Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Egyházunk rendszeres tavaszi programjai közé tartozik a papnék csendesnapja, melynek megrendezésére ebben az évben március 20-án került sor a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban. Az alkalom idén több újdonsággal is szolgált az odalátogatók számára. Már a megnevezésében is változás történt, hiszen a meghívó "lelkészek házastársainak találkozójára" szólt, jelezvén azt, hogy ez a nap nemcsak a papnéknak, hanem a lelkésznők férjeinek is lelki feltöltődést kíván nyújtani.

Az alkalmat Smidéliusz Gábor Deák téri lelkész áhítata nyitotta meg. A 46. zsoltár 11. verse alapján arra irányította a tekinteteket, hogy a rohanó, háborgó, terrorral küszködő világunkban a kusza emberi kapcsolatok mellett szükség van arra a csendre, megnyugvásra, melyet Urunk Jézus Krisztusban adott nekünk. A lelkész imájában azt kérte, hogy az Istentől kapott megerősítés ne öncélú legyen, hanem hogy az a közösségben, az egyházban és a világban is hasznosulhasson.

Az áhítatot követő köszöntésében D. Szebik Imre elnök-püspök kiemelte, hogy lelkészeinkre sok kísértés, gond nehezedik, ezért különösen fontos, hogy a házastársuk biztosítani tudja azt a csendes szigetet, ahol a lelkészcsalád együtt hordozhatja a szolgálatok terheit.

Gáncs Péterné, a Déli Egyházkerület, Ittzés Jánosné, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és Szebik Imréné, az Északi Egyházkerület püspöknéi érdekes beszámolókban adtak hírt a kerületekben történt fontosabb, örömként megélt vagy a nehézségek miatt odafigyelést érdemlő eseményekről. A csendesnap vendége volt Christa Kunz nyugdíjas hitoktató, papné is, aki Németországból hozta el a bajor papnék üdvözletét.

A délelőtti előadást Lénárt Viktor lelkész tartotta a gyülekezeti munkában alkalmazható dramatikus módszerekről. Interaktív, a jelenlévőket megmozgató, tartalmas előadásában rámutatott arra, hogy az ősi szöveg megjelenítése, a bibliai történetek drámai játékkal történő feldolgozása segíti a Szentírás megértését, új utat mutat az ige feltárásához. Példaként a nap vezérigéjének választott, "ha a búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz" (Jn 12,24) igét "játszatta el" az újdonságokra fogékony, vállalkozó kedvű résztvevőkkel.

Az ebédet követő csoportos elcsendesedések az istentiszteletre való felkészülést szolgálták. Ez ugyanis idén szintén új formákkal bővült, melyeknek az volt a céljuk, hogy mindenki aktív részese legyen a záróalkalomnak. Az énekkari és taizés csoport lelki énekekkel, míg mások imádsággal, bizonyságtétellel, dekoráció készítésével működtek közre az istentiszteleten, melynek igen megható és felemelő pillanata volt az, amikor a résztvevők az elmúlt évben hazaköltözött lelkészek és lelkészfeleségek emlékére gyertyát gyújtottak. Az alkalom úrvacsorával és áldással zárult.

A lelki feltöltődés, a tájékozódás mellett ez a csendesnap a rég nem látott kedves ismerősök, testvérek találkozására is lehetőséget kínál, így a személyes bánatokról, örömökről is szó esik. A találkozó egyik emlékezetes pillanata volt, amikor a mintegy nyolcvan jelenlévő énekkel köszöntötte a születésnapját ünneplő Táborszky Lászlónét, a nyugalmazott békéscsabai esperes feleségét.

A csendesnap vezérigéjéhez kapcsolódóan búcsúzáskor személyes ajándékként mindenki egy virágcserépbe ültetett búzaszemet kapott, mely arra emlékeztetett, hogy a növényekhez hasonlóan lelki életünk életben tartásához, fejlődéshez is táplálékra van szükség.

Endreffy Angéla

::Nyomtatható változat::