Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Most, hogy elment, egy melegszívű jó baráttal, egy kitűnő teológussal, egy példás életű kollégával lettünk szegényebbek.

Néhány adat a püspöki hivatal kartonjáról. Székesfehérvárott született 1919. április 11-én. A gimnáziumot Nagykanizsán végezte. 1937-ben ment a soproni teológiára, és 1941-ben szerzett diplomát. Kapi Béla püspök avatta lelkésszé Sopronban 1941. június 15-én. Segédlelkészi szolgálatot tíz gyülekezetben végzett. Kerületi lelkészként áldásosan vezette a gyenesdiási missziói központot 1948 és 1953 között. 1953-ban a nagybaráti gyülekezet hívta meg lelkészének. Itt 30 éven át végzett felejthetetlen buzgósággal lelkipásztori szolgálatot 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1948-ban kötött házasságot Prőhle Margittal. Ötvenhat éven át éltek boldog házasságban, Isten öt gyermekkel ajándékozta meg őket. Többször volt súlyos beteg. Ez év júliusában került kórházba, s július 22-én hívta magához szerető Istenünk.

Most, amikor földi élete végén elbúcsúzunk tőle, szeretettel emlékezem arra, hogy szobatársak voltunk a teológusotthonban. Udvarias, jól nevelt, segítőkész barát volt Zoli. Megfontoltan, józanul, takarékosan élt. Katonás rendet tartott a dolgai között. Mindig nagy szeretet fűzte özvegy édesanyjához.

Megnyerő volt lelki komolysága. Amint megtudtuk, a katolikus gimnázium és a Pro Christo konferenciáin hallotta meg Isten hívását a lelkészi szolgálatra. Komolyan vette a tanulmányokat. Legkedvesebb elfoglaltsága a Biblia tanulmányozása volt, és az igazság keresése, a lelki érlelődés legfontosabb céljai közé tartozott. Későbbi szolgálatát is mindig a lutheri alapvetés szellemében végezte.

Közel húszévi nyugdíjas élete is csendes, mégis mozgalmas volt. Csendes, mert mindig meditáló egyéniség volt. Alázatosan szeretett háttérben maradni, ritkán szánta rá magát, hogy cikket írjon, pedig írásai mindig értékesek voltak. Ugyanakkor mozgalmas is volt nyugdíjas élete, mert sok-sok látogatója volt. Sokat jelentett vele beszélgetni. Határozott, kiforrott nézetei voltak, mégsem volt harcias, konfrontáló egyéniség. A liturgia kérdésében szaktekintélynek számított. Emlékezetes meglátásai voltak a keresztség és az úrvacsora területén. Hangsúlyt helyezett a gyónás kérdésére. Apósát, felejthetetlen professzorunkat, Prőhle Károlyt idézve hangsúlyozta: nem az ember bűnbánata, vallomása a döntő, hanem Isten kegyelme. Ezekben a teológiai kérdésekben első és legfontosabb beszélgetőtársa, vitapartnere felesége volt, aki mindig önfeláldozó szeretettel állt mellette.

Augusztus 6-án istentisztelet keretében búcsúztunk lelkész testvérünktől a Deák téri templomban. Balicza Iván budavári lelkész hirdette az igét Jn 17,24 alapján. Lelkész fia, Géza ismertette édesapja életútját. A volt győrújbaráti gyülekezet nevében Korda Tiborné testvérünk búcsúzott megható szavakkal.

Zolikám! Megbeszélt találkozónk egyelőre elhalasztódott…

Görög Tibor

::Nyomtatható változat::