Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Gáncs Péter és Smidéliusz Gábor lelkészek az őket áldók gyűrűjében

Sokan vélik úgy – teljes joggal –, hogy a dolgos hétköznapok, a rendszeres gyülekezeti alkalmak mellett szükség van ünnepi eseményekre, amelyek lelkesítenek, új erőt adnak, élményt nyújtanak. Nos, akik ezt hangsúlyozzák, elégedettek lehetnek. Egy héttel a Déli Egyházkerület új elnökségének messze hangzó békéscsabai beiktatása után az „ország templomában”, Budapest-Deák téren került sor ünnepi eseményre: kettős lelkésziktatásra.

Sokan vélik úgy – teljes joggal –, hogy a dolgos hétköznapok, a rendszeres gyülekezeti alkalmak mellett szükség van ünnepi eseményekre, amelyek lelkesítenek, új erőt adnak, élményt nyújtanak. Nos, akik ezt hangsúlyozzák, elégedettek lehetnek. Egy héttel a Déli Egyházkerület új elnökségének messze hangzó békéscsabai beiktatása után az „ország templomában”, Budapest-Deák téren került sor ünnepi eseményre: kettős lelkésziktatásra.

„Örök Isten, kezed ezer áldást ad, milyen boldog, aki téged szolgálhat...” – szólt a kezdő hálaének azért, hogy Isten elhív lelkipásztorokat igéje hirdetésére, a szentségek kiszolgáltatására, nyája pásztorolására – és azért is, hogy pásztorainak befogadó közösséget, igére szomjazó, vezetésre váró gyülekezetet ad. „Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5) – idézte a beiktatás alkalmára választott jézusi mondatot Győri Gábor esperes.

Gáncs Péter 16 év nagytarcsai és 6 év országos evangélizációs-missziói lelkészi szolgálat után püspöki tisztében, Smidéliusz Gábor – szintén többéves nagytarcsai szolgálat után – megválasztott lelkészként érkezett a Deák téri oltár elé. Köztudott, hogy nehéz feladat lelkészt találni e templom szószékére – mutatott rá az esperes –, mivel messzire hangzik az itt prédikálók hangja. Az ország templomában egykor az „ország papja”, Székács József hirdette az igét. „De el ne feledkezzünk az intésről: Jézus nélkül semmit sem tudunk cselekedni! – folytatta igehirdetését Győri Gábor. – Gáncs Péter rádiómiszsziós, Smidéliusz Gábor zenei talentuma nagy kincs, de szívetekre helyezem: Maga az Úr hívott el erre a szolgálatra, és Ő veletek is marad.”

Érdekes párhuzam, hogy mindkét lelkipásztor életútján jelentős állomás volt a nagytarcsai gyülekezet. A közösség hálája és szeretete ide, a Deák térre is elkísérte volt papjait. (A nagytarcsai Jubilate énekkar kórusművel is szolgált.)

A megbízólevelek átadása és az iktató lelkészekkel – Győri Gábor esperessel, illetve Cselovszky Ferenccel és Zászkaliczky Péterrel – történő testvéri kézszorítás után az igen nagy számban megjelent szolgatársak áldása következett. Németül, szlovákul is megszólalt egy-egy igevers.

A szószékről ezután Smidélisz Gábor hirdette az igét, 1Sám 16,7 alapján. Mint kiemelte: nem lehet véletlen, hogy éppen a 2003-as esztendő évi igéje „került sorra” aznap az Útmutatóban, és lett erre a szombati napra „kirendelve”. Isten akarata ez az ismétlés – mondta a fiatal lelkész. – Valami új kezdődik most az egyének és egy közösség életében is. Isten számtalanszor kezdett újat népe életében. Nagy csoda ez, hogy mi benne vagyunk Isten naptárában! Ő tiszta lapot kezd, úgy, hogy Jézus – és csak az Ő – nevében indulhatunk neki az újnak. „Isten azt nézi, ami a szívben van, ezért volt lehetséges, hogy Sámuel azt hitte: meglátta az alkalmas embert. Az Úr azonban a látszólag kicsire, alkalmatlanra mutatott rá: ő az! Isten nem csak a kirakatba kitett dolgokat, a csalással, manipulálással készült címlapfotókat nézi – ő életünk mélyébe tekint. Indító szeretetét tőle kérjük ma is” – fejezte be szószéki szolgálatát Smidéliusz Gábor.

