Ige­hir­de­tés ma­gya­rul – a vi­lág min­den tá­ján
A ma­gyar­or­szá­gi re­for­má­tus kon­vent meg­hí­vá­sá­ra, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház rész­vé­te­lé­vel 2008. no­vem­ber 17–18-án di­asz­pó­ra­kon­fe­ren­cia zaj­lott Bu­da­pes­ten. A kon­fe­ren­cia be­fe­je­zé­se­ként a vi­lá­gon szét­szórt ma­gyar nyel­vű re­for­má­tus egy­há­zak és gyü­le­ke­ze­tek – kö­zöt­tük a nyu­gat-eu­ró­pai pro­tes­táns gyü­le­ke­ze­tek kép­vi­se­lői – a Kár­pát-me­den­cé­ben élő anya­egy­há­zak ve­ze­tő­i­vel kö­zös nyi­lat­ko­za­tot fo­gal­maz­tak meg, me­lyet az aláb­bi­ak­ban rö­vi­den össze­fog­la­lunk. >>

Bet­le­hem
Min­den meg­íra­tott.
A pró­fé­ták meg­mond­tak min­dent jó­elő­re.
De a te anyai szí­ved még min­dig nem ha­gyott föl a re­ménnyel.
A te szí­ved még min­dig várt va­la­mit.
Egy rést az örök Ren­de­lé­sen,
ame­lyen a ... >>

Meg­vál­tás­ra vár­va
Az Egye­sült Ál­la­mok­ban a kö­zel­múlt­ban le­zaj­lott vá­lasz­tá­si kam­pány so­rán igen fel­tű­nő volt, hogy az utóbb meg­vá­lasz­tott el­nök­kel, Ba­rack Oba­má­val kap­cso­lat­ban mi­lyen gyak­ran hasz­nál­tak új­ság­írók, kom­men­tá­to­rok olyan ki­fe­je­zé­se­ket, me­lye­ket más­kor csak bib­li­kus kör­nye­zet­ben hal­lunk. Je­len­tős ma­ga­zi­nok cím­lap­ján ol­vas­hat­tunk „az új mes­si­ás­ról”, a „meg­vál­tás­ra vá­ró ame­ri­ka­i­ak­ról”. A gaz­da­sá­gi vál­ság ki­bon­ta­ko­zá­sa nyo­mán még több ilyen re­to­ri­kai for­du­la­tot hal­lot­tunk – lám a baj­ban hogy fel­erő­sö­dik a még­oly is­ten­ta­ga­dó po­li­ti­ku­sok­nak a transz­cen­den­cia irán­ti fo­gé­kony­sá­ga! >>

Bé­kés­csa­bá­tól Lon­do­nig
Ha ar­ra a kér­dés­re kel­le­ne vá­la­szol­nunk, hogy mi kö­ti össze a can­ter­buryi ér­se­ket a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság el­nö­ké­vel, alig­ha­nem ta­nács­ta­la­nul néz­nénk ma­gunk elé. Akik is­me­rik Pát­kai Ró­ber­tet, ta­lán könnyeb­ben meg­vá­la­szol­hat­nák a ta­lá­lós kér­dést: mind­két méltóság ér­dem­ke­reszt­tel tün­tet­te ki az Ang­li­á­ban élő evan­gé­li­kus lel­készt. Az alábbiakban ő idézi fel eddigi életútját. >>

Ami­kor a ka­rá­csonyt be­til­tot­ták
„No per­sze, az ate­is­ták!” – gon­dol­juk rög­tön. Pe­dig té­ve­dünk: az ate­is­ták­nak (akár Ke­le­ten, akár Nyu­ga­ton) sem­mi prob­lé­mát nem oko­zott ka­rá­csony meg­ün­nep­lé­se, sőt: nagy erő­be­do­bás­sal és le­le­mé­nyes­ség­gel lát­tak hoz­zá. Hi­szen nem kel­lett mást ten­ni­ük, mint elő­ha­lász­ni a ré­gi szo­ká­sok kel­lé­kes­lá­dá­já­ból Ke­le­ten a Tél­apót, Nyu­ga­ton Ka­rá­csony­apót, aki pré­mes bun­dá­ban, rén­szar­va­sok ál­tal hú­zott szán­kón vagy he­li­kop­te­ren meg­ér­kez­ve buz­dít­ja mind a szo­ci­a­lis­ta, mind a kon­zum­tár­sa­da­lom tag­ja­it az aján­dé­ko­zás­ra, a víg ün­nep­lés­re. Hol itt a prob­lé­ma? A zsi­bon­gó csil­lo­gás­ban, „a csa­lád ün­ne­pén” ki gon­dol még a vi­lág Meg­vál­tó­já­nak el­jö­ve­te­lé­re? >>

