e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Mi a gyom? Egy praktikus megfogalmazás szerint gyomnak azt a növényt nevezzük, amely nem ott nő, ahol szeretnénk. Ilyen értelemben gyom lehet például az udvarunkban sarjadt akácfa vagy akár a napraforgó is, mely a búzatábla közepén virít. Ha ezt a szót halljuk: gyom, általában valami negatív dolog jut eszünkbe. A gyom minden mást elnyom, gondot okoz a vetésben. Sőt még az ember egészségére is káros lehet, mint az allergiát okozó, leginkább üldözött gyomnövény, a parlagfű.

A minap furcsa hirdetésre kaptam fel a fejemet: egy mogorva parlagfűpalánta cinikusan arról „beszél”, hogy itt, Európában milyen jó dolga van, senki sem bántja, kedvére szaporodhat. A végén pedig valami ilyesmit kérdez tőlünk: „Én még biztosan élek öt év múlva. És ön?” Bár ez a szövegfoszlány teológiai problémát is felvet, most nem erre szeretnék kitérni. A megfogalmazás és maga az ötlet az arrogáns parlagfűről tipikusan emberi gondolkodásra vall. A hirdetés célja egyértelmű: irtsd a parlagfüvet, ahogyan csak tudod, mert ez a te érdeked.

Ha a parlagfű beszélni tudna, talán sokkal inkább ezt mondaná: „Évszázadokon keresztül békében éltem testvéreimmel az Amerika nevű földön. Ám az ember néhány elődömmel együtt egy idegen földrészre hajózott, amelyet Európának hívnak. Csodálatos vidék! Az őseim nagyon jól érezték itt magukat, és egyre nagyobb területet hódítottak meg. Egyszer azonban az ember, aki idehozott minket, megelégelte, hogy ennyien vagyunk, és azóta pusztít bennünket, ahol csak ér. Pedig mi csak vendégek vagyunk Amerikából, és ugyanúgy Isten teremtményei, mint a többi élőlény vagy akár az ember.”

Persze elég nehéz a parlagfűről úgy beszélnünk, mint Isten teremtményéről, hiszen nap mint nap hallunk az általa okozott allergiáról, mely Magyarországon minden ötödik embert érint. A települések, kisebb-nagyobb közösségek parlagfűirtási akciókat szerveznek. Még pályázni is lehet komoly pénzekre, ha az ember parlagfüvet akar kaszálni, országos szinten pedig több száz millió forintot fordítanak erre a célra.

Ez tehát a huszonegyedik század? Vajon ha kiirtanánk az összes parlagfüvet, megoldódna a problémánk? Nem lennének nyár közepén orrukat fújó, szipogó, allergiás emberek? Mindenki fellélegezhetne?

Félreértés ne essék: nem a parlagfüvet védem, vagy a virágportól szenvedők baját veszem semmibe. Csupán arra szeretnék utalni, hogy nem a parlagfű tehet a jelenlegi helyzetről. Könnyű belátni, hogy nem elfogultság vagy „flúgos, agyament” gondolat az előző pár sor, ha tisztában vagyunk a következőkkel: a parlagfű csak egy abból a több száz növényfajból, melynek virágpora allergiás tüneteket válthat ki. A csalán, üröm, tölgy, hárs, nyár, platán pollenje is ilyen hatással van az arra érzékenyekre.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kényelem növekedésével, a városok egyre szennyezettebb levegőjét belélegezve és még ki tudja, hányféle sugárzásnak kitéve az immunrendszerünk egyre sérülékenyebbé válik. A sugárzások következtében megváltozott antigenitású polleneket a szervezetünk nem vagy kevésbé ismeri fel, így nem is védekezik ellenük. A pollenre tapadt szennyező anyagok szintén károsítják a nyálkahártyát, csökkentik védekezőképességét.

A parlagfű Észak-Amerikából a 19. század második felében, feltehetően gabonaszállítmányok közé keveredve jutott Európába. Itt hamar elterjedt. Ehhez hozzájárult az is, hogy az Amerikában honos természetes ellenségei (rovarok, gombák), melyek gátolják túlzott elszaporodását, Európában hiányoznak. Így tehát nem állt semmi a parlagfű útjába: igénytelen, szárazságtűrő növény lévén zavartalanul hódíthatott meg újabb és újabb területeket. Ki tehát a bűnös? A parlagfű vagy őseink? Ezt a kérdést ma már felesleges boncolgatnunk, nem érnénk vele célt.

Annyi biztos, hogy a parlagfű pusztítására indított hadjárat – önmagában – nem vezet, nem vezethet eredményre, hiszen a növény hazánkban legalább 250 ezer hektárnyi területet borít. Egy hektáron akár egy-két millió szál is nőhet. Egyetlen növény ötmilliárd pollent termel, melyet a szél ötven-száz kilométerre is elszállíthat. Ugyanakkor légköbméterenként már harminc-ötven darab pollen is allergiát okozhat.

Úgy hiszem, hogy a Teremtő, amikor a világot megálmodta, mindennek pontos helyet és konkrét szerepet szánt. Mi, emberek legtöbbször felelőtlenül avatkozunk a világ rendjébe, és amit felborítottunk, ha lehet, még felelőtlenebbül próbáljuk helyreállítani. A „na látjátok: ez történik, ha az ember beleavatkozik a természet dolgaiba” prédikáció helyett, megoldás gyanánt ennyit mondhatunk: jó ha tudjuk, a parlagfű jelzőnövény. Mutatja a környezet elhanyagoltságát, gazdátlanságát. Nem elég irtani a parlagfüvet! Kitartóan művelni, gondozni kell a földet: a parlagot bevetni, a lakóterületeket gyepesíteni, virággal beültetni. A megművelt szántó, a gyepesített közterület, a rendszeresen gondozott pázsit, az öntözött virágoskert a legjobb védekezés a parlagfű és a többi gyom ellen. Ne felejtsük el, hogy a művelésre vonatkozó parancs régebbi a kaszálásnál!

Benkovics Sándor

::Nyomtatható változat::