Élő víz

Böjti gyónótükör 5.

Hozzászólás a cikkhez

A böjt az Isten előtti elcsendesedés időszaka, amikor befelé és felfelé figyelünk, amikor rendezzük dolgainkat, és szembesülünk mulasztásainkkal. Hívjuk most segítségül ehhez az úrvacsoraosztás előtt elhangzó, jól ismert gyónási kérdéseket - hogy azokat alaposabban megértve őszintén megállhassunk Isten előtt. Érdemes fellapoznunk Bibliánkban az egyes elmélkedések felett található igeszakaszokat is, hiszen ezáltal mélyebb összefüggések is feltárulhatnak előttünk...

A Krisztus érdeméért (Zsid 9,11-16)

A bűnök bocsánatáról szól utolsó kérdésünk, hiszen ez az úrvacsora igazi célja és öröme. Istennel és a felebarátainkkal való közösségünkről teszünk bizonyságot vele, hálát adva érte. Szép és áldott mindez.

A békétlenkedők kibékülnek, az egyháztagok az egy családhoz, a Krisztus testéhez való tartozásukról tanúskodnak. Miért? Isten kegyelméért, amelyre többnyire méltatlannak bizonyulunk. És mégis ennek a kegyelemnek az elnyerése az emberiség célja.

A bűntől való szabadulás, a kegyelem elnyerése érdekében építettek oltárokat őseink, és mutattak be azokon áldozatokat. Így született meg a zsidó hagyomány: az engesztelési ünnep. De bakok és bikák vére került az oltárokra... Majd a középkor egyháza is igen sajátos módon vezekelt a kolostorok homályában, azzal a szándékkal, hogy megbizonyosodjanak arról: Isten velük van!

Ma is bennünk él a vágy az erre vonatkozó bizonyosságra: templomba járunk, hallgatjuk az Igét, olvassuk a Bibliát, imádkozunk, és igyekszünk jótékonykodni. Van bennünk hajlandóság a megújulásra, a korábbitól való szabadulásra. Mégis igen sokszor hiábavalónak tűnik minden igyekezetünk, hiszen ismét a már említett "önmegvalósítás" szándéka kísérti életünket, amely az "ember tragédiájának" valóságába vezet. Igen: az édenkertből, az anyaméhből kijöhet az ember, de oda vissza nem juthat. Tudta ezt Nikodémus is...

De a hivatkozott igeszakaszban ott rejlik a megoldás is. Amit az ember nem tudott és nem tud elvégezni, azt elvégezte Isten Krisztusban a kereszten. És nem az a döntő, hogy értjük-e mindezt, hanem az, hogy hisszük-e. Ezért ragyoghat fel hitünk megvallásában a golgotai kereszt!

A te hited megtartott téged (Lk 7,36-50)

Befejeződnek az úrvacsorai előkészületekről megfogalmazódott gondolatok, előttünk a hívogató asztal...

Az ige szerint terített asztal egy farizeusé, nem Jézusé! A legdrágábbat mégis ő hozza: a bűnbocsánatot és annak örömét. Együtt van Simon, a farizeus, és odamerészkedik hozzájuk a bűnös aszszony. A látszólag "tisztes erkölcs" és a "botránkoztatás" alanyai.

A "kis bűnös" nem, a "nagy bűnös" bocsánatot nyer. Miért? A magyarázat hitük különbözőségében rejlik: a farizeusé ingadozó és tétlen hit, az asszonyé erős, bátor és cselekvő. Hiszen ez vezeti Jézushoz, akiről tudhatta, hogy tőle kapni fog valamit, ám hitét nem ettől tette függővé. Alázatos és csendes közeledése, hangtalanul hulló könnyei is erről tettek bizonyságot. Így lett a megtartó hit az asszony legdrágább kincsévé. Ezáltal békességet nyert...

Közös elmélkedésünk befejezésekor magam is kívánom, hogy érjen el mindannyiunkat Jézus biztató szava: "A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!"

Mónus László

::Nyomtatható változat::