A leg­hű­sé­ge­sebb pász­tor ígé­re­te
A pró­fé­ta ne­ve azt je­len­ti: „aki­ről az Úr meg­em­lé­ke­zett”. Még­is ta­nács­ta­la­nok len­nénk, ha a sze­mé­lyét csak a ne­ve alap­ján sze­ret­nénk azo­no­sí­ta­ni. Csak az Ótes­tá­men­tum leg­alább har­minc Za­ka­ri­ás ne­vű em­ber­ről tu­dó­sít, a leg­kü­lön­bö­zőbb élet­hely­ze­tek­ben. Sőt a Za­ka­ri­á­sok­ból még az Új­tes­tá­men­tum­nak is ju­tott: Ke­resz­te­lő Já­nos édes­ap­ját is így hív­ták (Lk 1,15). >>

Jó ne­künk itt…?
Meg­ha­tód­va és el­gon­dol­koz­va ol­vas­tam az Úti­társ 2008/4. szá­má­ban meg­je­lent, Jó ne­künk itt cí­mű cik­ket Szűcs Pet­ra tol­lá­ból. A cikk rá­mu­tat ar­ra az ál­ta­lá­nos em­be­ri hi­bá­ra, hogy ál­ta­lá­ban job­ban sze­re­tünk pa­nasz­kod­ni és elé­ge­det­len­ked­ni, mint fel­is­mer­ni és ér­té­kel­ni éle­tünk­ben a je­len ál­dá­sa­it. Az el­mél­ke­dés az Úr­ral va­ló kö­zös­ség­ben meg­élt „itt és most” je­len­tő­sé­gé­re irá­nyít­ja az ol­va­só fi­gyel­mét. >>

Aki a kör négy­szö­ge­sí­té­sé­re vál­lal­ko­zott
Idén két evan­gé­li­kus test­vé­rünk­nek is meg­ada­tott, hogy Ká­ro­li Gás­pár-díj­ban ré­sze­sül­jön. E két em­ber ugyan­ab­ban az esztendő­ben kezd­te el teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­it ke­rek hat­van év­vel ez­előtt. Egyi­kük la­punk ko­ráb­bi – har­minc­hat éven át hű­sé­ges – szer­kesz­tő­je, Gé­mes Ist­ván, má­si­kuk pe­dig az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem nyug­ál­lo­má­nyú pro­fesszo­ra: idő­sebb Cser­há­ti Sán­dor. Az új­szö­vet­sé­gi tu­do­má­nyok dok­to­rát töb­bek kö­zött a díj­ról és az idén meg­je­lent mű­vé­ről, az Első ko­rinthu­si le­vél­hez írt kom­men­tár­já­ról kér­dez­tem. >>

Az élet ke­nye­re
„…meg­lá­to­gat min­ket a fel­ke­lő fény a ma­gas­ság­ból; hogy vi­lá­gít­son azok­nak, akik sö­tét­ség­ben s a ha­lál ár­nyé­ká­ban la­koz­nak…” (Lk 1,78–79) >>

Hí­rek, ki­te­kin­tés
New York, USA. A vi­lág­mé­re­tű pénz­ügyi vál­ság­hoz a pün­kös­dis­ta pré­di­ká­to­rok nagy­ban hoz­zá­já­rul­tak – ír­ja egy ame­ri­kai val­lás­tör­té­nész. Sze­rin­te az­zal a ha­mis evan­gé­li­um­mal buz­dí­tot­ták hí­ve­i­ket, hogy csak ve­gye­nek föl (gyak­ran mér­ték­te­le­nül) köl­csö­nö­ket, hi­szen Is­ten a sze­gé­nyek­nek a jó­lét­hez igaz­gat­ja az út­ját. >>