Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az idén ötesztendős balatonboglári evangélikus templom ezen a nyáron sem csupán különleges architektúrájával, illetve magyar és német nyelvű hitéleti alkalmaival vonzza az ide látogatókat: a Gömbkilátóhoz vezető túraút tövében, a festőien szép Várdomb óriási platánja mögött álló templomot egyre többen keresik fel igényes kulturális programjai – a kiállított képek és a nyáresti koncertsorozat – kedvéért is.

Ha valaki képeket állít ki egy evangélikus templomban, az hitvallást is tesz valami mellett. Megszokhattuk ugyanis, hogy a modern evangélikus templombelsőkben a képzőművészet csak igen visszafogottan képviselteti magát. Az apszisok legtöbbjében hiába keresnénk hagyományos helyén az oltárképet, legtöbbször egyszerű kereszt fogad bennünket. Bogláron is ezt a megoldást látjuk: egy különlegesen jó arányérzékkel eltalált, szélezetlen deszkákból összeillesztett, vízszintes szárán alátámasztott, megrendítően szép kereszt vonzza a tojásdad alakú templomtérbe lépők tekintetét – égre nyíló ablaksor és hófehér templomfal határán. Igazán jó és erőteljes kompozíciónak tekinthető, olyannak, amelyet semmilyen kép nem helyettesíthetne állandó megoldásként. Időszakos installációk azonban ezt a templomteret is tehetik még beszédesebbé.

Az idén a városi kulturális központtal összehangolt, nagy hagyományokra tekintő kiállítássorozat részeként Ruzicskay György szarvasi születésű evangélikus festőművész Teremtő kezek sorozata és Levétel a keresztről című alkotása került a templom oldalfalára és a gyülekezeti terembe.

Két évforduló miatt is érdemes a huszadik századot átívelő, nagy formátumú művészpályára pillantást vetni. Pontosan nyolcvan éve, 1924-ben tartotta első önálló kiállítását a Müncheni Festészeti Akadémián tanult, akkor huszonnyolc éves művész; hatvan éve pedig a holokauszt borzalmai között tett bizonyságot igaz emberségéről. Budapesti műteremlakásában politikai üldözöttek és származásuk miatt halálos fenyegetettségben élők számára nyújtott menedéket egy magasból nyíló szobácska ajtajára borított hatalmas Krisztus-kép rejtekében. Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén található Jad Vasem Intézet kertjében a „világ igazai” között a művész tiszteletére ültetett fa is őrzi emlékét.

A Teremtő kezek című, nyolc pasztellképből álló 1936-os sorozat egyértelműen szakrális témát dolgoz fel. A hétnapos teremtésciklus és a kezével embert és mindenféle lényeket formáló „fazekasmester” Istenről szóló kinyilatkoztatás (elohista és jahvista hagyomány) ötvöződik egyedi módon ezekben a képekben. A teremtésteológia művészi megfogalmazásának ebben az organikus építészet szellemét hordozó templomtérben még mélyebb üzenete van. Kikerülhetetlenül szembesít a mindenség és a Mindenható között fennálló szerves kapcsolópontokkal.

A Ruzicskay György Közalapítvány jóvoltából pünkösd ünnepe előtt Boglárra érkezett alkotásokat három helyszínen állították ki. A Vörös és Kék kápolnában Szarvastól Párizsig címmel közreadott tárlatok anyaga visszakerült Szarvasra, ám az evangélikus templomban nyár végéig megtekinthetők a sorozat képei, illetve a gyülekezeti teremben kiállított Levétel a keresztről című, 1927-ben készült alkotás. A mozgalmas olajkép főalakja mint kivérzett korpusz a maga alabástromszínű mozdulatlanságával a színes kavalkád részvéttől ernyedt és igyekezettől duzzadó alakjai közé hull. A világ menetét fejtetőre állítva a mélyre hajolt Istenember mutatkozik be.

A képek csendje mellett öt előadásból álló nyáresti koncertsorozatra is hívogattunk a bevezetőben. Erről később, a sorozat befejezését követően adunk hírt.

Aradi György

::Nyomtatható változat::