Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Ézs 6,3)

Szentháromság ünnepének hetében az Útmutató reggeli igéi a Szentháromság egy Isten három személyének egységét és dicsőségét hirdetik. Vezérigénkben a háromszor szent Istent dicsőítik a szeráfok a mennyben, és mi is ezt tehetjük már e földön, tudván: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink…” (5Móz 29,28) Pál Isten tetteinek nagyságát és bölcsességét magasztalja. Ezek meghaladják az emberi értelmet, és kikutathatatlanok számunkra, mert ő az Úr, „övé a dicsőség mindörökké” (Róm 11,36).

Nikodémus eljut addig a felismerésig, hogy neki is felülről való születésre van szüksége ahhoz, hogy Isten országába bejusson. Az újjászületés csodája azonban Isten hatalmában áll. Ezt Isten az ő Lelke által munkálja bennünk, ha hittel feltekintünk a keresztre felemeltetett Emberfiára, „hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen” (Jn 3,15). A Szentháromság mindhárom személye „közreműködik” a mi megmentésünk érdekében, ám Jézusnak mégis ezt kellett megállapítania rólunk: „de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket” (Jn 3,11). Pedig már Jeremiás felismerte és hirdette, hogy a bálványokkal szemben „az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király” (Jer 10,10). És Isten önkijelentését elfogadjuk-e? „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. (…) Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –, hogy én Isten vagyok.” (Ézs 43,11.12) Nem bizonyulunk-e szavainkkal, tetteinkkel sokszor hamis tanúknak? Pál helyesen tanúskodott a bálványokkal teli városban az athéniek számára még ismeretlen Istenről. Akkor és ma is perdöntő kérdés volt a feltámadásba vetett hit: Isten „azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (ApCsel 17,30). Ilyen nagy az Úristen kegyelme, amelyet személyre szabott ajándékként, ingyen fogadhatunk el tőle!

„Egy a Lélek,… egy az Úr,… egy az Istene és Atyja mindeneknek.” (Ef 4,4–6) Íme, a Szentháromság kinyilatkoztatott titka! Jézus keresztjénél a százados ezt az Istent dicsőítette, mert nemcsak látta, de hallotta is, hogy „Jézus hangosan felkiáltott: »Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!« (Lk 23,46). Fülöp még nem jutott el idáig Jézus megismerésében, s húsvét előtt talán még nem is hitte, hogy Jézus személyében Isten lényegének egész teljessége nyilvánvalóvá lett. E földön mi sem tudjuk közvetlenül megtapasztalni a Szentháromság titkát. Fülöpnek és a szemtanúknak megadatott az a csoda, hogy átéljék: „Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14,9b) Nekünk „csak” a hit marad: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van.” (Jn 14,11) Vigasztalóként Jézus a másik Pártfogót, a Szentlelket is megígéri a benne hívőknek, „hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (Jn 14,13). Bizony „Mindenható egy Isten ő” (EÉ 247,1).

Garai András

::Nyomtatható változat::