Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Bolyai János

Nagyapja, Bolyai Gáspár szolgabíró volt Erdélyben, a Küküllő menti Bolyán, ahol kicsiny birtokán gazdálkodott. Itt született fia, Bolyai Farkas, 1775. február 9-én. Hatéves korában, 1781-ben került a nagyenyedi kollégiumba. Báró Kemény Simon fia mellé fogadta idősebb tanulótársul. A két fiú 1790-ben Kolozsvárra ment, a református kollégiumba. 1796-ban egy félévet Jénában töltöttek, 1796 decemberében átmentek Göttingába. Itt ismerkedett meg Bolyai Farkas a két évvel fiatalabb Carl Friedrich Gauss-szal, „a matematika fejedelmével”. Összebarátkoztak, és egy életen át leveleztek.

Hazatérte után, 1799-től az anyai birtokon (a Marosvásárhely melletti Domál-don) gazdálkodott. 1801-ben megnősült, árkosi Benkő Zsuzsannát vette feleségül. Házasságukból – Kolozsvárott – született János fiuk, 1802. december 15-én. Két évvel később Bolyai Farkast a marosvásárhelyi református kollégium matematikaprofesszorává választották, itt tanított 47 éven át, 1851-ig. Igazi polihisztor volt: hét tankönyvet írt, valamint levelező tagja volt a Magyar Tudós Társaságnak is. Fő reménysége fia, Bolyai János volt, akit ő tanított a marosvásárhelyi kollégiumban. Remélte, hogy fia mindazt eléri, amit ő nem tudott. Éppen ezért óriási csalódást jelentett számára, amikor nem sikerült kiküldenie őt Németországba, mivel kérésére Gauss nem válaszolt.

Bolyai János 1818-ban iratkozott be a bécsi hadmérnöki akadémiára, ahol 1822-ben fejezte be tanulmányait. Alhadnagyi rangban Temesvárra helyezték, innen írt levelet apjának 1823. november 3-án: „…A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbeszedem, elkészítem, s ha mód lesz a paralellákról (párhuzamosokról) egy munkát adok ki. (…) Ha meglátja, Édesapám, megismeri; most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy új, más világot teremtettem.”

Az édesapa, Bolyai Farkas 1832-ben megjelent „Tentamen” (Kísérletek) című könyve függelékében jelent meg nyomtatásban a fiú, Bolyai János elmélete: a nem euklideszi geometria korszakalkotó felfedezése. (1894 óta – „A Matematikai Tudományok Nemzetközi Bibliográfiai Kongresszusának” döntése alapján – Bolyai–Loba-csevszkij-geometriának nevezik, mert Bolyaitól függetlenül Lobacsevszkij orosz matematikus is hasonló eredményre jutott.) Egyedül Gauss ismerte fel a felfedezés lényegét, ám ő azt írta, hogy maga is foglalkozott a problémával, mintegy elvitatva ezzel Bolyai János elsőségét. Pedig a Bolyaiak azt remélték, hogy Gauss segítségével János kiemelkedhet az ismeretlenség homályából. Ráadásul eddigre még az apa és a fiú közti viszony is megromlott.

Amikor Bolyai János főhadnagyi rangban Aradon szolgált, maláriát és ízületi gyulladást kapott. 1830-ban Lembergbe helyezték, itt kolerás lett, Olmützben pedig agyrázkódást szenvedett. Szolgálatát nem tudta ellátni, és 1833-ban kapitányi rangban nyugdíjazták. Előbb Marosvásárhelyre, majd 1834-ben Domáldra költözött, és megnősült. 1846-ban tért vissza Marosvásárhelyre. Az apa, Bolyai Farkas 1856. november 20-án, a fiú, Bolyai János 1860. január 27-én halt meg. A két Bolyai emlékét ma is több művészeti alkotás, intézmény és díj őrzi. Marosvásárhelyen szobrot állítottak nekik, Németh László drámát írt róluk, a kolozsvári egyetemet Babes-Bolyai Egyetemnek nevezik, illetve Magyarországon a fiatal tudósok Bolyai-ösztöndíjban részesülnek.

Dr. Reményi Mihály

::Nyomtatható változat::