Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A konferencia néhány résztvevője

Az evangélikus iskolák lelki élete, az iskolai lelkigondozás állt a középpontjában annak a nemzetközi konferenciának, amelynek a révfülöpi oktatási központ adott otthont október 12–16. között. A harmincöt iskolalelkész és hitoktató pedagógus részvételével tartott tanácskozást a Bajorországi és a Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint a Bajor Iskolai Alapítvány (Schulstif-tung) szervezte a két egyház között már több mint tíz esztendeje fennálló kapcsolat jegyében.

Gyakran tapasztalható, hogy az iskolafenntartó, a diákok, a szülők, a tantestületek különbözőképpen vélekednek az egyházi iskola feladatáról. Az eltérő kívánalmak a tantestületeket arra késztetik, hogy legyen bátorságuk felmutatni lehetőségeik határát. Szükséges azonban, hogy állhatatosak, türelmesek legyenek, és mutassanak hajlandóságot az együttműködésre, illetve a szoros szakmai tapasztalatcserére is.

Az evangélikus iskolákkal szembeni elvárásokat a találkozó két „laikus” résztvevője – Hallgatóné Hajnal Judit győri iskolaigazgató, valamint dr. Gerhard Pfeiffer, a bajor evangélikus iskolák szaktanácsadója, illetőleg a magyar iskolai kapcsolatokért felelős szakreferens, egykori iskolavezető – ismertette. A téma intonálását a nürnbergi Wilhelm Löhe Iskola lelkészének ötletbörzéje követte. Harald Klemm azt mutatta be, hogy milyen sokoldalúan tudja bevonni diákjait az iskolai istentiszteletek előkészítésébe és folyamatába.

A nyitó nap délutánján Solymár Mónika iskolalelkész diasorozattal szemléltette a soproni líceumban folyó evangélikus diákélet „léleknevelési” területeit. A diák-istentiszteletek, egyházi ünnepek, csendesnapok szervezésén kívül kitért a diákok, a teológushallgatók, a gyülekezetek, valamint az iskolalelkész szoros együttműködésének lehetőségeire is. Az est vendége Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke volt, aki a záróáhítatot követően készséggel válaszolta meg az iskolai neveléssel kapcsolatos egyházi kérdéseket. A beszélgetés során szólt egyházunk iskoláinak múltjáról, jelenéről, a jövőre nézvést pedig hangsúlyozta az iskolákhoz kapcsolódó kollégiumi nevelés fontosságát.

A következő nap Lacknerné Puskás Sárának, a győri Péterfy Sándor Oktatási Központ iskolalelkészének rendhagyó áhítatával kezdődött. A személyes élmények során mindenki ismereteket gyűjthetett az egészen kisgyermekeknek szóló egyházi alkalmak módszertanáról, melyet az iskolalelkész hosszú évek tapasztalatai alapján dolgozott és próbált ki. A továbbiakban a hitoktatók cserélték ki gondolataikat arról, hogy milyenek legyenek a tanítás előtti és az azt követő imádságok, hogy miként tudják bevonni a teológiailag nem képzett tanárokat, valamint a diákokat az iskola spirituális életébe.

Remek ötletnek találtatott a nürnbergi iskolában kifejlesztett úgynevezett Morgenmappe, a „reggeli irattartó”. Ebben olyan imádságok, énekek, bibliai történetek, rajzok találhatóak, amelyek hitük naponkénti megéléséhez nyújtanak segít-séget a diákoknak. Nagy érdeklődés és egyben elismerés kísérte Sólyom Anikó hittan–német szakos tanár előadását, melynek során bemutatta a nemrég megjelent új hittankönyveket. Zsugyel Adél, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza pedig az iskolai istentiszteletek, áhítatok liturgiában használatos szövegeiről szólt a résztvevőkhöz. (Mindkettejük kiváló tolmácsteljesítménye is jelentősen hozzájárult a konferencia sikeréhez.) Egy németországi vizsgálat kapcsán a Bécsi Egyetem professzora, dr. Gottfried Adam a felnövekvő nemzedék vallási és életkörülményeiről beszélt. Ennek során kiderült, hogy a fiatalok „fogyasztói irányultságuk” ellenére sem olyan gátlástalanok és önzők, ahogyan azt egy régebbi elemzés megállapította. Ellenkezőleg: nagy bennük a szociális érzékenység a társadalom permén élő embertársaikkal szemben. A professzor rámutatott, hogy mindez nagy lehetőség a diakóniai nevelő-oktató munkában, és beszámolt a gyakorlatban kipróbált nevelési modellekről. Az est folyamán az ansbachi iskola igazgató-lelkésze, Gerhard Horneber gyakorlati példákon keresztül mutatta be, miként válhat a tantestület egésze – mint az iskolai közösség magja – keresztény közösséggé.

A harmadik munkanapon a lelkészek és a hitoktatók az iskolai lelkigondozás színtereiről beszéltek. Olyan lehetőségekről is szó esett, melyek felekezettől függetlenül alkalmazhatók minden iskolában. A délutáni kirándulás alkalmával dr. Korzenszky Richárd perjel, az ismert bencés rendi pedagógus kalauzolta körbe nagy szeretettel a csoportot a tihanyi apátságban (képünkön).

A négy nap elteltével a konferencia résztvevői – túl azon, hogy rengeteg új ismerettel, ötlettel, segédanyaggal, élménnyel térhettek haza – megtapasztalhatták, hogy Jézus Krisztus gyülekezete minden nyelvi akadály ellenére, országokon átívelve is él.

(hhj - gf)

::Nyomtatható változat::