Ezt követően Gáncs Péter püspök szavaira várt a gyülekezet.

A beköszöntő beszédhez – mely tudatosan nem igehirdetés volt – egy szépen faragott pásztorbottal érkezett az ambóhoz a püspök. „Már nagyon várom, hogy hatévi vándor élet után... újra stabil lelki otthonra és rendszeres szolgálati területre találjak családommal együtt. A várva várt pillanat itt van, amiért hálás vagyok Istennek és a befogadó gyülekezetnek” – mondotta a püspök, majd így folytatta: „Békéscsabán egy Nagytarcsán készült pásztorbotot foghattam a kezembe. Itt, a Deák téren egy erdélyi kolléga, Székely Levente lepett meg egy szépen faragott pásztorbottal, benne vezérigémmel: »Legeltesd és őrizd az én nyájamat.« Ennek a nyájnak most már neve is van, ez a Deák téri gyülekezet. Köszönöm, hogy a kereszt és a pásztorbot mellett most már a nyájat is magam mögött tudhatom.”

Ezután a három fő pillérre alapozott gondolatsor kibontása következett. Gáncs Péter elsőként egyházjogi szempontból indokolta meg, hogy „mit keres a Déli Egyházkerület püspöke a Deák téren”. A püspöki szolgálat és az egyház kapcsolatát a Lutheránus Világszövetség és egyházunk törvényeinek tükrében így lehetne röviden összefoglalni: az egyetemes apostoli egyház természetét őrzi meg a püspök akkor, amikor gyülekezeti lelkészi állást tölt be.

Ezt követően Gáncs Péter személyes hangon folytatta beszédét: mint mondta, „hazajött” a Deák térre. Felidézte a pillanatot, amikor 1969 őszén elsős teológusként először lépett be a templomba. A szószék, a karzat jelentéssel bír számára, amint professzorainak nevezi az itt szolgált lelkészeket is. Itt ismerte meg feleségét, Hafenscher Mártát, akivel 1975-ben e helyütt kötött házasságot. És hat éve ettől az oltártól – mint „startkőtől” – indult missziói lelkészi „vándorútjára”. A prédikáló oltárképet most is csodálja, amely azt hirdeti: a csúcsokról a völgybe kell térni, de oda is velünk jön Jézus.

A Deák tér: óvoda, gimnázium, múzeum, templom, könyvesbolt – sajátos egysége múltnak, jelennek, jövőnek. Végül a tennivalók irányát határozta meg a beköszöntő beszédben: nyitni kell a „kinti világ” felé. Gáncs Péter rámutatott: missziói összefüggésben kell látni a püspöki szolgálatot is.

A Lutheránia énekszolgálata után a megszokott rend szerint közgyűlés kapcsolódott az istentisztelethez. Ezen egyetlen napirendi pont volt soron: a beiktatás tényének rögzítése.

A szó ezt követően a köszöntőké volt: id. Gryllus Vilmos felügyelő után elsőként D. Szebik Imre elnök-püspök, majd dr. Frenkl Róbert lépett a mikrofonhoz. Jókívánságaikat fejezték ki a történelmi egyházak képviselői is, Ritoók Zsigmond gondnok a Kálvin téri reformátusok, míg dr. Osztie Zoltán plébános a belvárosi római katolikusok áldáskívánását tolmácsolta.

A kettős lelkésziktatás a templomudvarban szeretetvendégséggel és további köszöntésekkel folytatódott.

Pásztor, kezében pásztorbottal, igére váró nyáj: hála az egyház Urának, Jézusnak, a Főpásztornak, hogy napról napra, ünnepeken és hétköznapokon velünk van!

Kőháti Dorottya

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség

::Nyomtatható változat::