Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

"Misszionáriusok felé mindig elhangzik a kérdés: miért áldozzák életüket, idejüket, sokszor családjukat is idegen, ismeretlen emberekért? Válaszuk ez: Jézus, az Isten Fia királyi dicsőségét, életét áldozta értünk a kereszten. Üdvösséget szerzett nekünk. A misszionáriusok ezt az »örök élet üdvösségét«, mint jó hírt, szeretetből viszik nagyvárosokban, őserdőkben, szigeteken vagy sivatagokban lakó emberekhez, hogy minden ember üdvözüljön."

Az igének nem csupán hallgatói, de szívvel-lélekkel cselekvői is voltak azok a magyar misszionáriusok, akiknek csokorba gyűjtött életrajzát, bizonyságtételét nyújtja most át az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) – a Külmissziói Kiskönyvtár-sorozat negyedik köteteként – „Magyar- honi evangélikus miszszionáriusok” címmel.

Brebovszky Gyula lelkész szerkesztésében hét áldott emlékű evangélikus miszszionárius (mint pl: Pilder György, Kunst Irén vagy Hermann Adolf) evangéliumi szolgálata elevenedik meg az ismeretterjesztő könyvecske lapjain. A fenti, az előszóból vett idézet „kibontása” valamennyi életrajz: ahány misszionárius, annyiféle elhívás, és anynyi „igen” az Isten megváltó szeretetének hirdetésére. Annyi próbatétel, harc, küzdelem, betegség, lelki szenvedés, és annyi – azaz sokkal, de sokkal több – megtartó erő az elhívó Istentől, a megelevenítő Szentlélektől.

Ebben a kötetben jelenik meg első ízben Pauer Irmának, a Fébé Evangélikus Diakonissza Nőegylet főnökasszonyának részletes életrajza is, s mint valamennyi írás, ez is fotókkal, dokumentumokkal illusztrálva. Kunos Jenő, aki Kínában hirdette Isten igéjét, embert próbáló körülmények között, szintén helyet kapott a kötetben egy rövidebb tanulmány erejéig – azért a „szintén” szócska, mert neki az EKME már 2001-ben emléket állított a „Kunos Jenő élete és szolgálata” című könyvvel, melyet szintén Brebovszky Gyula állított össze.

S hogy napjainkban is ébred missziói felelősség evangélikus egyházunk hívei között, azaz, megvan a „folytonosság”: három, külmissziói szolgálatot vállaló házaspár vallomását is csatolta a szerkesztő. Közülük Bálint Zoltán misszionárius-vízmérnök és felesége, Kis Bea tanárnő sem ismeretlenek lapunk olvasói előtt. Zimbabwei és Pápua Új-Guinea-i szolgálatukról cikkekben és két kötetben számoltak be, s a Missziói Magazin állandó „kiküldött tudósítói” tisztét is betöltötték.

A hiteles keresztény, lutheránus példaképet kereső evangélikus fiatalság haszonnal forgathatja ezt a könyvecskét, csakúgy, mint az a nemzedék, amelyik imádságában hordozta az 1994-ben elhunyt Kunos Jenő kínai misszióját.

A szerző a kiadványt záró epilógusban válaszol azokra a kérdésekre, amelyek az olvasóban felvetődhettek. Mint például arra, hogy egyáltalán: miért van keresztény misszió. Hősök, győztesek vagy tragikus sorsú emberek-e a misszionáriusok? Mi a jelentősége a misszióba küldő közösségeknek? Akinek szívében döntés érik meg a kötet olvasása nyomán, a könyvhöz mellékelt jelentkezési lap kitöltésével és visszaküldésével maga is csatlakozhat a Külmissziói Egyesülethez.

Adja Isten, hogy minél többekben ébredjen szándék Jézus missziói parancsának teljesítésére – „hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” –, akár országhatáron belül, közvetlen környezetükben, akár távol élő népek között.

A könyv megvásárolható a Huszár Gál könyvkereskedésben, valamint megrendelhető a Missziói Iroda címén: 1085 Budapest, Üllői út 24.

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::