A vasárnap igéje

Újév utáni vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

„Hiszem, hogy Isten mindenből, még a legrosszabból is jót tud és akar kihozni. Ehhez olyan emberekre van szüksége, akik engedik, hogy számukra minden a jót szolgálja. Ilyesfajta hitben a jövőtől való minden félelem le kellene, hogy győzessék. Hiszem, hogy hibánk és tévútjaink sem hiábavalóak, és hogy Istennek nem nehezebb napirendre térnie ezek, mint a mi vélt jó cselekedeteink felett. Hiszem, hogy Isten nem az időtlen sors, hanem őszinte imákra és felelős tettekre vár és válaszol.” (Dietrich Bonhoeffer)

1. éves volt, rákos. Az utolsó percig küzdött az életéért, de hiába. A kór erősebb volt, és legyőzte. Mindig is szabályosan közlekedtek, a gyerekekkel meg aztán végképp. A járdán álltak. Itt ütötte el őket az autó. A szülők túlélték, a kislányuk és a kisfiuk nem.

Újsághírek, egy frissen történt és egy régebbi eseményről. Egy szorítás a szív tájékán. Együttérzés a gyászolókkal, és a remény: „Ugye velünk ez nem történik meg?”

A szenvedés létező, de nem valós fogalom az életünkben, egészen addig, amíg nem egy közeli hozzátartozónkat vagy minket magunkat ér el. Legyünk őszinték: különösen akkor, amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, mit jelent gyengének és kiszolgáltatottnak lenni, olyankor a legnehezebb Pál apostollal együtt mondani: „…akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Nem könnyű megérteni és megtanulni, hogy Urunk tervébe a szenvedés is éppen úgy beletartozik, mind a tőle kapott minden öröm és áldás.

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,2–3) Maga Krisztus is szenvedett. Ártatlanul, de nem értelmetlenül, hiszen kereszt, váltsághalál nélkül nincs feltámadás és megigazulás. Semmi sem történt tehát hiába, még a töviskorona, az ütlegek, a szögek sem. Minden egyes apró részlet egy nagy isteni terv része volt.

Ennek jegyében mi is megnyugodva mondhatjuk: egész életünk, annak minden eseménye és történése az Úr kezében van. 2003-ban sem történik semmi ok nélkül, mindennek célja és értelme van, még a minket érő bántásoknak, szenvedéseknek is. Akkor is, ha ezt elsőre nem értjük, utólag – amikor eljön az ideje – belátjuk majd, hogy minden éppen úgy volt jó, ahogy volt. Mindehhez azonban szükségünk van két nagyon fontos dologra: a bizalomra és az alázatra. Isten atyai szeretete nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várunk, mondván, nekem semmit sem kell tennem, hiszen az Úr úgyis gondot visel rám. Nem, éppen ellenkezőleg. Istenre figyelve kell élnünk, az ő akaratát keresnünk, és bármi történjék is, alázattal elfogadnunk azt, tudva, hogy Atyánk a javunkat akarja.

Idén is nagy szükségünk lesz erős, kitartó hitre és bizalomra, mint annak a zsidó embernek, aki feleségével és kisgyermekével menekült a spanyol inkvizíció elől. A viharos tenger kis csónakjukat egy köves szigethez sodorta. Villám csapott le az égből, és agyonsújtotta az asszonyt. Vihar jött, és a tengerbe sodorta a gyermeket. Egyedül, nyomorultan, mezítelenül és megtörve ment tovább a zsidó a maga útján, és közben így szólt Istenhez: „Izrael Istene, ide menekültem, hogy zavartalanul szolgálhassalak, hogy betöltsem parancsolataidat, és dicsőítsem nevedet; te pedig mindent megtettél, hogy ne higgyek benned. Ha azt gondolod, hogy sikerül eltérítened utamról, úgy azt mondom neked, Istenem és atyáim Istene: Nagyon tévedsz. Megverhetsz engem számos sorscsapással. Elveheted tőlem a legjobbat és legdrágábbat, amim csak van ezen a világon. Halálra is kínozhatsz – akkor is hinni fogok benned. Mindig szeretni foglak – csak azért is!

Ő már jól tudta azt, amit nekünk újra és újra a szívünkre kell helyeznünk: Isten, az emberek teremtője, a világ és mindenek ura mindenre és mindenkire figyel és vigyáz. Szeressük őt, és bízzunk benne, bármi is történjék majd velünk az előttünk álló évben. Soha ne feledjük, hogy kegyelme nagyobb minden minket érő csapásnál, irántunk való szeretete mély, erős, őszinte és igaz. Kívánom, hogy a jövő, az előttünk álló új esztendő ne töltsön el minket félelemmel vagy aggodalommal. Az előre nem látható és ki nem számítható jövő az Úr kezében van. Senki sincs kiszolgáltatva a sors szeszélyeinek.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::