Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egyházunk egyik hiányterületét választotta március 11-i ülése témájául az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület). Id. Fabiny Tibor professzor áhítata után Széll Bulcsú kispesti és Koháry Ferenc lébényi lelkész előterjesztéseit hallgathatták meg a résztvevők a férfimisszióról.

Széll Bulcsú elsősorban bibliai alapvetést igyekezett adni a későbbi beszélgetéshez. Kezdésként arról szólt, miért is van szükség férfimisszióra. (A lelkipásztor erről szóló gondolatait lapunk március 15-i számában is megtalálhatják. - A szerk.)

A kispesti lelkész a lelkileg tiszta férfi jellemét Jób példáján keresztül mutatta be. Mint elmondta, a lelkileg tiszta férfi Istentől kapott kontinuitásban él a múlttal (Jób 29,2-5). Jób megértette, hogy az apának az otthon papjának kell lennie. A lelkileg tiszta férfi elkötelezett a gyermeknevelésre (Jób 29,5). A családtervezés bibliai megközelítése elég egyszerű: több gyermek, több áldás. A lelkileg tiszta férfit megbecsülés övezi (Jób 29,7-10). Hogy követne bárki is bennünket, ha hallja csúnya beszédünket, ha látja, hogy nem adjuk meg a kellő tiszteletet a női nemnek, és ha nincs bennünk tisztelet Isten iránt sem? A lelkileg tiszta férfi könyörületes, irgalmas (Jób 29,12-13). Jób a maga gazdagságát a gondok megoldására használja, nem arra, hogy önmagát a többiek fölé emelje. A lelkileg tiszta férfi igaz ember (Jób 29,14-16). Egy igazi férfi tudja, hogy a rossz az rossz. Nem tudjuk őt befolyásolni azáltal, hogy a többség az ellenkező irányba halad. A lelkileg tiszta férfi szilárd, stabil (Jób 29,18-19), mert tudja, hogy Isten hívta el őt a szolgálatra. Végül, de nem utolsósorban a lelkileg tiszta férfi bölcs (Jób 29,21-25).

Széll Bulcsú előadása végén arra tért ki, hogy Isten milyen férfiakat akar formálni belőlünk. Ennek illusztrálására bibliai személyeket (Ábrahám, Barnabás, Dávid, Ezékiás, Jób, Mózes, Demeter, Énók, István, Kornéliusz) hívott segítségül: az ő életükön, jellemükön keresztül mutatta be, hogy Isten hogyan viszi véghez bennünk terveit.

Koháry Ferenc szintén azzal a kérdéssel kezdte előterjesztését, hogy miért van szükség a férfimisszióra. Úgy vélte: a férfiak egymás között őszintébben tudnak beszélni. A férfiak közötti szolgálat egyébként nem most merül fel először igényként: régen igen komolyan vették a férfimissziót, és minden gyülekezetben nagy súlyt fektettek a férfiak megszólítására, a közösségi életbe való bevonásukra. Koháry Ferenc szerint azokban a gyülekezetekben volt a legjelentősebb az ébredés, amelyekben a férfimisszió különösen nagy szerepet játszott.

• A férfiak eltávolodtak a hittől, és sok esetben sajnos az életvitelük is anynyira kificamodott, hogy nemcsak a gyülekezetben való közreműködésre váltak képtelenné, hanem bármilyen komolyabb társadalmi feladat elvégzésére is. Furcsa, hogy pontosan azok hiányoznak az egyházból, a gyülekezetekből, akik a legtöbbet tehetnék értük - hangsúlyozta az előadó. - Hányszor olvassuk az Apostolok cselekedeteiben, hogy amikor egy családfő megtért, akkor nem csupán ő keresztelkedett meg, hanem vele együtt az egész háza népe is. Sajnos manapság a lelkész egy családból elsősorban a gyerekeket vagy a nagymamát igyekszik megnyerni, nem pedig a családfőt...

Koháry Ferenc kiemelte: olyan alkalmakat és olyan köröket kell(ene) szervezni, amelyek a férfiak számára is vonzók. Kívánatos lenne egy olyan hálózat megteremtése is, amely segítene ebben a szolgálatban, és amely kidolgozna egy tematikát is a beszélgetésekhez.

Ezen a téren tehát komoly változtatásokra van szükség, mivel a keresztény közösségek elnőiesedése sok gondot okoz. Fontos, hogy ebben a nők is partnerek legyenek, elvégre a férfimisszió egyáltalán nem a "férfisovinizmus" megnyilvánulása, hanem mindannyiunk érdeke. Hiszen a nők is boldogabbá, elégedettebbé válnának, ha a férfiak többet lennének jelen a családban és a gyülekezetekben.

Szakács Tamás

::Nyomtatható változat::