Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményei: az Országos Könyvtár, az Országos Levéltár és az Országos Múzeum október 24–25-én egyedülálló tudományos ülést rendezett, amelyen a hazai és külföldi szakértők Kossuth Lajos vallási nézeteit és a különféle egyházak Kossuthtal való kapcsolatát, róla szóló emlékeit vizsgálták meg előadásaikban.

Dr. Harmati Béla püspök megnyitójában köszönetet mondott azoknak a szerveknek, amelyek a konferencia megrendezését lehetővé tették, majd Kossuth Lajos és a Deák téri evangélikus templom kapcsolatáról beszélt. Előadásában párhuzamot vont az 1956-os eseményekkel, amikor a Nyugat szintén magára hagyta a szabadságáért és függetlenségéért hősiesen küzdő Magyarországot.

Dr. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója megnyitójában felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Kossuth Lajos már diákkorában három felekezettel – az evangélikussal, a reformátussal és a katolikussal – került kapcsolatba. Lehetséges, hogy ezeken kívül a görögkeleti, a görög katolikus és a zsidó valláshoz is fűzte valamilyen kötelék. Kossuth „Magyarország Mózesé”-nek tekinthető, aki kivezette a népet a szolgaság földjéről, s akire háromszáz éve várt a nemzet.

Az első előadást a szegedi Zakar Péter tartotta, melyben Kossuth egyházpolitikai nézeteit vázolta fel a hallgatóság-nak. Kossuth jól ismerte, rendszeresen forgatta a Bibliát. Ennek a következménye például az a legenda – melyet nem egy kép is megörökített –, hogy a kápolnai csatatéren imádkozott az elesett honvédek felett. Az előadó megemlékezett arról is, hogy a nagy államférfi a nemzeti egység egyik feltételének a felekezeti egységet tekintette.

Kertész Botond, az Evangélikus Országos Levéltár munkatársa „Kossuth és a protestáns unió” című előadásában arról a vitáról számolt be, amely az evangélikus és a református egyház tervezett egyesítését kísérte 1791-ben. Ebben a kérdésben Kossuth az egység pártján állt.

A miskolci Fazekas Csaba „Kossuth házasságának kérdése az 1840-es évek vallási vitáiban” címen tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Kossuth Lajosné Meszlényi Teréziát gyakran negatív kritikával illeték: csúnyának, házsártosnak tartották. Ennek oka feltehetően az lehetett, hogy Kossuthot tekintélyes volta miatt nem szidhatták, ezért helyette a feleségére mondtak rosszakat. Valójában tény, hogy e két ember esküvője országos érdeklődést keltett. Nem véletlenül, ugyanis Meszlényi Terézia katolikus volt. Akkoriban az ilyen vegyes házasságok esetén szigorú szabályok voltak érvényben. A házasságot mindenképpen katolikus pap előtt kellett megkötni, áldást azonban nem kaphattak az egyház főpapjainak tilalma miatt.

Toronyi Zsuzsa, a zsidó levéltár vezetője előadásában hangsúlyozta: a zsidók is nagyon tisztelték Kossuth Lajost. Nem meglepő tehát, hogy Turinban is felkereste a nagy száműzöttet egy zsidó küldöttség. Egy beszámoló szerint Kossuth íróasztala mellől állt fel, hogy fogadja a vendégeket, majd kötetlenül elbeszélgetett látogatóival. Távozásukkor az agg államférfi megajándékozta őket egy képével, amelyet aláírásával látott el. Ezt az aláírt Kossuth-képet a múzeum féltett kincseként őrzi. Haláláról minden zsidó közösség megemlékezett, a zsinagógákat is gyászlepellel vonták be bánatuk jeleként.

A szegedi Sarnyai Csaba Máté Kossuthnak a katolikus autonómiáról alkotott véleményéről szólt. A katolikus önkormányzat kétféle autonómiával rendelkezik: az állammal szemben külső, az egyházon belül pedig belső autonómiával. Kossuth ezekben a kérdésekben is szabadelvű álláspontot képviselt. A katolikus egyház nemzeti változatában gondolkodott, csakúgy, mint ahogyan azt az angolok tették, amikor megalapították a nemzeti anglikán egyházat.

