A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„Áldott szép pünkösdnek gyönyörû ideje…” – vajon ki tudott a magyar lírában fenségesebben szólni a tavaszidõrõl, a természet és ezzel együtt az ember megújulásáról, mint Gyarmathy Balassa Bálint? Épp ezért érthetünk egyet dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténésszel, aki köszöntõ szavaiban elmondta, hogy – így pünkösd táján – fejedelmibb ajándékkal nem is lephette volna meg a várost Réti Zoltán festõmûvész, mint a település nevének elõtagját adó Balassi Bálinthoz kötõdõ akvarellsorozatával.

A harmincegy nagyméretû kép a reneszánsz poéta vitézi, szerelmes és istenes költészetéhez egyaránt kötõdik. A kiállított alkotások nem tematikus sorrendben szerepelnek – Balassi sokrétû személyiségének más-más arculatát villantják fel. A tárlatnak otthont adó intézmény, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatónõje, Oroszlánné Mészáros Ágnes a bemutatón arról szólt, hogy a napokban 81. életévét betöltõ mûvész a tárlattal ajándékot nyújtott át városának – s nem is akármilyet. A reneszánsz hangulatát megidézõ zene és ének – mellyel Kanyó András, Kanyóné Réti Emõke és Csábi István örvendeztette meg a nagyszámú érdeklõdõt –, valamint a Varga Réka által elmondott Balassi-vers méltó keretet adott a megnyitónak és az irodalomtörténész szavainak.

Négyszáztíz éve egy magyar katonatiszt költõ módjára haldokolt, hiszen utolsó napjaiban még lefordította az 51. zsoltárt – jegyezte meg Kerényi Ferenc, majd hozzátette, hogy Balassi valószínûsíthetõen sosem járt õsei földjén, Gyarmaton.

Egyszerre tudunk sokat és keveset a költõrõl. Száz költeményének ciklusba rendezése máig tudományos vita tárgya. A metszet, melynek alapján ábrázolták, szintén a múlt homályába vész. Minden, amit tudunk róla, véletlenszerû – hangzott el a megnyitóbeszédben. Az irodalomtörténész Arany Jánost idézte: „A tudós jobban tudja, a mûvész jobban érzi.” S valóban: Réti Zoltán kitölti mûveivel az adatok hézagait, megpróbálja megfejteni az életmûvet. A tudomány utólag mindig igazolta a festõmûvészt: Madách-illusztrációinak kozmikussága, Komjáthy Jenõ belsõ konfliktusai mesterien tükrözõdnek a Réti-akvarelleken. S persze mindig ott kísért a varázslatos nógrádi táj a háttérben…

A könyvtár szimbolikus helyszínévé vált e szép munkáknak. A festmények alatti rövid idézetek a keresésre, a versek újraolvasására invitálnak. Szellemi, intellektuális kalandban van részünk Réti Zoltánnak köszönhetõen – tette hozzá Kerényi Ferenc.

A mûvek alkotója arról szólt, hogy Balassi a kor zenéjét és táncmûvészetét is egyesítette magában. A „szent anyagról”, az akvarellrõl – melynek idõtállósága például Dürer ötszáz éves munkái esetében is bizonyítható – pedig ekképp vélekedett Réti Zoltán: „Finom papír, finom festék és finom ecset kell hozzá, a festõ már nem is számít.” No persze, mi tudjuk, hogy a mondat utolsó felének épp az ellenkezõje igaz. Mert vitathatatlan, hogy Réti Zoltán nagy mûvésze az akvarellnek. A festõ külön szólt a „Bocsásd meg, Úristen” címet viselõ képeirõl: a kereszt elõtt imádkozó és a kereszttõl elforduló, a végtelenbe tekintõ költõrõl. Mindkét mûrõl sugárzik a megbánás mélysége.

Réti Zoltán, aki nyolc évtizede él a „nagy szerelemben”, a nógrádi tájak bûvöletében, olyan mûvekhez készített sorozatokat, melyeknek alkotói szintén e tájon éltek. „Szeretném, ha képeimen át a mi csodálatos nógrádi világunk szépséges, de sokszor fájdalmas múltja – Balassi Bálint kora és költészete – a mai nézõt, diákot és felnõttet egyaránt megérintené” – vallja a festõ.

S mi lehet ennél szebb kívánság 2004 tavaszán, Balassi Bálint születésének négyszázötvenedik évében a Balassák õsi földjén…?

Szabó Andrea

::Nyomtatható változat::