A vasárnap igéje

Nagyszombat

Hozzászólás a cikkhez

Aki egykor prófétája szavával hirdette, hogy örökre véget vet a halálnak, most hallgat. Hallgatott akkor is, amikor az ártatlant fölfeszítették és megölték. A hallgatás sokak szerint az egyetértés jele. Annás és Kajafás is elégedetten nyugtázza: Isten egyetért ítéletükkel, hiszen egy szava sincs ahhoz, hogy a názáretit a hamis messiások, a csalók és istenkáromlók ítéletével sújtották. A törvénytudók is levonhatják a következtetést: igazolódott, hogy az a sok jel és csoda, amit ez a vándortanító tett, nem több szemfényvesztésnél. A törvényt nem ismerő sokaság pedig, amelyet ez az álrabbi bűnbocsánattal hitegetett, rászedetten kergeti az üdvösség illúzióját. Isten hallgat: a názáreti tanítása és minden ígérete érvénytelen, és a nagytanács fölötte mondott ítélete jogos.

Nagyszombat: a mózesi törvény őreinek nagy napja ez, a nyugalom rég óhajtott napja. Ma pihenhetnek, hiszen teljesítették kötelességüket: kigyomlálták a gonoszt, végeztek a törvény megrontójával, elnémították istenkáromló száját. A názáreti Mária fiának nevét örökre eltörölték. Bár életében minduntalan megszegte a szombatot, ma kénytelen megtartani: mozdulatlanul pihen, és többé nem kelhet fel. Sírboltja ajtaján a főpap pecsétje is ezt erősíti meg.

A mózesi törvény diadalittas őrei csak egy valamivel nem számolnak: még néhány óra, és Ézsaiás próféta évszázadokkal korábban elhangzott igéi első ízben azon teljesednek be, akit ők sírba fektettek. „Véget vet a halálnak örökre az én Uram, az Úr!” Még néhány óra, és fölötte örökre megszűnik a halál hatalma! Első lesz azok sorában, akiket többé nem fenyeget halál! Még néhány óra, és Isten örök élet fejedelmévé teszi, noha a főpapok és a vallás szakértőinek ítélete szerint alkalmatlan rá, hogy Isten népének tanítója legyen. Még néhány óra, és bár földi pályája – emberi mértékkel – nem sikertörténet, Isten őt nyilvánítja győztessé. Még néhány óra, és ragadozó farkasnak bizonyulnak, akik – Mózes tanítószékének és Áron botjának örököseként – Isten népét pásztorolták, és ennek ürügyén az igazra vadásztak, és nyáját szétszélesztették.

Nagyszombat intő jel: ember, vigyázz! A te ítéleted nem Isten ítélete! Nem Isten egyetértésének jele, ha hallgat, ha egy szava sincs ahhoz, amit teszel, ahogyan másokról ítéletet mondasz. De nagyszombat örök időkre szóló vigasztalás is. Amikor nem érted, hogy Istennek miért nincs szava ahhoz, amit veled tesznek, ahogyan emberek rólad mondanak ítéletet, akkor tudd, hogy Isten hallgatása nem igazolja az ítéletet tárgyalás nélkül hozó Kajafásokat. Nem igazolja a kezüket mosó Pilátusokat sem, akiknek szájából cinikusan hangzik a szó, amivel az igazságot akarják feltárni. Tudd, hogy ügyedben nem az ő szavuk volt az utolsó! Az utolsó szó Istent illeti. Ha hiszel, tudni fogod, és amilyen erősen hiszel, olyan bizonyosan fogod tudni, hogy Isten utolsó szava a te életedben sem lehet más, mint amit nagypénteken az egész világ, húsvét hajnalán pedig szeretett Fiának sírja fölött mondott ki. Ez pedig kegyelem és élet.

Nagypénteken Isten a Golgota fölött hallgat. Hallgatása a kegyelem szava. Ha megszólalna, csak ítéletet mondhatna: ítéletet Annás és Kajafás fölött, ítéletet Pilátus fölött, ítéletet választott népe és az egész világ fölött. És ma sem tehetne mást: ítéletet kellene mondania fölötted, fölöttem, népünk és a népek fölött. De Isten utolsó szava ma sem az ítélet, hanem a kegyelem. Ezért hallgat. Hallgat, amikor vétkezel, és hallgat, amikor ellened vétkeznek. Hallgat akkor is, amikor a történelem porondján tombol a bűn.

Ám hallgatása akkor a legfájdalmasabb, amikor a hantok dübörgését hallod szeretteid koporsóján. És akkor a legfélelmetesebb, amikor halálod eljövendő órájára gondolsz. Jusson eszedbe: Isten szeretett Fiának ravatala fölött is hallgatott. Hallgatott, amikor sírba fektették, és hallgatott, amikor lepecsételték a követ. Húsvét hajnalán mégis beteljesítette rajta, amit prófétája századokkal korábban jövendölt: „Véget vet a halálnak örökre az én Uram, az Úr!” Egy napon megáll szeretteid sírja fölött, és megáll a te porod fölött is, hogy a próféciát rajtuk és rajtad is beteljesítse.

IMÁDKOZZUNK!

Mindenható Isten! Hálát adunk, mert egyszülött Fiad alászállt a sírba, hogy mi, akiket a keresztségben az ő halálával egyesítettél, föltámadásában is egyek legyünk vele, aki legyőzte a halált. Ámen.

Véghelyi Antal

::Nyomtatható változat::