1. Szabó Botond, a debreceni egyházi könyvtár vezetője a cívis város és Kossuth meleg kapcsolatáról szólt. Ez a meghitt viszony az 1848 előtti időkre nyúlik vissza, melynek emlékét az Országgyűlési Tudósítások több száma és jó néhány levélváltás őrzi. Debrecen kétszer választotta a nagy hazafit díszpolgárává. Először 1848-ban, majd pedig 1889-ben, amikor elvesztette állampolgárságát. Kossuth kilencvenedik születésnapját egész napos ünnepség keretében ünnepelték meg. 1894-ben, Kossuth halálakor városi gyászt rendeltek el.

Az értékes előadások után a résztvevők közösen tekinthették meg az Evangélikus Országos Múzeumot szakértő magyarázat kíséretében. Különösen nagy érdeklődést keltettek – az alkalomhoz illően – a Kossuthtal kapcsolatos kiállítási tárgyak.

A konferencia második napján elsőként a kolozsvári unitárius levéltár ifjú igazgatója, a világot járt Molnár B. Lehel tartott előadást, „Kossuth és az erdélyi unitáriusok” címmel. Beszámolója azonban túlmutatott a szűken vett országhatáron, hiszen Kossuthnak az amerikai unitáriusokkal történt találkozásairól is szó esett – ugyanis több neves unitárius mondott üdvözlő beszédet Kossuth fogadásakor.

Másodikként e sorok szerzője beszélt Kossuth Lajos és a szabadkőművesek kapcsolatáról. Kossuth már diákkorában, elsősorban az eperjesi evangélikus líceumban ismerkedett meg a szabadkőművességgel, de csak 1852-ben, amerikai tartózkodása alatt kérte felvételét a tagok sorába. Ettől kezdve amerikai útjának többi állomásán is meglátogatta a páholyokat, és Indianapolisban, valamint Bostonban tartott nagy hatású beszédeket, sok hívet szerezve ezáltal a „magyar ügynek”.

A kolozsvári Csetri Elek akadémikus Kossuth és Wesselényi kapcsolatának egy eddig ismeretlen mozzanatára irányította a figyelmet. Előadásában összehasonlította a két nagy politikus életútját. Amikor Kossuth pályája felfelé ívelt, Wesselényié lehanyatlott. Később Wesselényi zsibói udvarházába jószágkormányzónak hívta meg Kossuthot, ám az a börtönből való szabadulása után nem fogadta el a segítségképpen felajánlott lehetőséget.

Szabad György referátumát Mányoki János, az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója olvasta fel, mely Kossuthnak a felelősségről szóló bibliai példázatát ismertette. Kossuth beszédeiben és írásaiban igen gyakoriak a bibliai idézetek. Nem véletlen, hogy Abraham Lincoln Kossuth Lajost tartotta a polgári és vallásszabadság legméltóbb európai képviselőjének.

Egyed Ákos kolozsvári akadémikus a székelység történetének, társadalmának legnagyobb ismerője. Előadásában Kossuth Erdély-politikájáról számolt be. Bevezetőben ismertette a székelység helyzetét, és azt, hogy miért mentek szívesen harcba Erdélyért. A politikus hitt a szabadság mindent elsöprő erejében: úgy vélte hogy ez minden ellentétet el tud simítani, így a nemzetiségi ellentéteket is.

Miskolczy Ambrus, az ELTE Román Tanszékének vezetője Gyulay Lajos eddig ismeretlen naplóját rendezi sajtó alá. A kitűnő tudós a most elhangzott előadásban Gyulay Kossuthról alkotott véleményét ismertette.

Závodszky Géza, a budapesti tanárképző főiskola tanára Kossuth egy álnéven (Bábolnai Mihály) írt munkájáról számolt be, és azt bizonyította be, hogy e művet valóban Kossuth írta.

Ezt követően a templomban emlékünnepély zárta le a kitűnő konferenciát. Dr. Harmati Béla püspök rámutatott arra, hogy nem az ember Kossuth Lajost kell felmagasztalnunk, hanem Istennek kell hálát adnunk azért, hogy olyan vezetőt ajándékozott országunknak, aki példaképül szolgálhat számunkra.

Az utolsó előadást dr. Fabiny Tibor tartotta, „Az evangélikus Kossuth” címmel, melynek alapjául legfrissebb kutatásai szolgáltak. Az egyháztörténész-professzor színes beszámolójában azt mutatta be, hogy Kossuth életében mindvégig fontos szerepet játszott az egyház.

A nagy sikerű konferenciát a Lutheránia énekkar és Trajtler Gábor orgonaművész játéka is színesítette. Reméljük, hogy a nagyszerű előadások egy közös kötetben megjelenve méltó emléket állítanak az elhangzottaknak, és annak akiről szóltak.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::