Ér­de­kes­sé­gek a nagy­vi­lág­ból

Hozzászólás a cikkhez

„No per­sze, az ate­is­ták!” – gon­dol­juk rög­tön. Pe­dig té­ve­dünk: az ate­is­ták­nak (akár Ke­le­ten, akár Nyu­ga­ton) sem­mi prob­lé­mát nem oko­zott ka­rá­csony meg­ün­nep­lé­se, sőt: nagy erő­be­do­bás­sal és le­le­mé­nyes­ség­gel lát­tak hoz­zá. Hi­szen nem kel­lett mást ten­ni­ük, mint elő­ha­lász­ni a ré­gi szo­ká­sok kel­lé­kes­lá­dá­já­ból Ke­le­ten a Tél­apót, Nyu­ga­ton Ka­rá­csony­apót, aki pré­mes bun­dá­ban, rén­szar­va­sok ál­tal hú­zott szán­kón vagy he­li­kop­te­ren meg­ér­kez­ve buz­dít­ja mind a szo­ci­a­lis­ta, mind a kon­zum­tár­sa­da­lom tag­ja­it az aján­dé­ko­zás­ra, a víg ün­nep­lés­re. Hol itt a prob­lé­ma? A zsi­bon­gó csil­lo­gás­ban, „a csa­lád ün­ne­pén” ki gon­dol még a vi­lág Meg­vál­tó­já­nak el­jö­ve­te­lé­re?

De ha nem az ate­is­ták, ak­kor kik tilt­hat­ták meg ka­rá­csony ün­nep­lé­sét? Az elő­ző­e­ket fi­gye­lem­be vé­ve lo­gi­kus a kö­vet­kez­te­tés: a pu­ri­tá­nok, még­pe­dig Ang­li­á­ban, Oli­ver Crom­well kor­mány­zá­sa alatt. 1642 és 1652 kö­zött szá­mos ren­de­le­tet ad­tak ki, amellyel be­til­tot­ták úgy a ka­rá­cso­nyi is­ten­tisz­te­le­te­ket, mint az ün­nep­lést. Crom­well tör­vény­ho­zó pu­ri­tán­jai sze­mé­ben ka­rá­csony hi­va­ta­lo­san a leg­na­gyobb is­ten­te­len­ség­nek szá­mí­tott: sze­rin­tük az ün­nep em­be­ri ta­lál­mány, amely ré­gi po­gány szo­ká­so­kon és hi­e­del­me­ken ala­pul a Bib­lia he­lyett, és pa­zar­lás­ban, eszem-iszom­ban, ha­zárd­já­té­kok­ban és kol­du­lás­ban csú­cso­so­dik ki. Emel­lett szi­go­rú protestánsok­ként az ün­nep­lést – amely­ben sze­rin­tük túl nagy sze­rep jut Má­ri­á­nak – mint pá­pis­ta szo­kást is el­ítél­ték.

Amint Ang­li­á­ban a pro­tek­to­rá­tus után új­ra ki­rály ke­rült a trón­ra, rög­tön vissza­ál­lí­tot­ták ka­rá­csony ün­nep­nap­ját. A szi­go­rú protestáns Skó­ci­á­ban ez kö­rül­mé­nye­sebb volt. Bár a skót re­for­má­tor, John Knox már a 16. szá­zad­ban el­tö­röl­te ka­rá­csonyt mint pá­pis­ta ün­ne­pet, dön­té­se sok he­lyütt el­len­ke­zést vál­tott ki, és nem egy lel­kész tar­tott ka­rá­cso­nyi is­ten­tisz­te­le­tet; kö­zü­lük so­ka­kat el­bo­csá­tot­tak, be­bör­tö­nöz­tek vagy szám­űz­tek. Vagy két­száz éven át nem volt hi­va­ta­los ün­nep Skó­ci­á­ban a ka­rá­csony, és csak a 19. szá­zad kö­ze­pén bé­kült ki a skót egy­ház a né­pi tra­dí­ci­ó­val, jól­le­het az ün­nep meg­tar­tá­sa még 1953-ban is vi­ta tár­gya volt.

Ame­ri­ká­ba a ki­ván­dor­ló pu­ri­tá­nok („pil­grim fathers”) vit­ték át a ka­rá­csony­el­le­nes­sé­get. 1659-ben Con­nec­ti­cut és Mas­sa­chu­se­tts ál­lam­ban – Crom­wel­lék min­tá­já­ra – be­til­tot­ták az ün­ne­pet, sőt még a tra­di­ci­o­ná­lis éte­le­ket is. Bár öt év­vel ké­sőbb meg­szün­tet­ték a ti­lal­mat, 1681-ben egy kor­mány­zó csak ka­to­nai kí­sé­ret­tel mert el­men­ni a ka­rá­cso­nyi is­ten­tisz­te­let­re, 1706-ban Bos­ton­ban pe­dig be­ver­ték egy ang­li­kán temp­lom ab­la­ka­it a ka­rá­cso­nyi is­ten­tisz­te­let alatt. Ezen a hely­ze­ten csak a 19. szá­za­di né­met és ír nagy be­ván­dor­ló­hul­lám vál­toz­ta­tott, amely vég­leg meg­ho­no­sí­tot­ta ka­rá­csony meg­ün­nep­lé­sét.

Va­jon mi mit ün­nep­lünk ka­rá­csony­kor?

R. K.

::Nyomtatható változat::