Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

„Rád bízom sorsomat, Uram, mindhalálig…” – hangzik 354-es számú énekünk kezdő sora, melyet gyakran és szívesen énekelünk. A szöveget a százhatvan esztendővel ezelőtt született Csengey Gusztáv (1842. aug. 8–1925. júl. 13.) írta. A következő néhány sorban érdekes, színes egyéniségére emlékezünk.

Csengey (Csenge) Gusztáv (Adolf) 1842. augusztus 8-án született Komáromban. Apja gazdatiszt, később községi jegyző volt. Gyermek- és ifjúkorát Irsán töltötte, középiskolai tanulmányait pedig Pesten és Sopronban folytatta. Itt nagy hatással volt rá az ifjúság élénk irodalmi élete, s ekkor kezdett el verselni is. Arany János iránti tiszteletből ment tanulni Nagykőrösre, de végül nem lett a költő tanítványa. Középiskolai tanulmányai befejeztével ismét Pestre került, a közös protestáns teológiára. Ké- szített egy tréfás naptárt, amelyet Ballagi professzor felajánlott a Hackenast Kiadónak megjelentetésre. A kiadó Csengeyre bízta a „Gyermekbarát” és a „Házikincstár” szerkesztését. Tanulmányait ezután Németországban, Jénában folytatta. Hazatérése után letette a lelkészi és a tanári vizsgát. Némethonból egy diák énekszövegét is hazahozta, amit lefordított és átköltött. Az iskolájuktól búcsúzó diákok ma is szívesen éneklik: „Ballag már a vén diák…” Csengey Gusztáv pedagógus, irodalmár, történész volt, de elsősorban az oktató-nevelő munkát tekintette hivatásának. 1868-tól az aszódi evangélikus gimnázium tanára (1874–1877 között igazgatója) volt. 1886-tól Eperjesen, a teológián Ószövetséget és egyháztörténetet tanított, valamint oktatott a jogakadémián is. Hallgatója volt Kemény Lajos, a későbbi budapesti esperes is. 1919-től – nyugdíjasként – a Miskolcra áttelepült jogakadémián adott elő. Tanári működését az ifjúság szeretete és a hazafiság jellemezte. Magát „az utolsó kuruc”-nak titulálta. Csengey Gusztáv irodalmi munkássága is kiemelkedő. Legismertebb művei – a teljesség igénye nélkül – a következők: „Hullámok közt” (regény, Pest, 1871); „Csengey Gusztáv munkái” – I. Költeményei, II. Beszélyei (Budapest, 1874); „Eszter” (költemények, Esztergom, 1876); „Bokrétás világ” (költői elbeszélés, Budapest, 1878); „Ida emléke” (Budapest, 1897); „Don Quijote” (verses regény, Budapest, 1903); „Vallásos költemények és énekek” (Budapest, 1912). „A fogoly lengyel” című balladájának főszereplője Kosciusko szabadsághős. Csengey a művet a lengyel szabadságharc idején írta, és 1863-ban Pákh Aladár lapjában, a Vasárnapi Újságban jelentette meg. Neve egy csapásra közismert lett, a verset évtizedekig az egész országban szavalták, sőt több nyelvre le is fordították. Költeményeit számos folyóirat őrzi, így például a Délibáb, a Váczvidéki Lapok, a Szabadság, a Protestáns Szemle, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Sárospataki Lapok, az Evangélikus Egyház és Iskola, az Őrálló, a Vasárnapi Újság és az Eperjesi Lapok. Ez utóbbinak munkatársa is volt. A történész Csengey tevékenysége főként teológiai irányultságú volt. Híresebb írásai: „Egy remekmű a héber irodalomból” (Protestáns Szemle, 1890); „Jézus képe az Ótestamentomban” (Protestáns Szemle, 1896); „Egy nevezetes rejtély megoldása” (Protestáns Szemle, 1909); „Izrael története” (Eperjes, 1909); „A nikolsburgi béke” (Sopron, 1922). Munkáját még életében elismerés koronázta: Varsó polgármestere a város díszfogatán vitte a tiszteletére rendezett közgyűlésre és ünnepélyre. A Petőfi Társaságnak rendes, a miskolci Lévay József Közművelődési Egyesületnek pedig tiszteletbeli tagja volt. Evangélikus egyházunk sokoldalú tagja Miskolcon, a Hodobay-telepen lévő Kolozsvári utca 11. alatt élt feleségével, szerény körülmények között. Társa még megélhette születésének centenáriumi ünnepségeit. Sírja a miskolc-mindszenti temetőben van, mellszobra – Borsodi-Bindász Dezső alkotása – a templom udvarán található.

B.B.

::Nyomtatható változat::