Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az evangélikus óvodai nevelést kívánta tanulmányozni az az ötfős delegáció, amely a bajorországi Raubling városából érkezett Soltvadkertre. Az intézményben - amely a hazai egyházi óvodák sorában az elsők között alakult meg - hetven gyereket nevelnek vallásos szellemben, külön súlyt helyezve a német nyelvi és a zenei foglakozásokra. Mivel a raublingi kapcsolat már többéves - Soltvadkertről ezt megelőzően járt már kint küldöttség -, a vadkertiek tudták, hogy kiket várnak, a németek azonban nem sejtették, hogy miben lesz részük...

Manuela Thalmayr vezető óvónő így összegezte a delegáció célját:

• Meg akartuk nézni itt a helyszínen, hogyan folytatódhat az együttműködés. Kapcsolatunk alapja a németországi, Harz professzor által tartott szemináriumsorozat, melyet ősszel együtt folytatunk Raublingban. Soltvadkerten azt néztük meg, hogyan valósítják meg ezeket a gondolatokat a gyakorlatban.
• És mit tapasztaltak?
• Furcsállom a korcsoportok szerinti bontást. Így a kicsik nem tanulhatnak a nagyobb gyerekektől. Nálunk a háromévesektől a hétévesekig mindenki együtt van egy csoportban.
• Önök egy evangélikus óvodából jöttek, mégis meglepte, hogy nálunk az istentiszteleten szerepelnek a gyerekek. Miért?
• A mi óvodásaink családjainak a jelentős része semmilyen kapcsolatot nem tart fenn a gyülekezettel, így nincsenek is vallási ismereteik. A szülők többsége nem jönne el egy templomi alkalomra. Ezenkívül a legtöbb vallásos család katolikus. Ez a németországi társadalmi fejlődés eredménye. Véleményem szerint néhány év múlva Magyarországon is hasonló lesz majd a helyzet.
• Ön szerint mi lesz a vallásgyakorlás formája a jövőben?
• Meg kell keresni azokat a közösségeket, amelyekben a keresztény lelkiség felekezeti különbségek nélkül gyakorolható. Ez nem biztos, hogy a templomban zajlik majd, lehet, hogy inkább otthon.

A küldöttség tagja volt az óvónők mellett Dietmar Graffenberg lelkész is, aki az istentiszteleten köszöntötte a mintegy háromszáz fős gyülekezetet. Az egyházi óvodások műsorától meghatottan később bevallotta: a történelmi ismeretein kívül nem sokat tudott eddig Magyarországról.

• Nagyon meglepett, hogy a vasárnapi két istentiszteleten ilyen sokan ott voltak, főleg az ötszáz fős sportbál után, amelyre szombat este mi is benézhettünk. A mi háromezer fős gyülekezetünkben ez a látogatottság csak az igazán nagy ünnepeken fordul elő. Ami még nagyon megkapó volt, az a gyülekezet és az óvoda kapcsolata. Az óvodások a templom tövében játszanak, a cserkészek a templom mellett találkoznak, a gyülekezet pedig szívesen hallgatja a fiatalok havonkénti szolgálatát.
• A soltvadkerti látogatás végén mit emelne ki tapasztalatai közül?
• Világossá vált előttem, hogy mi még mindig két különböző társadalmi rendszerben élünk. Ez a magyarországi azonban nem nevezhető kommunizmusnak, sőt: itt sokkal emberibb az élet! A hit és a közösség sokkal élőbb, s ez a gyakorlatban is megvalósul. Nálunk minden sokkal túlszabályozottabb; ez az 1945 utáni időkben gyökerezik. A hitet sokan az egyházon kívül - vagy már sehol sem - keresik. Noha nem vagyok próféta, de azt hiszem, ez a szemlélet Magyarországon is elterjed majd.

A vendégek mindenesetre jól érezték magukat a kísérő programokon is. Petőfi kiskőrösi szülőháza és a szlovák tájház, a halasi csipke, a jó vacsorák és a minőségi vadkerti bor mindig meghozzák a várt hatást.

Ifj. Káposzta Lajos

::Nyomtatható változat::