bolt egy­há­zi jel­le­ge?

– Aján­dék­ként él­jük meg, hogy a vá­sár­ló­ink egy ré­szé­vel már-már ba­rá­ti vi­szony ala­kult ki. Szí­ve­sen jön­nek hoz­zánk, ér­dek­lőd­nek a dol­ga­ink fe­lől, és ők is el­me­sé­lik, mi tör­tént ve­lük a leg­utób­bi ta­lál­ko­zás óta. Nem­egy­szer szin­te már lel­ki gon­do­zói be­szél­ge­té­sek ala­kul­nak ki a „Tud­na-e aján­la­ni ne­kem egy köny­vet?” kez­de­tű kér­dé­sek­ből. Há­la Is­ten­nek, több pél­dát is fel tud­nék so­rol­ni ar­ra, hogy a vá­sár­ló­ból egy-egy ilyen be­szél­ge­tés nyo­mán idő­vel a De­ák té­ri gyü­le­ke­zet tag­ja lett. Raj­tunk ke­resz­tül elő­ször fel­ke­res­te az it­te­ni lel­ké­sze­ket, majd be­épült a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gé­be… Ezt csak egy­há­zi köny­ves­bolt­ban dol­goz­va le­het meg­ta­pasz­tal­ni.

Bo­da Zsu­zsa

::Nyomtatható változat::