Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 13
- "Merj tiszta forrásból"
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
"Merj tiszta forrásból"
Március 22. - a víz világnapja
Talán a legtöbben úgy vagyunk a vízzel, mint az egészségünkkel. Amíg minden rendben van, addig nem nagyon beszélünk róla - természetesnek tekintjük. Természetes, hogy megengedjük a vízcsapot, természetes, hogy iszunk egy pohár vizet, és megmossuk a kezünket. A víz valódi értékét csak akkor fogjuk fel, ha éppen fogytán van, vagy kétes a tisztasága. A víz "közvetítésével" a Biblia számos üzenete is megelevenedik számunkra.
A víz látszólag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, hiszen a Föld felszínének közel háromnegyed részét borítja. Azonban a hozzáférhető és hasznosítható édesvízkészlet alig éri el az összes víz 0,03%-át. Ennek a vízmennyiségnek a kimerülését két oldalról is veszély fenyegeti, hiszen a víz mindig is kettős szerepet játszott az ember életében. Az ivás, a tisztálkodás és a különböző termelési feladatok végrehajtása mellett egyben a szenny elvezetésére is használjuk.
Egy városlakó ember 250-300 liter vizet használ el naponta, a növényeknek egy kilogramm szárazanyag felépítéséhez 150-1000 liter vízre van szükségük.
A lakosság életmódjának változása mindenkor hatással van a víz minőségére. Az utóbbi évtizedekben a szintetikus mosószerek alkalmazása hozott jelentős változást a városi szennyvizek összetételében. Ehhez járul hozzá az is, hogy a szennyvíz nagy része tisztítatlanul jut a természetes vízfolyásokba.
A vízkészletek állapota a szakembereket gondolkodásra és cselekvésre késztette. Felismerték, hogy mennyiségi és minőségi javulás - amely egyben a szociális jólét és a gazdasági termelés alapja is - csak az emberiség összefogásával érhető el. Ezért az ENSZ javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánították. Természetesen a problémákat nem elegendő évente egy napon orvosolni. A nap célja az, hogy minél szélesebb körű tájékoztatást adjon a lakosság számára a vízzel kapcsolatos tudnivalókról, és tudatos cselekvésre késztesse az embereket.
Az idei világnap központi témája a "Víz és katasztrófa" volt. Így a 125 évvel ezelőtti nagy szegedi árvízre emlékezve az idei rendezvénysorozat központi helyszíne Szeged városa lett. Számos település csatlakozott idén is a különféle programokhoz. Mindegyik rendezvény üzenete ez volt: "A víz fontos. Felelős vagy érte."
A víz mint az élet feltétele a Bibliában is kiemelt fontosságú. Palesztina egyes részei ugyanis nem bővelkedtek csapadékban, és a területet keletről és délről is sivatag határolta, ezért az esőnek és a különböző forrásvidékeknek igen lényeges szerepük volt. A víz határozta meg az állatállomány nagyságát, s ez sokszor összetűzésekhez vezetett. Az Éden termékeny földjét a belőle kiáradó négy folyó is jelzi (1Móz 2,10-14), a vizek bősége pedig az ígéret földjének áldásai közé tartozik. A pusztai vándorlás során Isten azzal is kifejezte a választott nép iránti hűségét, hogy többször is ellátta őket vízzel (2Móz 15,22-27, Zsolt 78,15-20). Izrael népe az aszályt Isten figyelmeztető büntetéseként értelmezte.
A víz üzenete számos hasonlatban és metaforában is megjelenik. Nemrég olvastam a Dunával kapcsolatban: "...azt gondoltuk, hogy egy folyó. Pedig nem az, hanem információs csatorna." Persze a kettő azért inkább kiegészíti egymást. Számos bibliai példát említhetünk itt is, melyek közül most csak néhányat emelek ki. E példákban a víz és a szomjúság képe lelki életünk problémáinak megoldásához nyújt útmutatást. Ilyen a boldog ember, aki "olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja" (Zsolt 1,3), mert folyamatosan kapja az éltető nedvességet. Jézus olyan vizet kínál a samáriai asszonynak, amely után nem szomjazik meg többé (Jn 4,10-14). Nagyon fontos kép a többször is előkerülő élő víz, amelynek az az alapja, hogy egyes helyeken a vizet ciszternákban tárolták. Az ott lévő víz minősége egészen más volt, mint a friss forrás vagy patak vizéé. Nekünk az élő vízre van szükségünk, melynek forrásához Jézus Krisztus, a jó pásztor vezethet minket.
Azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Isten Úr a víz fölött is. Nekünk, mint a teremtés gondnokainak, egyik legfontosabb feladatunk az éltető vízkészletek és források tisztaságának megőrzése és javítása - saját magunk és az egész teremtett világ fennmaradása érdekében.
JCsCs
::Nyomtatható változat::
|