A vasárnap igéje

Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

Éttermek bejáratánál gyakran találkozunk ezzel a táblával: „Új menedzsment!” A magyar nyelv ápolásával kevésbé törődő felirat azt jelzi, hogy az adott helyen tulajdonosváltás történt. Ennek oka legtöbbször abban keresendő, hogy az előző vezetés csődbe jutott, és/vagy gazdaságtalanul vezette az egységet. (Olykor talán még az a szempont is érvényesül, hogy a fogyasztót károsították meg.) Hasonlóképpen naponta olvashatunk arról, hogy kisebb-nagyobb cégeknél megváltozik a tulajdonos személye, vagy éppen arról, hogy részvények gazdát cserélnek. Az ilyen tulajdonosváltásnak és gazdasági manővereknek természetesen igen sok árnyoldala lehet – napjainkban éppen eleget hallhatunk a privatizációval vagy a különböző pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos visszaélésekről.

Az igénkben jelzett helyzetet mégis ezzel a képpel szemléltethetjük: tulajdonosváltás történt a világban. Új „menedzsment” vette kezébe az emberiség dolgait. Mindennek célja pedig az, hogy a „vállalkozás” megmeneküljön a csődtől, és talpra tudjon állni. Hogy reménytelen improduktivitás helyett hatékony legyen a működés. Persze üdvtörténeti összefüggésekben azt mondhatjuk, hogy hosszú kitérők után most került vissza a világ eredeti tulajdonosához, ahhoz az Istenhez, aki az embert képére és hasonlatosságára teremtette. Amint egy gazdasági bűncselekményt a tulajdonosváltások és egyéb fortélyok szövevényéből kihámozva lehet csak felgöngyölíteni, úgy kell ezt a kozmikus méretű bűnsorozatot is leleplezni.

„Másé vagytok!” – írja az apostol. Meghaltunk a törvény számára a Krisztus teste által, és azé a Krisztusé lettünk, aki feltámadt a halálból.

Az evangélium arról tudósít, hogy tulajdonosváltás történt a világban. A Gonosz hatalma helyett Isten jósága alatt élhetünk. Jézus eljövetelével új korszak, a szó szoros értelmében vett új időszámítás kezdődött. Ezt fejezi ki a mai vasárnap oltári igéje is, amikor a csodatevő Jézustól megkérdezik, milyen hatalommal cselekszik. A kulcskérdés az, hogy Belzebub, az ördögök fejedelme uralkodik, vagy Isten. Jézus lefegyverezte és megkötözte „az erős fegyverest”. Ő Isten Lelkével élt és szolgált, valamint az ő ujjával űzi ki az ördögöket – ezért hát elérkezett az Isten országa! Jézus a missziói parancs összefüggésében is utal arra, hogy megtörtént ez a tulajdonosváltás, hiszen ezt mondja: „Nekem adatott minden hatalom…”

Pál is erről vall. A Krisztusban hívő ember immár nem a törvény halálos uralma, hanem a feltámadott Jézus hatalma alatt él. Ezért immár nem test szerint, hanem Lélek szerint járunk. Mit jelent ez? Azt, hogy – pünkösd óta különösen is – a Szentlélek újjáteremtő erejének vagyunk kitéve. A világban végbement tulajdonosváltás minősített módon érvényes az egyházra. Itt nem lehet helye a Krisztust nem ismerő törvény uralmának, nem élhetünk a bűn halálos ölelésében. „Spiritus Sanctus conservat et renovat ecclesiam” – a Szentlélek őrzi (konzerválja) és újítja meg (renoválja) az egyházat. Mindkettőre égető szükség van. Előbbire a romlás, a rothadás bennünket is veszélyeztető ereje miatt, hiszen óemberünk – akire a fejezet drámai zárósorai is utalnak – még a bűn foglya. Utóbbira, a szüntelen „renoválásra” pedig azért van szükség, hogy az egyház épülete ne inogjon meg, a kisebb-nagyobb repedéseket, beázásokat és süllyedéseket időben meg lehessen javítani. Nélkülözhetetlen ez a karbantartás.

A tulajdonosváltás nemcsak általában a világban, hanem személyes életünkben is megtörténhet. Ez azt jelenti, hogy nem a gonosz erőket szolgáljuk, hanem elfogadjuk Jézus hatalmát. A Lutheránus Világszövetség winnipegi nagygyűlésének nyitó-istentiszteletén a gyülekezet – ősi liturgiai formulák nyomán – kinyilvánította, hogy ellene áll az ördögnek. Ennek jegyében is emlékeztünk vissza keresztségünkre, aminek teológiai értelme (Róm 6,3–4 jegyében) ugyancsak a bűnnek való meghalás. A mai vasárnap igéjében folytatódik ez a páli gondolatmenet, és benne a halálból az életbe jutásról van szó. Meghalunk a bűn számára, és újjászületünk a Lélek által. Ezért és csak ezért lehet gyümölcstermő az életünk.

Pál apostol szenvedélyesen vall arról, hogy a „test szerinti” ember milyen megkötözöttségek közepette él, és itt az eredetileg jó célra szánt törvény is csak bűnös szenvedélyeket szít. Egyszerű, de szemléletes példát szolgáltat erre a svéd Ingrid Sjöstrand gyermekverse: „Meg ne próbáld! / mondja apa, / és nagyon szigorúan néz rám. / És egész testem reszket, / és már úgy érzem, gyáva vagyok, / ha meg nem próbálom.” A gyermekvers igazsága még mosolyt fakaszt, ám az már korántsem ilyen mulatságos, hogy a felnőtt ember is ilyen. A bűnök törvény által szított szenvedélyei hatnak tagjainkban. A lázadás és a dac szelleme ez, amely végül is a halálnak terem gyümölcsöt, vagyis a rothadást, a leépülést és a pusztulást szolgálja.

A tulajdonosváltás tehát azt jelenti, hogy nem a bűn szolgái, hanem a Lélek emberei vagyunk. Új gazdánk van! Eddig olyan gazdánk volt, aki mint egy rabszolgahajcsár, kizsigerelt minket. Most viszont olyan, aki fel akar emelni, és szeretettel, jó szóval, az evangélium erejével teszi gyümölcstermővé az éltünket. Ezért énekelhetjük boldogan: „Elmúlt a régi, kezdhetem az újat. / Adj erőt nékem, hogy bátran induljak / Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad.” (EÉ 431,3)

Imádkozzunk! Urunk, nélküled meddő az életünk. Hiába feszítjük meg erőnket, képtelenek vagyunk a benned való hitre és a jó cselekvésére. Te légy a mi gazdánk, és add, hogy gyümölcstermő legyen életünk. Ámen.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::