Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ünnepi istentisztelet Mosonmagyaróváron

Az elmúlt évszázad második felében a pártállam az egyház teljes leépítésére törekedett. Amikor a kilencvenes évek elején az egyházak előtt újra megnyíltak a lehetőségek, leromlott állapotú épületeket, szétzilált közösségeket találtak. Egyre többször merült fel bennük az igény, hogy visszaszerezzék az elkobzott ingatlanokat, rendbe tegyék a lelki hajlékokat. A mosonmagyaróvári gyülekezet is ezt a célt tűzte ki maga elé, s most hat év elteltével hálát adhatott az elkészült munkákért.

Mosonmagyaróváron a karácsony előtti vasárnap vásárlási lázában akadtak olyanok is, akik inkább a templom felé igyekeztek a belváros főutcáján. Erre a napra hirdetett ugyanis hálaadó istentiszteletet a gyülekezet vezetősége, amelyen megköszönték Istennek az elmúlt hat esztendőt, amikor is folyamatosan, lépésről lépésre sikerült renoválniuk az egyházi ingatlanokat. A viszonylag hosszúra nyúlt építkezés hátterében a pénzügyi nehézségek álltak. Először a 19. század végén épült templom tatarozásával kezdték a munkálatokat, a tető és a torony helyreállításával. Majd korszerűsítették az orgonát, és bevezették a fűtést. Ezután az 1920-ban épült parókia felújítása következett a tetőjavítástól kezdve a teljes belső és külső renoválásig. A munkálatok összköltsége meghaladta a 16,5 millió forintot, amelyet egyrészt önerőből – a gyülekezet alapítványából és saját költségvetéséből –, másrészt az önkormányzat támogatásával sikerült biztosítaniuk.

A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök Ézs 46,8–13 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában elmondta, hogy Ézsaiás szavai a babiloni fogságban sínylődő népnek erőt, vigasztalást, bátorítást adtak. Nekünk is szükségünk van arra, hogy visszaemlékezzünk a múltra, a keserűségre, próbatételekre, a reménytelenség óráira. Az eddig megtett utak tanulságát le kell vonni. A jövő örömére nem juthatunk a tegnap megbánása nélkül. Nem építhet jövőt, aki életének tegnapi romhalmazait nem takarítja el. Gyakran tesszük fel a kérdést: hogyan engedhette Isten, hogy háborúk legyenek, idegen tankok járjanak utcáinkon, sortüzek tizedeljék népünket, ellenséges hatalmak lelkek felett győzzenek. Nincs út a jövőbe, amíg a múltunkkal nem merünk szembe nézni. De ne felejtsük el, hogy Isten mindenható. Ő azt tesz, amit akar. Nem vagyunk egyenrangú felek. Jaj nekünk, ha dicsőségét megraboljuk. Az első emberpár is ezt tette, amikor a sziszegő hangok hatására kétségbe vonta Isten mindenhatóságát. Ő azonban nem engedi büntetlenül az ellene való lázadást. Egykor sokan Círus királyban látták a segítőt. Mi tudjuk, Jézus az igazi Megváltó. Vessünk ki mindent a szívünkből, hogy csak ő maradjon ott. A lelkünk ugyanis tele van hamis portékákkal: az örök ifjúság keresésével, a Nagy Testvér tekintetével, a karriervággyal, a pénzzel, nyereségek keresésével, az uniós tagsággal, amely Isten országát ígéri nekünk. Keresztény életünk napi harc Isten hatalmának felismeréséért. Jézus nem ragadozó madárként, hanem áldozati bárányként jött hozzánk. Így értsük meg múltunkat, hogy tájékozódni tudjunk a jelenben, és eligazodjunk a jövőben.

Az istentisztelet végén Kiss Miklós lelkész köszöntötte a gyülekezetet, és megköszönte mindazok munkáját, anyagi támogatását, akik bármilyen formában segítséget nyújtottak az építkezésekben. Ittzés János püspök pedig hangsúlyozta, hogy az igazi munka még csak most kezdődik. Mert immáron a megszépült lelki hajlékba gyülekezhet – a keresőket is hívogatva – Isten népe.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Mosonmagyaróvár–Rajka–Hegyeshalom–Levéli Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::