Hozzászólás a cikkhez

Az Egye­sült Ál­la­mok­ban a kö­zel­múlt­ban le­zaj­lott vá­lasz­tá­si kam­pány so­rán igen fel­tű­nő volt, hogy az utóbb meg­vá­lasz­tott el­nök­kel, Ba­rack Oba­má­val kap­cso­lat­ban mi­lyen gyak­ran hasz­nál­tak új­ság­írók, kom­men­tá­to­rok olyan ki­fe­je­zé­se­ket, me­lye­ket más­kor csak bib­li­kus kör­nye­zet­ben hal­lunk. Je­len­tős ma­ga­zi­nok cím­lap­ján ol­vas­hat­tunk „az új mes­si­ás­ról”, a „meg­vál­tás­ra vá­ró ame­ri­ka­i­ak­ról”. A gaz­da­sá­gi vál­ság ki­bon­ta­ko­zá­sa nyo­mán még több ilyen re­to­ri­kai for­du­la­tot hal­lot­tunk – lám a baj­ban hogy fel­erő­sö­dik a még­oly is­ten­ta­ga­dó po­li­ti­ku­sok­nak a transz­cen­den­cia irán­ti fo­gé­kony­sá­ga!

Oba­ma el­nök lett, a vi­lág leg­erő­sebb or­szá­gá­nak el­ső szá­mú ve­ze­tő­je. Ő az el­ső szí­nes bő­rű el­nök, ami ön­ma­gá­ban is kü­lö­nös je­len­tő­sé­get köl­csö­nöz sze­mé­lyé­nek. A vá­lasz­tás előtt so­kan hit­ték, hogy a rej­tőz­kö­dő rassziz­mus mi­att a köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­si ada­tok nem meg­bíz­ha­tó­ak. So­kan em­lé­kez­tek még Brad­ley Los An­ge­les-i fe­ke­te bő­rű pol­gár­mes­ter-je­lölt ese­té­re, aki nagy arány­ban ve­ze­tett a köz­vé­le­mény-ku­ta­tá­sok sze­rint, de a vá­lasz­tást vé­gül is el­buk­ta. Mint tud­juk, Ba­rack Oba­ma el­söp­rő győ­zel­met ara­tott, Ame­ri­ka új­ra a to­le­ran­cia és per­sze a kor­lát­lan le­he­tő­sé­gek ha­zá­ja­ként sze­re­pel­het a köz­be­széd­ben.

Míg az Egye­sült Ál­la­mok­ban a né­hány év­ti­ze­de még szé­les kör­ben el­ter­jedt elő­íté­le­tes­ség lát­vá­nyos ve­re­sé­get szen­ve­dett, a du­na­szer­da­he­lyi sta­di­on­ban szlo­vák rend­őrök ala­po­san el­ver­tek jó né­hány ma­gyar nem­ze­ti­sé­gű szur­ko­lót. Az okok má­ig nem vi­lá­go­sak, s ha eset­leg el is fo­gad­juk, hogy a Tri­a­non előt­ti Ma­gyar­or­szág tér­ké­pé­nek lát­vá­nya nem töl­ti el part­ta­lan lel­ke­se­dés­sel a szlo­vák ha­tó­sá­go­kat, en­nek ér­zé­kel­te­té­sé­re köz­is­mer­ten van­nak hu­má­nu­sabb mód­sze­rek is, mint a ro­ham­rend­őrök gu­mi­bot­ja.

Szo­mo­rú­an kell meg­ál­la­pí­ta­nunk, hogy mind­ez egy eu­ró­pai uni­ós tag­ál­lam­ban tör­té­nik, azok után, hogy csat­la­ko­zá­sunk­kor szám­ta­lan­szor el­mond­tuk: az unió jog­rend­je kel­lő biz­ton­sá­got ad és ga­ran­ci­át te­remt a ki­sebb­ség jo­ga­i­nak ér­vé­nye­sü­lé­sé­hez. Per­sze azok a hon­fi­tár­sa­ink is so­kat ár­ta­nak az ügy­nek, akik min­den­fé­le egyen­ru­ha-pa­ró­di­á­ban át­ma­sí­roz­nak az Ipoly szlo­vá­ki­ai ol­da­lá­ra, és nagy adag ola­jat ön­te­nek a tűz­re. En­nek el­le­né­re sem le­het két­ol­da­lú fe­le­lős­ség­ről be­szél­ni, hi­szen míg Ma­gyar­or­szá­gon egy el­szi­ge­telt szél­ső­sé­ges cso­port pro­vo­kál, a ha­tá­ron túl a kor­mány­ko­a­lí­ció egyik tag­ja uszít, a rend­őr­ség pe­dig bru­tá­li­san bo­toz.

A két or­szág vi­szo­nya na­gyon rég nem volt ilyen fe­szült. Ez a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok­nak kü­lö­nö­sen fá­jó, hi­szen tud­juk, hogy a ha­zai lu­the­rá­nus­ság szlo­vák anya­nyel­vű, gyö­ke­rű is. A szlo­vák püs­pö­kök mér­sék­let­re in­tő nyi­lat­ko­za­tá­ra mél­tó, szin­tén bé­kél­te­tő vá­laszt ad­tunk (lásd alább), hang­sú­lyoz­va, hogy min­dent meg­te­szünk a bé­kes­ség ér­de­ké­ben. Tud­juk per­sze, hogy kis egy­há­zunk sza­va alig hal­lat­szik a vér­to­lu­lá­sos hang­za­var­ban. En­nek el­le­né­re na­gyon fon­tos, hogy aki hall min­ket, az tud­ja: a Jé­zus szü­le­té­sé­nek meg­ün­nep­lé­sé­re ké­szü­lő ke­resz­té­nyek bíz­nak a vi­szo­nyok jobb­ra for­du­lá­sá­ban.

Már-már köz­hely: Ame­ri­ka túl messze van. Az elő­íté­le­tes­ség ná­lunk még a min­den­na­pok ré­sze, az et­ni­kai el­len­té­tek – úgy tű­nik – még jó ide­ig meg­ma­rad­nak ré­gi­ónk­ban. A ka­rá­cso­nyi bet­le­he­mek­re te­kint­ve azon­ban a jól is­mert ala­kok­ban igen szí­nes kis csa­pa­tot fe­dez­he­tünk fel. A szent csa­lád, a pász­to­rok mel­lett ott van­nak a há­rom­ki­rá­lyok, köz­tük Bol­di­zsár, a „sze­re­csen ki­rály”.

Mi nem ke­ver­jük össze, nem ő a mes­si­ás, ha­nem az a kis­ded, aki­nek a cso­dá­la­tá­ban eggyé vá­lunk. Fe­ke­ték, fe­hé­rek, ma­gya­rok, szlo­vá­kok. Ki­nek-ki­nek a sa­ját anya­nyel­vén kell hall­gat­nia és meg­szív­lel­nie Pál sza­va­it: „Krisz­tus­ban te­hát nincs zsi­dó, sem gö­rög, nincs szol­ga, sem sza­bad…, mert ti mind­nyá­jan egyek vagy­tok a Krisz­tus Jé­zus­ban.” (Gal 3,28) Az ün­nep­re ké­szü­lőd­ve ta­lán azok is fo­gé­ko­nyab­bá vál­nak az apos­tol sza­va­i­ra, aki­ket egyéb­ként nem vagy csak rit­kán szó­lít meg az evan­gé­li­um sza­va. Eb­ben bíz­va kí­vá­nok az Úti­társ ol­va­só­i­nak ál­dott ün­ne­pet és bol­dog új évet!

Prőh­le Ger­gely

::Nyomtatható változat::