Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Nagyváradra készültünk az Evangélikus Missziói Központ munkatársaival.

Már előre örültünk, hogy a missziói nap keretében az evangélikus óvodában tarthatjuk a gyermekfoglalkozást, és találkozhatunk az ottani gyerekekkel. A készülődés során elhatároztuk, hogy ajándékokkal lepjük meg a két éve beindult óvoda közel 70 kicsinyét. Nagytarcsa és Csömör gyülekezeteiben kértük, hogy akinek van otthon jó állapotban levő játéka, mesekönyve, amit szívesen odaadna, hozza el a következő héten. A mi gyermek-bibliaköröseink pedig meg-számlálhatatlanul sokféle „kincseiket” szatyrokba, hátizsákokba tették, és a cipekedéstől, valamint az örömtől kipirult arccal hozták. Mindegyikük szemében ott csillogott: „Szívesen küldjük a nagyváradiaknak.”

Nem kis fejtörést okozott elrendezni a 16 kisebb-nagyobb dobozt és zsákot a Missziói Központ szolgálati és az Északi Egyházkerület püspöki autójában. A román ha-tár előtti egy-órás araszolgatás közben azt latolgattuk: mennyi időbe telne az összes plüssállatkát átvizsgálni, ha a határőrök kipakoltatnák a csomagtartót.

De az angyalok vigyáztak a szeretet ajándékaira: a vámnál még szinte lassítanunk sem kellett.

Sajnos, nem láthattuk a nagyváradi óvodások arcát, amikor megnézték, mit rejt a sok doboz és zsák, de jó volt látni az óvoda két óvónőjének őszinte örömét, akik meleg szavakkal köszönték a csömöri és nagytarcsai gyerekek kedvességét.

A missziói nap egyben megalapozott egy testvérkapcsolatot is a nagytarcsai és nagyváradi evangélikus óvodák között.

Isten áldja és őrizze gyermekeinket határon innen és túl, és kívánom, hogy a nagyváradi óvodások szívesen gondoljanak magyarországi barátaikra!

Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::