A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

• Gondolod, hogy itt leszek még a születésnapomon? - ez elég egyenes kérdésnek hangzott. De anya és én nem tudtuk, vajon mire gondolt apa valójában. Arra, hogy "itt leszek-e még a kórházban?", vagy arra, hogy "életben leszek-e még egyáltalán?". Aztán a vizsgálatok, fájdalomcsillapítók, kezelések, majd még több vizsgálat hónapjai után egyik kérdésre sem tudtuk már a választ. Olyan sokszor váltakozott bennünk a remény és a reménytelenség, hogy a végén már meg sem próbáltuk megjósolni, mi következik.

Abban az évben apa születésnapja nagypéntekre esett. Egy nap a kérdésén tűnődve azon kaptam magam, hogy azt gondolom, nem lesz már több húsvétja. Aztán hittel kijavítottam magam: mindegyikünknél előbb lesz húsvétja.

Apa meghalt; böjtben temettük el. A temetésen szolgáló lelkészek amerikai szokás szerint a lila stólájukat viselték. Mi, a gyászolók szinte mind feketében vagy szürkében voltunk. Ahogy ránéztem a koporsót takaró lepelre, szíven ütött a kontraszt: csak apán volt fehér! Amíg mi még mindig a böjti utunk ködében voltunk, ő már az örök húsvétot ünnepelte és ünnepli.

Kathryn Kleinhans (Lutheran, 2004. március, fordította: Boda Zsuzsa)

::Nyomtatható változat::