A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Séta Wittenberg szívében, a főtéren

Kulcs csörgött, ajtók nyíltak, a csészékben frissen főzött kávé gőzölgött. Jóllehet a másnap hajnalba nyúló lapzárta miatt hétfőnként inkább csak déltájban kezd „pezsegni az élet” hetilapunk szerkesztőségében, ezen a reggelen nem a szerzők, hanem az olvasók kedvéért kezdődött korábban a „műszak”. A Luther Kiadó igazgatója, Kendeh K. Péter és lapunk főszerkesztője, T. Pintér Károly azért sietett egyházunk központjába, hogy köszöntse, és a közös imádság után áldáskívánással bocsássa útjukra az Evangélikus Élet első előfizetési akciójának nyerteseit. Krasnyánszki Jánosnét, Kovács Kálmán Miklósnét, valamint Szathmári Istvánnét előző este kiadónk igazgatója hozta Kecskemétről a fővárosba. (Negyedik társuknak, az ugyancsak kecskeméti illetőségű dr. Takács Gyulánénak az utolsó pillanatban közbejött akadályok miatt végül otthon kellett maradnia.) Így azután október 27-én reggel három EvÉlet-olvasóval indult útnak a reformáció bölcsője felé Boros Miklós gépkocsivezető, valamint az „idegenvezetésre” is vállalkozó krónikás.

Luther mai utódai

Wittenberg arcai

Wittenbergbe érkezésünk másnapján a város nevezetességei közül elsőként a városi templomot vettük célba, majd az 1817 óta működő, ún. „Predigerseminar”-ba (igehirdetői szeminárium) látogattunk el. „A teológiai tanulmányok elvégzése után, az egyéves segédlelkészi időt követően érkeznek ide a leendő lelkészek, ahol – a gyülekezetekben szerzett gyakorlati tapasztalatok után – fél éven keresztül elméleti képzésben részesülnek, különböző teológiai kérdéseket tárgyalva. Ma például a keresztelés témakörét vizsgálják meg” – mondta Peter Freybe lelkész, az intézmény igazgatója. Megtudhattuk azt is, hogy jelenleg 21 hallgató él és tanul itt együtt tanáraival. A fiatalok tele vannak lelkesedéssel és örömmel, annak ellenére, hogy tanulmányaik elvégzése után nehéz feladat vár rájuk. Ugyanis a valamikori NDK – így az ezen a területen fekvő Wittenberg is – még napjainkban is magán viseli az elmúlt idők nyomait, legalábbis lelki értelemben. „A lakosság 20-25%-a kötődik csak az egyházhoz, a többiek, ha nem is ateisták, de közömbösek a hit dolgai iránt. Vannak ugyan lelkészeink, ám egyre kevesebb az olyan gyülekezet, amely anyagilag is támogatni tudná egy-egy lelki vezető szolgálatát. Ma már egyre többször fordul elő, hogy egy lelkésznek akár tíz-tizenöt falut is gondoznia kell” – mesélte Freybe igazgató.

Kis csapatunk ezt követően az új polgármesteri hivatal épületét tekintette meg. Nagy megtiszteltetést jelentett számunkra, hogy Wittenberg főpolgármestere a hivatalában fogadott bennünket. „A 48 ezer lakosú Wittenberg a történelmi emlékek mellett korábban még vegyiparáról volt ismert. Ma a város életében nagy problémát jelent a húszszázalékos munkanélküliség, melynek következtében a település egyre jobban »öregszik«, hiszen a fiatalok az ország nyugati tartományaiba költöznek, üres lakások és házak tucatjait hagyva maguk után” – tudtuk meg Eckhard Naumann tájékoztatásából.

A hivatalát 1990 óta betöltő városvezető azonban optimista, tele van a jövőre vonatkozó tervekkel. „Munkatársaimmal együtt arra törekszünk, hogy városunkban afféle »evangélikus Rómát« hozzunk létre. Szeretnénk, ha minél több turista jönne ide azért, hogy személyesen is lerója tiszteletét a reformáció nagyjainak emléke előtt” – mondotta.

Wittenberg utcáit járva több helyen is láthatóak voltak az új Luther-filmre hívogató plakátok. A lapunk múlt heti számában ismertetett alkotást október 30-án kezdték vetíteni a német mozikban. Jó néhány kirakatban ugyanakkor megjelentek a Halloweenre utaló kivájt tökök is, tehát a jelenkor „ünnepei” itt is helyet követeltek maguknak.

A reformáció nyomában

Általában véve azonban érezhető volt, hogy a „reformáció a levegőben van”: november 30. és október 2. között „a reformáció bölcsőjében” különféle rendezvényekkel emlékeztek meg erről a fontos eseményről. Október 31-én Wittenberg szívében, a piactéren nem csak Luther, illetve barátja és munkatársa, Melanchthon szobra késztetett megállásra. Középkori étel- és italkülönlegességek sora, árusok, valamint vásári komédiások fogadták az ide érkezőket.

Természetesen kihagyhatatlan látványosságot jelentett a vártemplom és a világ talán legtöbbet fényképezett templomkapuja, az ún. „tézis kapu”, melyre 1517-ben Luther kiszögezte 95 tételét. Október 31-én a reformáció, valamint a kétnaposra tervezett negyedik nemzetközi konfirmandustalálkozó miatt a szokásosnál is többen voltak a templom előtt. Ki-ki a szó szoros értelmében „megajándékozva” léphetett be Isten házába a 10 órakor kezdődő reformációi istentiszteletre, hiszen mindenki két Luther-művet és néhány traktátust tartalmazó csomagot kapott. A zsúfolásig megtelt templomban a liturgiát végző Peter Freybe lelkész nemcsak a jelen lévő gyülekezet egészét, hanem külön kiemelten a nemzetközi vendégeket, jelesül a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselőit, valamint az amerikai nagykövetet is köszöntötte. Ezután Siegfried Kasparick lelkész hirdette Isten igéjét. A Hegyi beszéd boldogmondásait alapul véve azt hangsúlyozta, hogy a reformáció üzenete napjainkban is aktuális. A Luther által keresett és meglelt kegyelmes Isten ma is feltétel nélkül szeret, és most is újra meg újra magához hív.

*

Csak a terjedelmi korlátok tartják vissza a krónikást attól, hogy egy élményekben gazdag hét minden egyes eseményét megossza az Evangélikus Élet olvasóival. Azt mindenesetre elmondhatja, hogy a nyertes előfizetők közül senki sem bánta meg, hogy a reformáció hetét Wittenbergben töltötte. Fizessen elő Ön is lapunkra!

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Élet

::Nyomtatható változat::