Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Üzletben, utcán, üdülőben, a televízióban, rádióban, telefonban, mindenütt halljuk köszöntésként: „Szép hétvégét kívánok!” Részben örvendetes, hogy jót kívánnak az emberek egymásnak, és nem a gyűlölet beszéde vagy a közömbösség szavai hangzanak már péntek délutántól. Az azonban már feltűnt nekem, hogy keresztények, elkötelezett, gyakorló Krisztus-hívők is ezt kívánják egymásnak…

A keresztény időszámításban a hét utolsó napja a szombat, és a vasárnap az első nap. Minden vasárnap húsvétra emlékeztet, hiszen ez az Úr feltámadásának napja. Tudom, hogy a vasúti meg az autóbusz-menetrendben a hétfőt jelölik meg az 1-es számmal, a vasárnapot pedig 7-essel. Ezt az elidegenedés, a szekularizáció egyik jeleként értékelem.

Hadd fűzzek néhány gondolatot a „szép” jelzőhöz is. Örülni lehet annak, ha valaki a szépet Isten ajándékának tartja: a szép természetet, ha még nem csúfítottuk el, a szép környezetet, ha még ilyenben élhetünk. Szépek a fák, a bokrok, a virágok. Szépek a hegyek, az erdők, a folyók, a tavak, patakok. Szép az állatok mozgása, szép a napfelkelte és a napnyugta, szépek a felhők az égen, szép a hajnalcsillag és a telihold. Szép lehet egy völgyben megbúvó falu és egy tiszta, rendes város. Szép a művészi festmény, a szobor, a freskó. Szép a kifinomult mozgás, a tánc. Szép a zeneművészet sok gyönyörű alkotása. Szép egy művészien megtervezett és rendben tartott lakóház vagy akár középület. Szép lehet egy formás hajó, egy modern vonalú autó, egy repülőgép. Sőt szép lehet az emberi arc is. A kisbaba tejszínű arcocskája és a ráncos homlokú öreg, a munkában szorgoskodó és a pihenést örömmel élvező ember arca. Szép lehet egy dolgos nagymama kidolgozott keze éppúgy, mint egy hegedűművészé. Jó, ha van szemünk a természet Isten adta szépségének meglátására. Jó, ha még ma is meglátjuk a szépet, és csodálkozni tudunk rajta szombaton és vasárnap is. Szép a szép, de nem elég. Ha a hétvége szombat, legyen az a pihenés és találkozások ideje, a hét első napja, a vasárnap pedig az Istennek szentelt nap: igehallgatásra, éneklésre, imádságra, feltöltődésre való.

Keresem a szót, mit kívánjak: szép hétvégét? Ehhez ugyan kevés köze van Istennek. Tartalmas vasárnapot? Ma a vasárnap megszentelése újra kérdés világszerte, az üzletek nyitva tartása szempontjából is. Sokaknak nincsen vasárnapjuk. Talán úgy kellene köszönnöm, összekötve a két jelzőt: „Szép hétvégét és megszentelt vasárnapot kívánok!” Vagyis az új kezdés lehetőségét.

Testvér, pihend ki a heti fáradtságodat szombaton, és szenteld meg a vasárnapot, hogy a templom, a gyülekezet, az evangélium erejével tudj nekiindulni a hétnek!

H. K.

::Nyomtatható változat::