Liturgikus sarok

MUSICA SACRA VIII.

Hozzászólás a cikkhez

A szent zenéről szóló sorozatunkban a konkrét témákban elmélyítő cikkek mellett személyes vallomásra is kértünk néhány olyan közismert szakembert, akiknek szavára sokan figyelünk, akiknek gondolkodása, élete példája sok áldást hozott az egyház zenei életében. Sulyok Imre egyházunk legrégebben szolgáló kántora, zeneszerzőként, zenetudósként, Liszt-kutatóként európai hírű szakember. Munkássága az utána következő generációk számára is meghatározó értékű. Rovatunkban ezúttal ő vall a zenéről és a kántori szolgálatról (HK).

„Ahol a szó hatalma véget ér, ott kezdődik a zene” – mondja Debussy. Kodály ezt bővebben fejti ki. Szerinte a muzsika nem öncélú, nem önmagáért van: belső világunk jobb megismerését, felvirágoztatását, kiteljesítését szolgálja. S ha az emberi megismerés határaihoz érünk, onnantól a zene túlmutat egy olyan világba, melyet csak sejteni lehet. Luther szerint „a teológia után nincs nagyobb művészet, mint a zene”.

A zene nemesíti a lelket, szélesíti látókörünket, fejleszti a logikát, következetességre nevel, segít az elmélyülésben, fogékonyabbá tesz a dolgok – így a hit dolgainak – megismerésére, megértésére. Közösségi légkört teremt: az együttes éneklés, zenélés összefogásra tanít, és ugyanakkor fegyelmez is. Luther sem véletlenül biztat a közös éneklésre.

A szöveges és a szöveg nélküli zene hatása hasonló. A szöveg erősítheti a zenei élmény hatását, illetve annak jellegét határozottabban irányíthatja egy-egy célpont felé.

Mindez nemcsak az aktív zenélésre vonatkozik, hanem – talán még fokozottabban – a zenehallgatásnál is fennáll. Az aktív zenélésnél ugyanis a hangszeren való játék, a kottaolvasás, a fokozott koncentráció többé-kevésbé elvonhatja a figyelmet a fentiekről.

De „nem minden zene ilyen. Sőt annak többsége, amit naponta, szerte a világban hallunk; a mindennapok, a hétköznapok, az emberi gyarlóság zenéje nem érdemli a zene nevet” (Kodály). Tehát mind a régi, mind az új zene egy részének lehet negatív hatása is. Ezért nem mindegy, hogy a gyülekezeti alkalmakon milyen szöveges vagy hangszeres zene hangzik fel! Keresni kell az utat a minél igényesebb, színvonalasabb zeneművek felé, hiszen ezzel is a gyülekezet lelki növekedését szolgáljuk.

Az istentisztelet zenéjének is – úgy az éneknek, mint a csak hangszeres muzsikának (előjátékok stb.) – az igét kell hirdetnie, illetve annak hirdetését segítenie. Ezért, amiként a lelkésznek, a kántornak is készülnie kell a szolgálatra. Id. Kendeh György mondta: „Ha azt akarjuk, hogy a kántor rendes darabot játsszon, úgy neki is időt kell hagyni a készülésre. A lelkész előre tudja a hirdetésül kijelölt igét, így már a hét elején ki tudja választani a hozzá illő éneket is.” Kelenföldön az a rend alakult ki, hogy az igehirdetőnek kedd délig meg kell adnia az énekszámokat. Így a kántor is tud készülni, ha csak rögtönzésre is. Bár a rögtönzéssel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet Liszt kijelentésére (pedig ő tudvalévően a zenetörténet egyik legnagyobb improvizátora volt!): „Nem sokat adok az improvizációra, mert az adott pillanatban ritkán jut az ember eszébe épkézláb gondolat.”

Az elmondottak természetesen nemcsak az istentisztelet zenéjére, hanem minden más alkalomra is vonatkoznak. Temetésre vagy esküvőre készülve nem csupán igét szoktak kérni, hanem zenét is. És amiképpen igét csak a Szentírásból választhatnak, nem Marx vagy Lenin írásaiból, a zene sem lehet akármilyen. S ebben bizony néha meglehetősen tájékozatlanok még a muzsikusok is. Nem köztudott például, hogy Lohengrin úgynevezett Nászindulója nem az esküvőre, hanem az azonnal sikertelen házasság nászszobájába vezeti az új házasokat, vagy a Szent Iván-éji álom nászindulója az esemény gúnyos parafrázisának kísérő zenéje. Schubert Ave Maria című dalának két kezdő szava áll csupán Lukács evangéliumában, a szöveg folytatása Sir Walter Scott Lady of the lake című elbeszélő költeményének részlete, melyben egy anya kisgyermekével egy sziklás szakadék mélységéből könyörög segítségért stb.

Az ilyen, jellegét szorosabban kifejező (bár művészi) zene az azt ismerő gyülekezeti tagokban a kívánt hatás ellenkezőjét érheti el. Vigyázni kell tehát, hogy az értékes zene se keltsen téves asszociációkat más, nem az istentiszteletbe illő mozzanatok felé.

Sulyok Imre

::Nyomtatható változat::