Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ifj. dr. Fabiny Tibor EBBE elnök, D. Takácsné Kovácsházi Zelma és Széll Bulcsú

Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) áprilisi kerekasztal-beszélgetése a Biblia értelmezésével foglalkozott. Kapi Zoltán Zsolt 43,1–4 alapján tartott áhítata után D. Takácsné Kovácsházi Zelma nyugdíjas lelkész, hittudományi egyetemünk óraadó tanára és Széll Bulcsú kispesti lelkész fejtette ki a kérdéssel kapcsolatos nézeteit.

1. Takácsné Kovácsházi Zelma így fogalmazta meg azt a képet, amely fiatalkorában alakult ki benne a Biblia értelmezéséről: események történtek, szavak hangzottak el – a leírás másodlagos volt, amelyet aktualitások, esetlegességek befolyásoltak. A hitvallások tanulmányozásából pedig azt szűrte le, hogy a Biblia központi mondanivalója Krisztus, a kegyelem, a hit és a szeretetben való szolgálat. Az elvilágiasodással szembesülve igyekezett megszólítani az elvilágiasodott embert, megpróbálta érthetővé tenni számára a Biblia üzenetét. Ehhez érteni kell a Bibliát, annak nyelvét és kultúráját is, korát és környezetét; egyúttal a jelenkor embereit is – hogy azt a valóságot, amiről a Biblia a maga nyelvén szól, megszólaltathassuk azon a nyelven, amin az emberek ma értenek és beszélnek.

A kinyilatkoztatás mindig együtt van az emberrel, az „edénnyel”, akin keresztül célba jut. A kalcedoni hitvallás Krisztus két természetéről szóló tételéhez hasonlóan így fogalmazhatunk: a Bibliában az isteni kinyilatkoztatás és ennek a befogadó edény adta formája elválaszthatatlanul együtt van. Ezért, ha a befogadó edényt tanulmányozzuk, akkor az közelebb visz az esszenciálisan istenihez.

Széll Bulcsú szerint a fő kérdés az, hogyan értelmezzük a Szentírást. A tekintélyellenes világban a keresztények széthúzása akkor szűnik meg, ha mindnyájunk számára a valóságos mérték és tekintély a Biblia lesz. „A teljes Írás Istentől ihletett” (2Tim 3,16) – amit az emberek leírtak, az Istentől származik. Isten eközben önálló személyiségként bánt az írókkal. A Szentírás tehát amellett, hogy Isten kinyilatkoztatása, emberek szava is.

A Biblia értelmezésében a mai korban elsősorban két főbb irányzat nyert teret: a történetkritikai módszer és az evangéliumi, ezen belül az evangelikál megközelítés. A kritikai módszereket lehet használni, de tudnunk kell: minden magyarázati módszer egy bizonyos előfeltételezésből indul ki, amelyet meg kell vizsgálnunk. A Szentíráson kívül nincs más bizonyosság, ezért exegézisünket a Bibliával kell megalapoznunk, máskülönben írásmagyarázatunk félrecsúszhat. Az evangélikus hermeneutikának a reformátori alapelveket mindvégig szem előtt kell tartania, s mindezeken túl alázattal el kell fogadnia olyan dolgokat is, amelyeket az Isten nélküli tudomány nem tud akceptálni.

Szakács Tamás

::Nyomtatható változat::