Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

D. Szebik Imre elnök-püspök

„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9) – bibliaolvasó Útmutatónk 2004 januárjában ezzel az igével bátorít bennünket. Pál szavai két hangsúlyos gondolatot rejtenek. Az apostol egyrészt Isten hűségét állítja elénk: ő minden emberi hűtlenségünk, feledékenységünk, közönyünk vagy hitetlenségünk ellenére mellénk áll, és kitartó hűségével – rólunk le nem mondva – őrzi életünket. A másik gondolat a közösség fontosságát emeli ki. Olyan korban élünk, amikor az ember meg van győződve önmaga fontosságáról, értékei nagyságáról, olykor még személye nélkülözhetetlenségéről is. Ezzel szemben Pál azt tartja fontosnak, hogy mindegyikünknek Krisztussal legyen kapcsolata, belső, láthatatlan közössége, s ez a Krisztusban hívők közösségében élhető meg. Isten hűségének tudatában legyen számunkra is fontos 2004-ben a Krisztussal való közösség gyakorlása!

Előttünk áll egy új esztendő – ismeretlen eseményeivel, meglepetéseivel és talán előre várható történéseivel. Felkészülni akkor tudunk reá, ha számolunk annak jóságával és megtartó szeretetével, aki az elmúlt esztendőben is tenyerén hordozott minket. Az pedig, hogy eközben mi se tétlenkedünk, természetes kötelességünk.

Különösen fontosnak vélem, hogy gyülekezeteink és lelkészeink megtalálják az alkalmas munkatársakat, akik különféle szolgálatok elvégzésére vállalkoznak. Egyre bonyolultabb világban élünk ugyanis, s a gazdasági, adóügyi és társadalom- biztosítási törvények sűrű erdejében könnyen eltévedhet az, akinek nincs „iránytűje”, akinek nincs „szakembere”. A lelkésznek szüksége van – egyebek mellett – egy állandó helyettesre, aki kész arra, hogy megtartsa a hittanórát, ha őt ennek elvégzésében valami megakadályozza. Szüksége van szépen orgonáló kántorra és egy lelkiismeretes pénzügyi vezetőre is, hiszen a gyülekezet közösségépítő munkájában drága kincs ezeknek a testvéreknek a szaktudása.

Az új évben szabad megszólítanunk szűkebb környezetünkben – a családban, a rokonságban vagy éppen a munkahelyünkön – keresztény hitüket alig-alig gyakorló testvéreinket is. Jóllehet a keresztény hit és erkölcs megélése személyes elkötelezettségünkön alapszik, de a közösségi életben ízlelhetjük jó gyümölcseit: embertársaink megsegítését, az együttérzés gesztusának gyakorlását vagy éppen a megbocsátást.

Úgy tűnik, 2004-ben anyagilag szűkösebb esztendő elé nézünk. A jobb gazdasági helyzetben élő gyülekezeteinket ezért arra kérjük, gondoljanak a nehezebb helyzetben lévő közösségeinkre, a határainkon túl élő magyar evangélikus gyülekezetekre is – szívből fakadó áldozatkészséggel.

Biztatjuk testvéreinket arra is, hogy – a történelem Ura által ajándékozott lehetőségekkel élve – biztosítsák gyermekük evangélikus vagy keresztény tanintézményben való tanulását. Hisszük, hogy egyházi iskoláink közösségében fontos útravalóval gazdagodhat a jövő nemzedék.

Végezetül az új esztendőben kísérje minden fáradozásunkat Isten bőségesen ránk áradó kegyelme, őrizze gyülekezetünket és egész egyházunkat, magyar hazánkat és a teremtett világot. Mi pedig figyeljünk az apostoli intésre: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14).

D. Szebik Imre elnök-püspök

::Nyomtatható változat::