Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. (1Pt 1,3)

Húsvét ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli igéi a húsvéti hitben járó és/vagy elinduló, újjászületett keresztények számára tartalmaznak biztatást és gyakorlati útmutatást. Az ősegyházban a húsvétkor megkereszteltek fehérvasárnap vettek először úrvacsorát; s az akkor kapott fehér ruhát nyolc napig viselték. Sok gyülekezetünkben máig él az a hagyomány, hogy ezen a vasárnapon tartják a konfirmációi ünnepélyt. Meg van-e még (már) ez a fehér ruhánk, amelyet a húsvéti Báránynak a keresztfa oltárán kiontott vére tisztított meg?

A vasárnap névadó igéje nemcsak a húsvéti hitben újszülött csecsemőket figyelmezteti, hogy a hamisítatlan lelki tejet, Isten tiszta igéjét kívánják, hogy életük végéig azon növekedjenek az üdvösségre (1Pt 2,2), hanem minket is. Bátorító lehet számunkra Tamás példája, aki őszinte kételkedése ellenére személyesen megtapasztalhatta és átélhette, hogy Jézus az "ő Ura és az ő Istene". Jézus nekünk is üzen: "Boldogok, akik nem látnak [engem testileg] és hisznek." (Jn 20,29) Péter vezérigénk folytatásában Urunk gondolatait ismétli meg: "Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét." (1Pt 1,8-9) Ha mi egyes szám első személyben is el tudjuk mindezt mondani, mert megtapasztalhattuk, hogy Istenünk szeretete a bűn sötétségét a hit világosságává változtatta életünkben, akkor boldogan megfogadjuk az Ószövetség evangélistájának a tanácsát is: "Énekeljetek az Úrnak új éneket (...). Dicsőítsék az Urat." (Ézs 42,10.12)

Jób, Isten szolgája imádkozott barátaiért. Csak ezután fordította jóra sorsát az Úr, majd jobban megáldotta, mint azelőtt (Jób 42,10.12). Ezt a képmutatás nélküli testvérszeretetet láttuk Jób közbenjáró imájában, és ez jellemzi mindazok életét, "akik (...) romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által" (1Pt 1,23). Jézus főpapi imájában így könyörög tanítványaiért, akikben ő megdicsőíttetik: "(...) őrizd meg őket a gonosztól. (...) Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (Jn 17,15.17) Arimátiai József várta az Isten országát, és Jézust még halálában is szerette, amikor sokan elfutottak tőle (Lk 23,51). Jézus felemelt hangon mondta, hogy még mi is meghalljuk: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem (...). Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet." (Jn 12,44.50) "Dicsőség néked, Istenünk! / Fiaddal együtt dicsérünk." (EÉ 216,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::